Évát bepaliztad… – Engem nem fogsz!

Jegyzet egy hüllővásárlás margójára

– Szeretnék egy kígyót.
Ez minden anya vágyott mondata a 9 éves fiától azt hiszem.
De az, hogy ebből sziámi harcos halat tudtunk transzformálni még engem is meglepett.

Elsőre egy gyors igen volt a válasz a kígyóra, mert alapvetően bírom a hüllőket, bár asszem senki nem mondaná meg a pláza dizájnom alapján, hogy ilyen hüllős csaj lennék. Szerintem a természet legnagyobb találmánya a kaméleon, mert ahogy a szemét forgatja, miközben fél óra alatt lép egyet, azt hosszabban nézném mint Britneyt Vegasban. Csak hát a kaméleon rém érzékeny, mi meg azért közepesen képzett állattartók vagyunk, így direkt meghalni nem vinnénk haza semmit, de a szakirodalom szerint a kígyóval még megbirkózunk.

Gyerekecskével már több kígyó simogatós programon is túl vagyunk, és ahogy az a hihetetlen puha bőr a benne lévő indokolatlan erővel tekereg a kezeden, szerintem óriási. Szóval hajrá kígyóbolt.

Kígyós ember szakérti a témát, mondja, hogy az a nagyon színes, szép, amit kinéztünk… majdnem kígyó... Az a gabonasikló. Kicsit ideges típus, elég sokszor harap. A másik gyönyörűség ami nekünk tetszik a királypiton. Kicsit nyugisabb, viszont akkorára nő, hogy felnőtten már a tengerimalac is elfér benne.

Itt azért kicsit ELBIZONYTALANODTAM.

HARAP? És a huncut mosoly amit válaszként kaptam, sejteti, hogy ez az elférés dolog a tengerimalacnak nem egy fájdalommentes füllyukasztás kategória…

És igen harap.

Aztán felhívott a barátnőm, aki hosszan ecsetelte hogy elment az eszem, mert feng sui szerint semmi sem lehet a lakásban ami kígyó, hisz a kígyó minden kultúrában negatív jelkép, gonosz egy jószág, és egyébként is az univerzum minden negatív energiáját az otthonomra engedem vele.
Ez így már a harapással együtt kicsit sok volt.
Szinte láttam magam előtt a gyereket folyton bekötött kézzel, egy hatalmas viharfelhővel a feje felett.

A gyerek nem ezt a képet látta.
Benne az “anya de megígérted, és ilyet nem lehet csinálni” mantra pörgött.

Mentő ötlet kellet… Meg az Aquaman…

A Film után megvilágosodva mondom, vegyünk kicsim halakat, azt is üveg mögött tartjuk, szép is, simogatni nem lehet, viszont cserébe nem harap.
Amennyiben a lakás megfelelő helyére tesszük még a feng shuit sem csapja agyon. Nincs átok  se lenyelt tengerimalacok éjszaka kísértő gombszeme.

A gondolatot tett követte.

Állatkereskedés:         
– Szia, egy akváriumot szeretnénk teljes felszereléssel és halakkal.
– Viccelsz ugye? Nem vehettek halakat, az akváriumot 1 hétre előre be kell telepíteni, mindenféle cuccal telerakni, hogy kialakuljon az ökoszisztéma, és utána lassan, apránként telepíteni.

Ezen kicsit elcsodálkoztam.
Nem annyira mint a tengerimalac aki az állat simogató után egyből a karma romboló kígyó előtt találja magát, de azért eléggé.

– Húha, gyerek koromban fater belehordta az akváriumba a vizet, löttyintett bele klór közömbösítőt, (vagy mit) telerakta növénnyel és hallal.
Még nem voltak ilyen szuper szűrök, így kb. havonta ezt új vízzel nyomtuk. A halak meg éltek mint hal a vízben.
– Ezek már nem olyan halak, másképp tenyésztik.

Nem értettem miért jobb az életképtelenebb hal, de lenyomtuk az egy hetes túrát, majd ismét mentünk egy díszállat kereskedésbe.

Itt a fiatalember megkérdezte vittünk e az akváriumból vízmintát, mert nem ám csak úgy majd mi hazavisszük a halakat.

Itt kicsit fogyott a türelmem, újszülött csecsemők otthonát nem ellenőrzik így.
Mármint embergyerekekét. Mondtam is neki vagy nekünk lesznek halaink vagy neki egy kilenc éves gyereke, mert mi így együtt hal nélkül nem megyünk haza…
Nos kialkudtunk tőle 4 halat. Annak ellenére, hogy a szemében azt láttuk potenciális gyilkosnak tart minket, de így hirtelen gyereket azért mégse vállalt volna.

Hazafelé belebotlottunk egy másik üzletbe, itt az eladó viccesebb volt, lettek új halaink, sőt, rákok is.

Mesésen szép, azt hittem fokozhatatlan, mikor egy vásárlás során betévedtem egy újabb kereskedésbe haltápért. Az egyik akváriumban ott úszkált a sok hal között egy Sziámi Harcos Hal. Róla azon túl, hogy gyönyörű, még azt lehet tudni, hogy nagyjából minden más halat kinyír, még a saját párját is párzás után. Agyonveri.
Konkrétan.
Mármint a hím a nőstényt.
A Sziámi Harcos Hal nem viccel a sírig tartó szerelemmel…

De az akváriumos fickó beleállt, hogy márpedig ez egy gonosz legenda, nézzem már meg milyen békésen éldegél mindenkivel. Annyira gyönyörű, hogy el kellett hoznom.
Csak otthon jutott eszembe, hogy neki dolga eladni ezeket a halakat.
Írásos garanciát pedig nem adott…

Beültünk a gyerekkel az akvárium elé, kezünkben a hálóval, és majdnem 2 órán át meredten néztük, átcsap e sorozatgyilkosba a vörös uszonyú gyönyörűségünk.

Nos, nem tette.
Azóta is boldog békességben éldegél a többi hallal, sőt a rákokkal is.

Igaz, kicsit enervált. Roppant gyanús, hogy hal időben mérve lehet vagy 90 éves  mert az ideje egy részében felúszik egy nagy levélre és ott heverészik, néha egy órát is. Amikor pedig nem, akkor békésen úszkálgat.
Nem akar agyonverni senkit.
Pedig már 3 hete együtt élnek. Ja… nem méretjük a vizet, de a halak és a rákok köszönik tök jól vannak.

Minden tökéletes.
Csak Jason Momoa nem akar felbukkanni sehogy se.
Pedig bármennyit is nézem ezt a kis csodát, nekem és a gyereknek ez egy pici Atlantis.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here