Erősebb vagyok a pániknál!

0

Furcsa szerzet az emberi elme. A kutatások azt mondják, jó mélyre kell ásni a lelkünkben, hogy megtaláljuk a probléma forrását, és azon rágódva majd eljuthatunk a biztos megoldásig. Én azt hiszem, néha egyszerűen csak fel kéne feküdni az Életre, és hagyni, hogy a felszínen sodorjon.

Az átélt negatív élmények hatására kialakuló pánikbetegség, majd a nagy nehezen leküzdött agorafóbia maradékaként jelen lévő félelem. Kialakul egy demarkációs vonal közted és a félelmed közt. De próbálod feszegetni a határokat, először csak a küszöbön túlra merészkedtél, aztán már megugrottad a következő nagy akadályt és a kerítésen is túljutsz. Az utcán szédülsz, nem vagy hozzászokva a nagy terekhez. A szád kiszárad, a sejtjeid remegnek, a gyomrod mogyorónyira ugrik össze. Halálfélelem kerülget, szorít a mellkasod, a szíved sokszorosát kalapálja a megszokott ritmusának. Kapaszkodsz, de ha van motiváció, mennél tovább.

Sok mindentől félünk. Pókoktól, magasságtól, mélységtől, bármitől. Van aki még a kivitől is fél, mert szőrös. A legtöbb ember elkerüli félelme tárgyát, hiszen ki ne tehetné meg, hogy nem néz rá egy gyümölcsre, amitől fél? A pókok se grasszálnak tucatjával a szobánkban nap mint nap, és hegyeket sem kell másznunk naponta. De élni kell. És kilépni a biztonságot jelentő otthon falai közül. Nem akarsz kiszolgáltatott lenni se a családodnak, se a barátoknak, se a szomszédoknak.

Egy egészséges lelkületű ember ufóként tekint rád, ha elmondod neki mi a problémád. Nem érti, hiszen az amitől te tartasz sz ő életében teljesen normális, sőt, örömforrás. Hiszen kit ne töltene el boldogsággal, hogy elutazzon az otthonától távol új vidékeket felfedezni, még ismeretlen városokban sétálni, rácsodálkozni a világ szépségeire?

Téged mindez mégis megrémít hogy kirúgd azt a vékonyka falat, amelyről agyad tévesen azt a képet sugallja, hogy olyan baromira vastag, hogy képtelen vagy áthatolni rajta!

Mindez hazugság, a józan eszed pontosan tudja. Ám a testi tünetek felerősödnek, ha megpróbálod. Megtorpansz, visszafordulnál a megszokott biztonságba.

Furcsa szerzet az emberi elme. A kutatások azt mondják, jó mélyre kell ásni a lelkünkben, hogy megtaláljuk a probléma forrását, és azon rágódva majd eljuthatunk a biztos megoldásig. Én azt hiszem, néha egyszerűen csak fel kéne feküdni az Életre, és hagyni, hogy a felszínen sodorjon, és magunk mögött kellene hagyni mindazt, ami a problémát okozza. A tibeti bölcselet szerint, ne cipeljük a terheinket, hanem tegyük le őket a megfelelő időpontban. Mert ki tudna mázsányi súllyal a vállán könnyedén előre haladni?

Keress motivációt, lásd amit el akarsz érni. Ha az egy önállóan megvásárolt kifli a sarki péknél, akkor legyen az. Ha egy régóta a maps-en nézegetett város hangulata, ahova több kilométert kell utaznod, akkor legyen az. Ne tétovázz csak egyszer élsz. Ne a saját magad által a lábadra tett béklyó határozza meg az életed! Tépd le, szakíts vele, és érezd, hogy te irányítod az életed!

Igen. Lehet hogy rosszul leszel. Lehet, hogy ezerszer is úgy érzed, visszafordulnál. De röhögj a pánik arcába, emeld fel a középső ujjad, mutass be neki a rosszulléted kellős közepén, és meglátod: te vagy az erősebb! Ő fog megijedni tőled, és elhúz a francba.

Távolságfóbiás vagyok, és pánikbeteg. Egy ideje tágítom a határaimat, de még nem értem a végére. De nem adom fel. Mert élni akarok. Élni, megélni az életet.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here