Nos, azt hiszem, én nagyon nem irigylem a mai fiatalokat. Pedig lehet mondani, hogy ők az eddigi legszabadabb generáció- mégis, a 2000 után születettek csak információkban bővelkednek – érzelmileg össze vannak zavarodva.
Na de hol is kezdődik a történet? Hát persze, hogy a szülőknél. Klasszikus felállások következnek: alkoholista, munkamániás, érzelmi analfabéta apuka. Bemutatnám kedves feleségét is, a gazdasági függésben tengődő, elhanyagolt, idegbeteg és önbizalomhiányos anyukát. Most komolyan, ők adják az érzelmi támaszt a mai fiataloknak?!
Szóval a háttértörténet alapból nem szerencsés (tisztelet a kivételnek), de a folytatás sem sokkal szívderítőbb. Időhiány miatt (de végülis hova rohanunk?) nincs órákig tartó közös játék, ahhoz pedig, hogy a gyereket ne egyből leb@sszuk, hanem meghallgassuk, már érzelmi intelligencia kéne. Értem én, hogy mindenki túl van terhelve – de elvileg mi magunk alakítjuk az életünk, nem?
És bármennyire is azt hisszük, hogy egyből, támaszpont nélkül megállunk a saját lábunkon, sajnos a tendencia nem ezt mutatja. Az alkoholizmus virágkorát éli, de az egyes szekták vezetői is könnyebben megszedik magukat, mint valaha. Hisz régen legalább ott volt a vallás: megnyugtathattad magad, hogy minden Isten műve, nyugodtan rábízhatod magad. Ezt követte egy relatív normális erkölcsi értékrend – többek közt például azzal, hogy lopni nem szép dolog. Ma senki szeme sem rebben, ha a munkahelyedről elhozol ezt-azt, sőt, a barátok még vállon is veregetnek érte, mondván, hogy milyen élelmes vagy.
Erre pedig jön a kapcsolattartás és szabadidőtöltés új változata: az okostelefon. Bár ez ránk, idősebb generációra is igaz, több évezredes sémákat vidáman lecseréltünk egy sokkal silányabb változatra. Nem 6-7 emberrel tartjuk érdemben a kapcsolatot, hanem 15-20-szal felületesen. A mai fiatalok ezerszer szívesebben játszanak focis játékkal a telefonjukon, minthogy valóban kimenjen rúgni a labdát. Nem kicsit abszurd…
Szidják a televíziót, de helyette nyilván nem a Natgeo-t olvassák, hanem influencereket követnek. És persze semmi sem fekete fehér, igenis bővelkedik az internet minőségi tartalomban – de többszázezres követőtáborral mégis a lifestyle vloggerek büszkélkedhetnek. Akik gyakorlatilag szponzorált cuccokban feszítenek, a tizenévesek pedig maguktól kattintanak az ingyen reklámra.
És persze törtetni kell, csak ne felejtsük el a minőséget sem. Pár éve valamiért megragadt József Attila egy idézete a fejemben: „Légy egy fűszálon a pici él s nagyobb leszel a világ tengelyénél.” Mi maradt ebből? Nem sok… segíteni nem kell, a hajléktalanba rúgjunk bele még egyet, ha esetleg egy valakit inzultálnak az utcán, fordítsd el a fejed, nem a te dolgod. Ma nagyobbnak kell lenni mindenkinél. Minél messzebb és több helyre utazol, annál inkább vagy valaki (de természetesen csak akkor, ha ezt meg is osztod sűrű hashtagekkel a közösségi médiában) – közben pedig ki tudja, lehet, hogy jobban éreznéd magad a Balaton partján a haverokkal.
Jobban belegondolva elképzelni sem tudom, hogy egy mai fiatal kivel osztja meg a komolyabb bánatát. Egy látszatvilágban ugyanis nem lehetnek problémáik, a szülők vergődnek a saját nyomorukban, érdemi tanácsot pedig sokszor nem tudnak adni. Valószínűleg nem véletlen, hogy ez a generáció ilyen szinten a zenébe menekül.
Egy mai fiatalnak instant, gyors és könnyű minden, beleszámítva a szexualitást is. Sokkal jobb világ az, ahol már nem kell szégyellni, ha csak egy estés kikapcsolódásra vágysz. Mióta elterjedt a biztonságos szex, és nem potyognak a hoppá-gyerekek, miért ne élvezhetné az ember lánya a szabadságot? Más kérdés, hogy ez is teljesen kifordult magából. Nem kell udvarolni, még csak a másik vezetéknevét sem tudni ahhoz, hogy máris egy vadidegen lakásán találd magad. Egy fiatal legalábbis nem szeret ezzel vesződni, neki instant élvezet kell, érzelmi körítés nélkül.
Jó kérdés, hova vezet mindez – kitermeltünk egy olyan generációt, akiknek nem tudunk mást nyújtani, csak némi pénzt meg okostelefonokat. Nincs értékrendjük, biztonságos hátterük, ahonnan kiindulhatnának – így már az „ezek a mai fiatalok” felkiáltásokat is újra kéne gondolni.
