Menteni a menthetetlent

0
57

 Megmenteni a menthetetlent!

Hajlamosak vagyunk rá, hogyha találkozunk egy vonzó pofival hiába érezzük, hogy nem lesz jó nekünk, azért is megnyitjuk előtte a szívünket. Hiába mondják a barátnők, beszéljük meg anyukánkkal, a szomszéd nénivel, de még a kutyánkkal is, már elhatározzuk, hogy majd mi a helyes útra tereljük a “rossz fiút”. Én leszek azaz EGY!

Én személy szerint többször vállaltam az EGY megváltó szerepét, aki majd megmenti a “rossz fiút” saját magától… többször is vállaltam, mint kellett volna. De hát ez vagyok én, szeretem a kihívásokat.

Sok sikertelen Tinder randi és egyéb társasági helyeken történő ismerkedés után rá kellett döbbennem, hogy úgy tűnik a korosztályom most szeretné kiélni a gimnazista évek alatt elmaradt dolgokat. Valahogy nem fogott meg senki, nem éreztem kifejezetten semmit és ez.. annál, aki a szőke herceget várja, elég nagy tragédia tud lenni.

 Már kezdtem elgondolkozni rajta, hogy nem is a férfiakkal van itt a probléma, csak szimplán eltűntek belőlem az érzelmek, üres lettem, kezdhetek keresni magamnak egy csendes helyet, ahol elvonulhatok életem hátralévő részében.

Aztán jött Ő..

Vannak emberek, akiket egyszerűen csak meglátunk és megszeretünk. Ismerős érzés a közelében lenni, olyan mintha már találkoztunk volna. Mr. Várj rám is pontosan ilyen volt. Ráadásul szeretem az olyan szituációkat, amikor úgy tűnik, hogy a dolgok szépen haladnak egymás után és minden a nagykönyv szerint történik.

Amikor a telefon egyre többet csörög, a messenger egyre többet pittyen, én egyre többet vigyorgok indokolatlanul, aztán még több telefoncsörgés, még több kedves szó és így tovább. DE! Ezeken kívül egyet előre,kettőt hátra.

Tudom még mindig, hogy “rossz fiú”. Látom, hogy viselkedik a barátaival és elkapok egy-egy beszélgetés foszlányt is, amiből kiderül, hogy teljesen komolytalan… de én megváltó vagyok, csak egy kis idő kell, hogy ráébresszem Mr. Várj rám-ot, hogy Ő márpedig nem az, akinek mutatja magát. Ő belül egy szőke herceg, akire én várok oly rég…

De csak hiteget folyamatosan, miközben az ujjai köré csavar.

  • Te vagy nekem az egyetlen, nem éreztem még ilyet senki iránt, csak kérlek adj még egy kis időt, hogy elrendezzem a dolgaimat és ígérem minden jó lesz.
  • Csak bízz bennem és meglátod, már nem kell sokáig várni, Te is érzed, hogy ez most komoly.
  • Te más vagy, mint a többi..ilyen érzéseket még senki sem váltott ki belőlem.

Stb..stb..stb..

Tehát az ígéretek megvannak hohooo rengeted ígéret. De tettek sehol.

(Bár így utólag abban a tudatban, hogy ezeket a sorokat rajtam kívül még legalább öt lány megkapta, kicsit elvész az értéke. 😀 )

Erre pedig mint csinál a tapasztalt huszonhárom éves felnőtt nő?

Hát persze, hogy hisz neki, mi mást tenne :D.  De telnek a napok, telnek a hónapok és Mr. Várj rám még mindig hű a nevéhez. A szívem még várna, az eszem már kiégett a hiszékenységtől és a sok reménytől, végül leülök magammal beszélgetni.

Megbeszélem magammal, hogy erős vagyok, nem engedhetem meg, hogy bárki is ezt tegye velem,hisz én ennél többet érdemlek.  Összeszedem minden erőm, ellenállok a csábításnak, elmondom az érzéseimet (persze próbálja menteni .. foggal-körömmel kapaszkodik), de végül eleresztek egy mosolyt aztán bár hevesen dobogó szívvel és remegő térdekkel de elsétálok.

Természetesen vannak kivételek, akiknél sikerül a „happily ever after” ..kivétel erősíti a szabályt. A lényeg, hogy nem szégyen szeretni és nem szégyen megadni magadat az érzelmeidnek. Az esélyt mindenki megérdemli, de ha hozzánk méltatlan helyzetbe érezzük magunkat, ki kell lépni belőle, bármilyen nehéz is. Ami nem építő jelegű, aki nem becsül meg és nem emel a fellegekbe, azt el kell engedni.

 Mert mi nők erősek vagyunk, megbecsülni valók vagyunk, szeretni valók vagyunk, érzékenyek és csodálatosan vagyunk, de legfőképpen Nők vagyunk és együtt vagyunk.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here