Nincs is szebb annál, mint 3 napi munkát 2 órába sűríteni. Szerencsére a halogatás nem legyőzhetetlen démon.
De miért halogatunk 566-odjára is, ha tisztában vagyunk vele, hogy később gyűlölni fogjuk érte magunkat? A válasz nagyon egyszerű. Egy adott kötelezettség (például egy porszívózás) kevésbé csábító, mint egy rövidtávú, gyors boldogságot ígérő cselekvés (telefon nyomkodása, elpusztítani egy tábla csokit). Idegenként tekintünk jövőbeli énünkre, és csak az adott pillanatra koncentrálunk.
Ez szép és jó, de ha a probléma már krónikus méreteket ölt, akkor nincs mese, valamit ki kell találni. Az alábbi pár pont nem váltja meg ugyan a világot, de segít abban, hogy ne hagyj mindent az utolsó 5 percre.
- Bocsáss meg magadnak a halogatásért
Nem erre számítottál igaz? Ha már eljutottál a bűntudatig, az félsiker, de nagyon fontos, hogy ne ostorozd magad folyton néhány elodázásért. Ahhoz, hogy tudj rendesen haladni a feladataiddal, be kell látnod, hogy emberi lény vagy, nem egy gép tökéletes programmal. Még jobb, ha tudatosítod: nincs tökéletes 
pillanat az adott cselekvés elvégzéséhez. Váratlan telefonhívás, végkimerültség, áramszünet… a lehetőségek száma végtelen. „Most nem csinálom meg, holnap nem leszek ilyen fáradt” „Majd hétvégén több időm lesz rá”… ismerős?
2. Legyenek konkrét és reális határidőid
Először is állíts fel magadnak pontos határidőt! A „majd valamikor a jövőhéten megcsinálom”-ból csak az lesz, hogy vasárnap este hétkor kitépkeded az összes hajszálad. „Még két nap, és megírom a maradék 30 oldalt a szakdolgozatomhoz”. Hát hogyne. Az efféle irreális határidőkkel csak az a probléma, hogy mivel teljesíthetetlenek, még annyi kedved sincs hozzá, mint egy átlagos kötelező feladathoz, a pótcselekvés garantált.
3. A munkahely az munkahely legyen
Szó szerint. Te sem gondoltad komolyan, hogy teljes tűzzel belefoghatsz a munkába, ha a géped nyitóoldalán cuki kiskutyás videók jelennek meg. Ha otthonról dolgozol, fel van adva a lecke, mert senki sem látja, hogy cikis bulvárcikkeket olvasol. Sok esetben ilyenkor tényleg érdemes elbattyogni a könyvtárba vagy egy kávézóba, hiszen az otthonodban rengeteg tényező csak arra vár, hogy belevigyen a rosszba.
Munka közben számos kisebb, oda nem illő dolog fog eszedbe jutni. Ha ezeken agyalsz, sosem jutsz a munka végére. A legegyszerűbb, ha egy papírra vagy a számítógépeden összeírod őket, és elmented későbbi teendők címmel. Ha az összes bevillanó apróságot azonnal megoldanád (teregetés, bevásárlás, felhívni Gipsz Jakabot), azt vennéd észre, hogy hajnali három van, és te még bele sem kezdtél az igazi munkádba. Majd ha lesz rá időd, bajlódhatsz vele.
4. Fizikai szükségletek
Lehet, hogy elmerülsz a munkában, de néha kell egy kis szünet, különben utána takarék-üzemmódban tudsz csak működni. Ha már annyira megéheztél, hogy csillagokat látsz, ne sajnáld azt az 5 percet egy jóféle rántott húsos szendvicsre. Ha nem bírod nyitva tartani a szemed, jöhet a kávé. Ha már minden hülyeséggel van tele a fejed, takarítsd ki a kobakod egy kellemes kis séta közben.
5. Egyszerre egy lépés
Adott egy nagy projekt. Mondjuk, hogy bekattansz, és meg akarod mászni a Kilimandzsárót. Rákeresel, 5895 méter magas, az ágyad viszont közelebb van és szimpatikusabb. Természetes, hogy nem állsz neki egy majdnem 6000 méteres útnak – viszont ha felosztod napi 500-600 méterre, mindjárt teljesíthetőbbnek tűnik a feladat. Felesleges és káros előre vetíteni az egész, hatalmas szörnyeteget; bőven elég, ha csak a következő, 1-2 órás feladatodra koncentrálsz. Majd a következőre. Majd az azt követőre. Ja, hogy készen is vagy? Látod, nem volt ez olyan teljesíthetetlen!
Nem fog feltétlenül elsőre sikerülni, de egy-két hét, és érezni fogod, hogy nem bolondulsz bele a munkába. Sokkal jobb érzés a jól megérdemelt pihenés, mint egy 5 perces, lopott telefonnyomkodás.
