Monogám, ál-monogám, poligám, poliamor…szavak a szerelemre vagy mi van?! – Egy nő szemével

Képzelj el egy olyan kapcsolatot, ahol nemcsak sunyiban szabad lecsekkolni az edző formás kis popóját. Ahol nyugodtan flörtölhetsz az új, jóképű kollégáddal, sőt, bűntudat nélkül tovább is elmehetsz. Jó lenne, nemdebár?

A poliamoria az érzelmek szabad megéléséről szól. A többszerelműségnek hódoló párok nem korlátozzák magukat vagy egymást, szabad a csók és a tánc mással is. Ez elsőre valahol egy tündérmesének hangzik, de valóban ennyire triviális a megoldás?

Mint minden, ez sem fekete-fehér alapon működik. Ha azt vesszük, hogy a nem túl szívderítő statisztikák szerint ma több ember csalja meg a párját, mint ahány nem, akkor ez logikus alternatívaként merül fel. Nyilván az sem véletlen, hogy a házasságok fele válással végződik. Mindemellett ne legyünk álszentek: még egy hosszú távú, stabil kapcsolatban is fejben el-el kalandozik az ember képzelete.

Több férfi ismerősöm is beismerte már, hogy bizony megcsalták a párjukat, viszont csodák csodájára utána ezerszer jobb lett a párkapcsolatuk. Ezt anno már csak azért sem értettem, hiszen a párjuk előtt ezt titkolták, és marta őket a bűntudat – ki a francnak lesz ettől jobb? Aztán pár évvel később már elkezdett derengeni. Megszabadultak valami láthatatlan béklyótól, ami egyébként már rettentően feszélyezte őket.

Mert lássuk be: nincs olyan, hogy 50 évig tartó rózsaszín köd. Márpedig más férfi/nő társaságára csak akkor nem vágyakozol, ha ideig-óráig még úszol ebben a mámorító tudatállapotban. Nem tisztességesebb inkább nyílt lapokkal játszani?

Véleményem szerint ha ez ilyen egyszerű lenne, már réges-rég csak poliamorokból állna a világ, a monogámokat pedig a múzeumban mutogatnák. A jó öreg féltékenység mindenkiben ott lapul, gyengébb és erősebb formában, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy maradéktalanul ki lehetne irtani. El lett cseszve a rendszer.

Sebaj, tegyük fel, hogy működőképes a dolog. Mi a helyzet akkor, ha már 1-2-3 gyerek is van a képben? Dr. Elisabeth Sheff író szerint a poliamorok gyermekei rugalmasabban gondolkodnak, önálló véleménnyel bírnak, sőt, biztonságban érzik magukat. Hátrány viszont, hogy a szülőknek alig marad idejük a gyerkőcökre. És ebben bőven van ráció, gondolj csak bele: mire találkozol az összes barátoddal, rokonoddal, minőségi időt töltesz a pároddal és segítesz Kis Bence matekleckéjében, 2020-at fogunk írni. Személy szerint el nem tudom képzelni, hogy fér még ebbe bele plusz két kapcsolat!

Nyilván ez egy olyan dolog, amit mindenkinek magában kell lerendeznie. De! Magán a lehetőségen érdemes elgondolkodni, mert igenis lehet jó út, ha két ember lelkileg elég erős és szellemileg elég érett hozzá. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a monogám kapcsolatnak (a valódinak, nem a félrekacsintgatósnak) igenis megvan a maga bája. Sem a monogámia, sem a poligámia nem egy rossz út – ha viszont ál-monogámként titokban mindig áthívod Józsit, mert “elromlott a bojler”, azzal csak két szék közé esel.

Poliamória egy más szemszögből Marcos cikke

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here