Gyerek hazugság, felnőtt hazugság.

Végy egy vaskalapos szülőt. Adj hozzá egy befelé forduló, halk szavú gyereket. Várj 20 évet, míg kiforr a személyisége. Az eredmény: vaskos pénzösszegek fizetése a pszichológusnak.

 
 

Ha nem is a legjobb, de az eddigi legszabadabb világot éljük most. Nem kell bokáig érő szoknyát húzni, nem jár minden rossz szóért két pofon, és egyre kevesebb embert érdekel, mit fog szólni a szomszéd/após/Marika néni. Nem volt viszont ez mindig így, és a mai 50+ – os generáció a szemellenzős nevelés maradványaiból még bőven kapott ízelítőt. 

Próbáltad volna elmondani apádnak 50 éve, hogy a saját nemedhez vonzódsz. Megmagyarázni ugyan nem tudta volna, ez miért baj, csak másnap már nem veszi fel a telefont. Sajnos sok esetben viszont még ma is irreális elvárásokat támasztanak a szülők gyermekeik felé. És nem szeretik, csak nevelik őket. Ha a gyerek mindenért csak rossz, soha nem kap dicséretet, és mindig le van „hülyézve”, hogy várható el, hogy megnyíljon?

A gyermekek persze őszinteséggel kezdenek, de hamar megtanulják, hogy hazudni egyszerűbb. Ez egyébként már óvodáskorban elkezdődik, mert ekkor még nem realizálódik bennük, hogy hazudni rossz dolog. Hamar rájönnek, hogy a hazugsággal egyszerűbb.

Ha pedig szülőként hazudsz, nem kell csodálkozni, ha a gyerek is rákap az ízére. Ami viszont még nagyobb probléma, hogy sok gyerek félelemből nem mond igazat. Nyilván rengeteg szülő stresszes. Nem csak a gyerekkel kell foglalkozni, de meg kéne valahogy tartani a kezdeti lángot apuval/anyuval, el kell viselni az idiótákat a munkában, és valahogy mindig befigyel egy váratlan kiadás. Csakhogy ettől még nem a gyereken kéne levezetni a feszültséget.

Nagyon sok családban a gyerek véleménye nem számít, mert ő még csak gyerek. Ha a kis poronty halk szavú, visszahúzódó típus, lehet, hogy nem ordibálással kéne faggatni, mi volt a suliban. Persze van olyan is, aki kevésbé veszi mindezt a szívére, de valószínűleg nem véletlenül keresik magukat degeszre manapság a pszichológusok és terapeuták.

Meg lehet sértődni, ha egy idő után a gyerek igen-nem tőmondatokban válaszol, de akkor ki is valójában a gyerek, és ki a felnőtt? Ha rájöttél, hogy hazudik, ne ordibáld le a haját is, hanem ülj le vele higgadtan, és próbálj meg beszélgetni vele. Ez akkor sem rossz ötlet, ha egyébként nem hazudott. Hihetetlen, de igaz: azokat a szülőket, akik valódi szeretettel nevelték a gyermeküket, gyakrabban látogatják meg az idősek otthonában.

Ha pedig a gyerek bevallja, hogy hazudott, először is dicsérd meg, hogy volt bátorsága kibökni az igazságot. Lehet, hogy legközelebb rajzol neked valami aranyosat, ezt lehetőleg köszönd meg ahelyett, hogy lecsesznéd, milyen béna pálcikaembert firkantott oda.

Ja és a gyerek nem hülye. Ha megmondod neki, hogy rosszul esik, ha hazudik, de őt nagyon szereted, felfogja. Próbálj meg egy napig nem kiakadni azon, ha nem tud még rendesen olvasni vagy szépen enni. Ha érzi, hogy szeretve van, és nem szorong folyamatosan, akkor csodás közös évek várnak rátok.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here