Most csendes éjt
Játszik a lét.
A nap is hátat fordított,
Látni sem akar.
Meghazudtolva magát
Mosódik a hold a tájba.
A csillagok is csak pislákolnak,
Mint bús halász lámpása a hatalmas tengeren.
Nem is vagyok ott,
Árnyékom üldögél a lépcsőn.
Én elvesztem a majd egyszer
És az ígéremek között.
De még csak az sem,
Itt rohadok, becsapva önmagam.
És belesüppedve ebbe a ragacsos pillanatba,
Hajítok újabb üveget a pirkadatba.
