Nagyvárosban élsz? Nem irigyellek.

Ki ne akarna egy zsongó nagyváros szívében lakni, ahol 500 m-es körzeten belül van gyorsétterem, bolt, masszázsszalon és kocsma és mozi?

A nagyváros ráadásul inkognitót ad: nyugodtan lemehetsz macinaciba kenyérért, nem hallod vissza senkitől, micsoda trehány nőszemély vagy. Fiatalként szerelmes voltam Budapest pezsgő életébe, az árnyoldalakat viszont nem vettem észre. Mi az, amiben jobb egy kisváros vagy falu, mint a főváros?

Nos, nálam kiütéssel győzött az, hogy a kisváros valahogy emberibb, nem olyan hideg és érzéketlen. Nem normális, hogy minden nap faarccal elmész szerencsétlen sorsú hajléktalanok közt. Sosem értettem, hogy képes erre bárki is, nekem 9 pesti év nem volt elég arra, hogy legyen olyan pillanat, amikor nem szorul össze a szívem egy utcán alvó ember láttán. Vagy megszokod őket, és kőszívűvé válsz, vagy megsajnálod, és teljesen kikészülsz, hogy nem tudsz rajtuk segíteni. Egyik sem jó.

Vidéken nem ér térdig a szemét. Nem kell a hányástócsa felett ácsorognod a 4-6-os villamos megállójában, és ciki eldobni a cigicsikket közvetlen a kuka mellett. És ha már tömegközlekedés: legfeljebb attól kell rettegned, hogy egy nyugdíjas rádszáll az unalmas történeteivel. Nincs hittérítő, volt iPhone-nincs iPhone zsebtolvaj, részeg idióta és önjelölt gengszter.

Az utcák, házak rendezettebbek és barátságosabbak. Persze a Parlament és Halászbástya látványával semmi nem érhet fel, de tegyél egy kitérőt Pesterzsébetre, garantáltan értékelni fogod az otthonod. A közbiztonság ugyan régiónként változó, de egy nagyvárosban nyilván jobban virágzik a bűnözés. Természetesen, ha már vérpesti vagy, csak legyintesz a megszokott éjszakai arcokra. A “Meg tudod mondani, mennyi az idő?” “Van egy cigid?” és “Szia, nagyon szép vagy.” kezdetű éjjeli monológokat már meg sem hallod.

Mivel nem látod, ezért nem érdekel, de a budapesti levegő minősége kritikán aluli. Ez nem azt jelenti, hogy picit rosszabb, mint az alpesi hegyekben, hanem azt, hogy emiatt akár 3 évvel rövidebb ideig élhetsz. Csak hogy még jobban értsd: ha a belvárosban laksz, olyan “egészséges” a levegő, mintha naponta 3 szál cigit szívnál el.

És persze a fővárosi fizetés csinosabb, mint a vidéki, elég, ha felnézel egy ingatlanportálra, és megpróbálsz nem szívrohamot kapni. Mind az eladó, mind a kiadó fülnél rettenetes árak vannak. Az idilli családi háztól gyakorlatilag elbúcsúzhatsz, egy garzon hitelét is évekig fogod nyögni. Ráadásul, ha már a nagyvárosban élsz, úgysem fogsz otthon ücsörögni, egy sima baráti összejövetel egy közepesen puttó kocsmában is elvisz 4-5 ezer Ft-ot. Jó gyűjtögetést!

Ha pedig valami csoda folytán mégis összejön a pénz lakásra, jöhet a családalapítás! Biztos, hogy a Nyugati környékén szeretnéd felnevelni a gyerekedet? Ha nem csapja el az első zöld lámpánál a frissjogsis BMW-s, akkor nyugodtan kiengedheted játszani a Hős utcai drogosok közé.

És az sem rossz, ha ismered a szomszédokat. Nem kell, hogy kétnaponta átkopogjatok egymásnak “sütöttem csokis kekszet” típusú kedvességekkel, de ha rábízhatod a kutyád egy hétre, azért az nem rossz. Ráadásul a vidékiek tudnak köszönni a buszsofőrnek, foglalkoznak egymás bajával, és nem csak a heti pletykaadag kedvéért. Elsőre furcsa, később magától értetődő.

Az egész légkör valahogy nyugodtabb, az utcákon el lehet férni, és senki sem idegbeteg. Persze a nagyváros előnyeit is órákig lehetne sorolni – fiatalként szerintem nem is szabad megrekedni a szülőfaluban – de hosszútávon nem biztos, hogy egy lélektelen metropoliszt otthonnak lehet hívni.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here