Mi lett volna, ha…? Jó pasik, jó nők egyedül.

Nagyanyáink korában ha valaki a 3. x-en túl is egyedül élt, annak csak egy oka lehetett: megözvegyült. Az idősebb generáció top három beszólása közt persze aranyérmes a “vénlány maradsz”, ezt követheti szabadon még a “mikor fogsz már egy jóravaló fiatalembert” és az “amikor én ennyi idős voltam, mint te…”

Ettől függetlenül manapság egyre több 30-as férfinál és nőnél csak félig van kihasználva a franciaágy. Ne legyünk álszentek: van köztük szép számmal életképtelen, anyakomplexusos és kattant is. A felnőtt gyerekek korát éljük, ahol az oltalmazó szülői nevelés eredményeképp bárki lehet gyerek úgy 45 éves koráig. A társas magányban ráadásul nem nehéz kicsit megbolondulni, az online tér inkognitójában mindenki önmagát adhatja. Nehezen tudom legalábbis elképzelni, hogy a századfordulón a postás a kis biciklijével NagyJancsi69 kukacáról készült fotót kézbesítette volna Vadmacskhaxxx-nek.

Na de mi a helyzet azokkal a nőkkel és férfiakkal, akik normális életet élnek? Szépek, bejött az élet, van lakás, kocsi, akár diploma is. Ja, és a megkeseredettségnek nyoma sincs  – bárkit elkápráztatnak a humorukkal, ráadásul van is kiket, hiszen jó baráti társasággal büszkélkedhetnek.

Azért azt szögezzük le, hogy – ha csak nem üt be a kétségbeesés és az önbizalomhiány, esetleg a teljesen vak szerelem – mindenki a maga kategóriájában keres. Egy “bizniszvumen” nem fog leállni Józsival a telepről. Tegyük hozzá, hogy ez hosszútávon szegény Józsinak sem lenne jó, állandóan kisebbségi komplexus gyötörné. Úgyhogy a keresés “szép és okos” embereknél éppolyan döcögősen indul, mint kevésbé szerencsés társaiknál.

Nyilván szeretünk bedőlni a látszatnak is. Az emberi külsőt és viselkedést nagyjából úgy kell elképzelni, mint az óceánból kiálló jéghegy csúcsát; a maradék 90% láthatatlan. Itt lapul a sok frusztráció, görcs, eltemetett rossz emlékek. Egy jófej, sármos pasiról azt hinnéd, hogy semmi trutymót nem rejteget a csajozós mosolya mögött. Csakhogy a szépséggel és intelligenciával még mindig nem lehet útlevelet kiváltani a tutiba. Még egy 10/10-es nőnek is vannak félelmei. Nehéz elhinni, de ő is csak egy ember.

A legfőbb ok viszont az elvárásokban keresendő. Nézzük először női szemszögből, mik lehetnek az ideális férfi paraméterei. Kell először is egy elfogadható kinézet. Lehetőleg ne legyen alkoholista – itt már sokan kiestek. Legyen humora, önbizalma, és egy jó (ki)állása. Eddig biztos léptekkel haladunk a nemlétező férfi felé. Nem hátrány, ha nem lép le az első pozitív terhességi teszt után, és ne vegye le a jegygyűrűt, ha dögös a pultos lány.

Na és milyen az álomnő? Nyilván gyönyörű, bájos mosollyal, hosszú, dús hajkoronájával bármikor leveszi a lábadról. Ezen felül intelligens, vicces, úgy főz, mint anyuka, és soha nem kapcsol be a házisárkány-üzemmód. Ő is napi 5x akar szexelni, és egy dekát sem hízik 20 év alatt. Egyébként ezek a nők léteznek – álnévvel, egy 20 perces pornójelenet erejéig.

Másrészről az elvárások jogosak, hiszen jó esetben mindenki csak egyszer szeretné kimondani a boldogító igent. Ehhez pedig nem elég a középszerű, sem az elmegy vagy a “még belefér”. Rengeteg férfi és nő inkább afféle kaliforniai aranymosó életmódot folytat: évekig keményen tolja a szűrőt a patakba, hogy aztán egyszer fennakadjon rajta egy aranyrög.

És ez jogos. Felesleges egy középszerű kapcsolatban ragadni, ahol túl sok a kompromisszum. Legalábbis túl sok lehetséges mellékhatás léphet fel, úgy, mint: megcsalás, elsárkányosodás, elhidegülés. Érdemesebb lehet akár egy életet is leélni egyedül, semmint a rossz ember mellett azon töprengeni: mi lett volna, ha…

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here