Esküszöm, az Y generáció egyik vesszőparipája a „Meg tudod csinálni, csak dolgozd ki a beled, és teperj a végtelenségig”. És minden azonnal kell, de lehetőleg tegnapra.
Azt hiszem, pályát tévesztettem: motivációs trénernek kellett volna állnom, tartok pár előadást, aztán hazamegyek a luxusvillámba, hűsölni egyet a medencébe. Komolyra fordítva a szót: a nagy rohanásban, ha semmi sem elég soha, hogy fogsz megállni, és kicsit élvezni azt, amid van? Sehogy.
A „mindent lehet, csak akarni kell” elv persze messzebb repíthet, mint a 10 éve ugyanott dolgozó volt osztálytársadat, de azért azt be kell látni, hogy vannak káros hatásai is. A mai fiatalok sokszor azért is elégedetlenek, mert egyből az álommunkát keresik: zsíros fizetés, jó fej főnök, kreatív munka. Legyünk őszinték: nincs a világon olyan munka, ami minden szempontból passzol az elképzeléseidhez. Ha már a 80%-a teljesülnek az elvárásaidnak, akkor barátom, te szerencsés ember vagy.
Kis kitérő: az élet más területeire is igaz ez. Régebben a párkapcsolatok azért (sem) landoltak a szeméttelepen, mert senki nem omlott egy vita után a legközelebbi szépfiú karjaiba. A Tinder óta azt hisszük, hogy mindig van jobb. Pedig az emberi kapcsolat nem okostelefon, akit háromévente lecserélhetsz.
Na de vissza az álláskeresés világába: képzeld el, nemcsak munkából áll az élet! Az életednek még rengeteg olyan területe van, ahol úszhatsz a boldogságban, és ha már megtaláltad az igazit, nem biztos, hogy egy zsíros meló miatt fel kéne áldoznod ezt a ritka kincset. De hogy ne legyek ennyire szentimentális: ott van még az egészség, esetleg a belső béke. Fontos, hogy ezekre épp annyi figyelmet szentelj, mint a munkádra, mert akármennyire is úgy tűnik, nem adják ingyen.
Kutatások bizonyítják, hogy bár a pénz fontos tényező a boldogsághoz, de azért messze nem élvez kizárólagos szerepet. Valójában a boldogság nagyon is relatív: emlékezz csak vissza, mikor érezted eddigi életed során leginkább azt, hogy dúskálsz az erőben és vidámságban? Könnyen előfordulhat, hogy lyukas zsebbel indultál el minden nap otthonról – mégis messze elkerült a letargia.
Álljunk is meg egy pillanatra! Abba belegondoltál már, mennyi mindent értél el? Valószínűleg nem. Nem nehéz aprónak érezned magad, hiszen a közösségi média szüntelenül tolja az arcodba a hamis képeket – thaiföldi nyaralásokat, menő kocsikat, végtelen-gusztustalan ömlengéseket a boldogságról. Pedig hidd el, rengeteg küzdelmet tudhatsz a hátad mögött. Mindenki kicsit vergődik, küszködik.
Fájó kimondani, de az álommunka nem biztos, hogy kifizeti a rezsid és a telefonszámládat. Ettől még nem kell durcásan a sarokba vonulni, egyszerűen csak vedd elő a józan paraszti eszedet. A kulcs a kompromisszum: vállalj olyan munkát, ami segít nem éhen halni, viszont ne menj el kizárólagosan a pénz irányába, mert pár év alatt úgy ki fogsz égni, hogy jobban elsárkányosodsz, mint a felső szomszédban lakó néni. Nagyon nehéz, de meg kell találni az arany középutat.
Egyesek szerint ráadásul az álommunkát nem is kell keresni, úgyis megtalál. Ez nagyon ezoterikusan hangzik, de van benne ráció: ha valamit igazi szenvedéllyel űzöl, nem lesz nehéz profinak lenned a szakmádban. Akkor pedig nem kell elővenni a bociszemeidet az állásinterjún, mert simán lehet, hogy ismerős révén soron kívül behívnak.
Végezetül pedig: olyan, hogy álommunka, nem létezik. Ez van, szívás, a pénzért valóban meg kell dolgozni. Lehet, hogy mindened a zene, és fejben már ott állsz a színpadon, de előtte végig kell szenvedned magad zsákszámnyi szolfézsórán. Elképzeled magad jogászként, csinos bizniszvumen szerelésben – csak az álmodozásból kimaradt, hogy előtte komplett könyveket kell betűre pontosan bemagolnod. Ne ringasd magad felesleges tévképzetekben, inkább fogadd el, hogy – akár csak az élet többi területén – nincs olyan, hogy tökéletes. És ez így van rendjén.
