A szolgálólány meséje – sok helyen ma is aktuális

Képzeld el a legsötétebb érzelmi horrorfilmet, majd szorozd meg tíz epizódnyi szenvedéssel. Kész a Szolgálólány meséje. Tudod, hogy valószínűleg nem fognak megtörténni a sorozatban látottak. Itt, Európában. Afrikában vagy Ázsiában 35 évesen már nagymama lennél.

Akik esetleg még nem látták a sorozatot: férfiak és nők többsége egyaránt nemzőképtelen, nem nehéz kiszámolni, pár évtizeden belül kihal az emberiség. Az Egyesült Államok romokban, helyét egy új, teokratikus államszervezet vette át: Gileád. Kasztrendszer alakul ki, a még szülni képes nőket elrabolják és gazdag pároknak „kiutalják”, szolgálólányokká válnak. Havonta egyszer egy szertartás keretén belül aztán a szolgálólánynak szét kell tennie a lábát, a ház urának pedig értelemszerűen az a feladata, hogy gyereket gyártson. A feleségnek pedig közben mindezt végig kell néznie.

A sorozat szörnyűségeit még sokáig lehetne taglalni, igazi, kidolgozott mesterműről van szó. Pedig a valóságban van, ahol még siralmasabb a helyzet. Jemenben például a nők csupán egyharmada jár iskolába, a többi írástudatlan. Nem mintha mennének vele bármire is. Férjük nélkül az utcára sem léphetnek ki, a nemi erőszak házasságon belül legális. A házasságkötés – mert miért is lenne? – nincs korhatárhoz kötve, 8-10 éves kislányokat vidáman eladnak a szüleik felnőtt, beteg férfiaknak.

A sorozatban a házasulandó felek csak a nagy napon találkoznak egyáltalán először. Természetesen ebben a világban tinédzserként már hozzáad a rendszer jövendőbelidhez, aztán imádkozhatsz, hogy ne verjen el esténként egy nadrágszíjjal (nyilván ez is teljesen törvényes). Nigériában sincs ez másképp. Négyből egy lány 15 éves korában már anyai örömök (?) elé néz. Azt már említeni sem kell, hogy a férjük egy laza 20-30 évvel idősebb férfi.

Szerencsére megszoktuk, hogy olyan ruhát vehetünk fel, amihez épp kedvünk szottyan. A sorozatban minden nőnek egy, a társadalmi rangját jelző uniformist kell viselnie. A feleségek kékben, a „Martha”-k (házi cselédek) szürkében, a szolgálólányok pedig csak vörösben járhatnak. Iránban a nem megfelelő ruházat viseléséért börtönbüntetés jár. A nőket valós vagy koholt vádak alapján akár halálra is kövezhetik.

Thaiföld sem annyira csodás hely, mint hinnéd. A gazdaságnak „csupán” egyharmadát a prostitúció teszi ki. Annyira rossz a társadalombiztosítási – és nyugdíjrendszer, hogy az idősek csak a gyermekeik támogatására számíthatnak. A pénzt pedig elő kell teremteni valahonnan. Nem ritka az sem, hogy fiatal lányokat ajánl fel a családjuk gazdag (és persze jóval idősebb) férfiaknak – cserébe, ha az úriember az egész famíliáról gondoskodik.

A sorozatban talán a házasság a legnagyobb börtön. Elválni természetesen tilos. Házasságtörés esetén nyugodtan meg lehet csonkíttatni szerelmedet, hogy értsen a leckéből (a sorozatban egyébként egy férfi esett áldozatul ennek, ők is szigorú keretek közt élnek, csak valamivel szabadabban). Egyiptomban, ha a férj rajtakapja a feleségét házasságtörésen, és hirtelen felindulásból meggyilkolja, akkor legfeljebb csak elzárással büntethető. Egészen 2009-ig Szíriában nem járt büntetés ugyanezen gyilkosságokért. Azóta már kőkemény 7 év börtönt kaphatnak. Hurrá.

Tudom, lehet dobálózni a „más kultúra, máshogy kell nézni” bölcsességekkel, de jóérzésű és józan ember nem fordítja el a fejét. Támogass olyan szervezeteket, akik a nők egyenjogúságáért harcolnak vagy írj egy cikket a MyMirror-ra arról, hogy Te mit te hogy látod a nők helyzetét itthon vagy szerte a világban!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here