Kellek neked? – Akkor kelljen a véleményem is!

0

Megküzdötök a sárkánnyal, felcipeltek egy komplett szekrénysort a negyedikre. Fél kézzel tépitek szét a Los Angeles-i telefonkönyvet, fizikai erőtök használatát a zsigereitekben hordjátok.

Katonák vagytok, harcoltok és haltok háborúban, elkapjátok a rosszfiúkat, a fületeken kifolyik a tesztoszteron, duzzadnak az izmok, és a legreménytelenebb harcban se fújtok visszavonulót. Egyetlen dolog tud kegyetlenül padlóra tenni benneteket, amitől a legjobban rejtegettek, takargattok, amely ellen tiltakoztok, amitől egy világ képes összeomlani bennetek: ha egy nő tapossa szét, rugdossa pépesre szöges bakanccsal a szíveteket.

 

Mert rejtegetitek a szerelmet. Akadnak persze kivételek is a férfiak között. Akik a tömény romantikát használják eszközként, hogy egy nő közelébe férkőzzenek. Ők ontják az érzelemfelhőt a nő felé, amely első körben nyerő lehet, ám ha egy sublótfiók cipelésekor háromszor megáll pihenni száz méteren, a nő elgondolkodik rajta, és szemeit forgatja, hogy vajon jó helyen van-e és jó időben. Mert lássuk be: egy nőnek fontos, hogy a férfi legyen erős, és a költözéskor a nagymamától megörökölt filodentront se neki kelljen lerámolnia a teherautóról. Fontos nekünk a fizikai erőnlétetek férfias megnyilvánulása.

De kanyarodjunk vissza az “érzelmileg kemény” férfiakhoz.

Több férfi is volt az életemben, már koromnál fogva is, és egyikük sem úgy érkezett az életembe, hogy ne lett volna neki már néhány komolyabb, és kevésbé komoly kapcsolata.

Hogy hazugság volt-e vagy sem, amit ők állítottak az elmúlt kapcsolatokról, ezeket fedje jótékony homály. Ám mégis elgondolkodtatott a dolog, hogy az esetek nagy százalékában, amikor az elmúlt kapcsolatok szellemét előrángattuk magunkból és őszinteségre került a sor, szinte kivétel nélkül, ha azt állították, amennyiben őket hagyták el, vagy csalták meg, hogy igen, majd belepusztultak. De nem azért, mert annyira szerelmesek voltak, áh…nem. Az egonak fájt, a büszkeségük sérült, “dehogy szerettem én azt a nőt, csak azt hittem…”

Szó nincs erről. Csupán kikérték maguknak, hogy őket elhagyhatják. Hogy esetleg egy nő játszik ghostingot, urambocsá’ bizonyos hiányosságuk, oda nem figyelésük folytán a nő akad rá valakire, akitől megkapja mindazt, ami hiányzik az életéből, és egy házzal odébb sasszézik, aztán úrinősen szakít. De nyilván voltak gusztusosnak éppen nem nevezhető oknál fogva létrejött kapcsolathullás.

Nem. Ti nem szerettek. Nem vagytok fülig szerelmesek, olyannyira, hogy majd belepusztultok, ha vége a románcnak, csupán az egótok folyik ki a szemeteken könny formájában, és a tüdőtöket, sziveteket szorító abroncs, bizonyára a szívroham előjele, stresszes az élet, ugye, a melóhely, meg sok más okán, és azért nem alszotok hosszú éjszakákon át, mert front van. Persze.

Miből gondoljátok, hogy egy minden hájjal megkent. igazi nő, ezt a maszlagot beveszi?

Miért kell tagadni, ha egyszer éreztél? Nem azt mondom, hogy boldog-boldogtalannak a nyakába kell borulni, és vizesre zokogni a vállát, hogy te milyen szerencsétlen vagy momentán, hogy egy nő képes volt a földre vinni a maga ötven kilójával a te lelked, és most rohadtul fáj.

Csupán ne tagadd, mert a soron lévő jelölt, még azt gondolja rólad, hogy egy érzéketlen tuskó vagy, és lehet, hogy még mielőtt kialakulna köztetek bármi, sarkon fordul, mert ha tuskóra van szüksége, kimegy az erdőbe, keres egyet, és azt ölelgeti.

Ha szakítottak veled, éld meg a gyászt. Érezd bátran, hogy majd belepusztulsz, bátran rúgj be, ha az enyhíti a lelked fájdalmát, gondold azt, hogy itt a világ vége. Fetrengj a padlón, süppedj bele a magad mocsarába, aztán így lesz honnan elővánszorognod, ha megvan a lelkedben és szívedben a megfelelő élniakarás.

Nyilván rossz, ha az élet, az édes, egot simogató íz után odarak egy adag keserű pirulát a nyelvedre. Nyeld le, mert gyógyszer az, csak pocsék az íze. Segít abban, hogy az elkövetett hibáidat számba vedd, és jó esetben megtanulod, hogy milyen típusú nőt kerülje el a benned lévő érzelem. Hogy ez nem finom? Hát nem. Amíg meg nem találod a neked való nőt, jó ideig kapsz majd édeset-keserűt. Ettől nem rontasz a macsó imidzseden, ha bevallod, hogy mertél szeretni az életed folyamán, egyszer-kétszer sokszor, és nem mindig te voltál az, aki elhagyott. Hanem téged is hagytak már el, és bizony megesett, hogy nézegetted a gyógyszeresdobozt, amelyből szívesen magadba rámoltál volna egy talicskára valót.

És ne tagadd meg a szerelem Júdásaként, hogy valaha éreztél. Ettől a szemünkben nem leszel se több, se nagyobb. Sőt.

Talán megér egy próbát…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here