Motoszkálás

0

Fehér darvak álmodnak áram felett,

Kanóc könnye asztalra cseppként pereg,

Virág szála szárad, szavak közt rohad,

Vakond ás kisállatka síron lyukat,

Sikolyt karmolablak alatt tüskefa,

Eret rág a szú, sálba font réznyulak

merednek golyószemmel ajtóra, kép

mögött pók nyel élő rovart, folyt a vér.

Menyecskék kacagtak, csacsogtak hatan,

de hét lett az órán, futottak haza.

Egy otthon maradt sütni, most fő feje:

sosem volt urának elég jó neje.

Verespettyes arcán sikoly, felkavart

levesben. Babér, bors, fahéj, medvetalp

lebeg barna kócos hajában. Megáll

a csend. Alma pottyan le. Csendül harang.

Gyerek vár az anyjára, sír. Farkas áll

az úton. Magának beszélő leány

talál rá a holttestre. Sírkő reped.

Tovább megy -ne szólj szám- a töltés fele.

Levél hajt ki aprócska ágon, ködbe vész

a szép táj, a kert és virágzás. Elég

a tűzben. Letisztít a víz, s nincs bűn.

Motoszkál a macskánk. Mi van nála? Fül.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here