„Ne ossz meg másokkal semmi olyat, amit nem szeretnél az Index címlapján látni!”

0

A gyerekek internetbiztonságával kapcsolatban számtalan írás látott már napvilágot. A helytelen internethasználat pszichológia, szociológiai vonatkozásairól is komoly tanulmányokat találhatunk magyar és idegen nyelven egyaránt. A legtöbb telekommunikációs cégnek saját programja van, amiben a helyes social media használatra tanítják a gyerekeket, és egyre többet foglalkoznak ezzel a témával osztályfőnöki órákon is. A MyMirror Magazin úgy döntött, hogy elsősorban a gyakorlat szempontjából vizsgáljuk meg a helyzetet és adunk használható tanácsot a szülőknek egy etikus hekker segítségével.

Virág Csabával, a Cyber Services Cyber Security Competence Center vezetőjével beszélgettünk.

„Ne ossz meg másokkal semmi olyat, amit nem szeretnél az Index címlapján látni!”

  • Az elmúlt 3 évben 150-200 iskolában több ezer gyerekkel és sok-sok pedagógussal illetve szülővel beszélgettem a biztonságos internethasználatról, így az előadásaimba ezeknek a beszélgetéseknek a tapasztalatait is beépítettem. Általában én a támadó mentalitás felől közelítem meg a témát és igyekszem maximális (már-már kegyetlen) őszinteséggel a hallgatóság szintjén beszélni a témákról. Emellett nekem is van 4 gyerekem, 3 fiú és egy lány, úgyhogy tőlük is tanulok minden pillanatban.
  • Mit tart a legfontosabb problémának manapság?
  • A téves szülői (felnőtt) hozzáállást és a kiberhigénia teljes neglektálását. Az igazi probléma, hogy a technikai eszközök használatához nem kell szakképesítés, és ez igaz a gyerekekre és a szülőkre egyaránt. Látszólag ma már csak bekapcsoljuk a telefont, notebook-ot, laptopot és működnek is. De nem gondolunk bele – és így aztán a gyerekeknek sem mondjuk el – az eszközök valódi működését és az összefüggés rendszert az egész digitális világ mögött.                                                                Hogy mi az a wifi, a bluetooth és mondjuk mivel járhat a helymeghatározás bekapcsolása és a mindenfélére kattintgatás. Manapság a leggyakoribb szülői hozzáállás, hogy „én úgysem értek ehhez, a gyerek sokkal jobban ért hozzá nálam. Már úgy születnek, hogy laptop van a kezükben.“ Pedig egyetlen szülő sem engedheti meg magának ezt a kényelmi hozzáállást ma, 2018-ban, amikor egyébként ő maga is neten dolgozik és számítógépet, telefont használ. Ez csak kifogás és ráadásul komoly következményekkel járhat. Kicsit olyan ez, mintha azért nem mosnánk fogat, mert nem vagyunk fogorvosok.
  • Tegyük fel akkor, hogy felelős szülő szeretnék lenni, és kifogást sem keresek. Hogyan kezdjem?
  • Fontos, hogy különböző korú gyerekek esetében mást és mást érdemes tennünk. Nyilván egy 14-18 éves gyerek telefonjába már csak úgy nem nagyon nézünk bele, illetve ha akarnánk is lehet, hogy más típusú konfliktusokhoz vezetne. A legfontosabb, hogy a szülő próbálja megérteni, hogy mit csinál a gyerek a telefonján vagy egyéb eszközein. Ehhez nem feltétlen szükséges ugyanúgy játszanunk velük számítógépes játékokat, de javaslom, hogy üljünk le velük vagy hozzájuk például Minecraft-ot játszani, mert közben feljönnek a chat-ablakok, esetleg ismeretlen emberekkel, és akkor már el lehet kezdeni a gyerekkel arról beszélgetni, hogy biztosan ismered-e azt, akivel chatelsz vagy csak azt tudod, hogy ő mit állít magáról.                                                      Fontos, hogy a gyerek megértse, ha valakit nem ismer az interneten, akkor úgy kell hozzáállnia, hogy nem tudja igazat mond-e vagy nem, arról nem is beszélve, hogy még ha ismeri is az embert a túloldalt, ha nem látja nem tudja, hogy ő ül e a számítógép előtt.                                                                                                                      De ehhez nekünk szülőknek is ott kell lennünk velük. Ugyanúgy ahogy a való világban is próbáljuk szülőként megismerni a barátaikat, az érdeklődési köreiket vagy hobbijaikat. E tekintetben ez a virtuális tér sem más, csak a sebessége és az úgy nevezett hatásfaktora gyorsabb illetve magasabb.  Vannak olyan szülők, akik nem engedik meg például, hogy a gyerekek bármilyen játékot is letöltsenek az engedélyük nélkül. Én ennek nem vagyok híve, mert nem életszerű naponta többször engedélyt adni erre a gyereknek és része a tanulási folyamatnak. A jelen interjú keretei nem adnak lehetőséget mélyebb pedagógiai és biztonsági megfontolások kifejtésére, így inkább ún. szülői szűrő használatát javaslom a fiatalabb korosztály részére.
  • Akkor valójában a chat-elésekre kell figyelnünk? Azzal van a legnagyobb gond?
  • Több mindenre érdemes figyelni, de erre mindenképpen. Ezekkel az a legnagyobb probléma, hogy a gyerekek kontroll nélkül kommunikálnak írásban (és ami egyszer felkerül az internetre jó eséllyel ott is marad), készítenek és töltenek fel, küldenek el magukról, barátaikról, az otthonukról és egyéb adataikról képeket, információkat. Például egy nyaralásról, amiből lehet tudni, hogy mikor nincsen otthon a család, vagy a nappaliról festményekkel és technikai felszerelésekkel. Ezeknek óriási veszélye lehet. De a legnagyobb természetesen mégiscsak az, ha a gyerekek egymást fotózzák, esetleg intim vagy a másik számára kellemetlen esetleg megalázó helyzetben. Nálunk például van egy szabály, senkit sem lehet meztelenül vagy intim/kellemetlen helyzetben fotózni a családban vagy természetesen a másik engedélye nélkül. A legbiztonságosabb, ha ezek a fotók, videók meg sem születnek. Túl sok olyan portált láttam már munkám során ahol az ilyen tartalmakkal kereskedtek, szülőként mondom, senkinek nem javaslom, hogy saját gyereke fényképét/videóját ilyen oldalon találja meg.
  • Milyen alkalmazások telepítését javasolja?
  • Vannak például olyan vírusirtó/biztonsági szoftverek (pl. Bitdefender), ahol be lehet állítani a szülői felügyeletet, de ez általában az operációs rendszerben vagy a felhasználói fióknál is elérhető. Általában a Google/Microsoft/Apple háromszögből kerülnek ki zömmel a felhasználói fiókok az okos eszközök esetében, itt javasolt, hogy a gyereknek saját fiókja legyen és szülői felügyelet legyen bekapcsolva.
  • Például megadhatóak azok a szavak, amelyek nem jelenhetnek meg a gyerek eszközein (szex, drog, szerencsejáték, stb) vagy beállíthatók, hogy milyen alkalmazásokat tölthessen le. De van olyan szülői felügyeleti program is (pl. Qustodio) ahol az állítható be, hogy a nap mely szakában vagy hány órában férhetők hozzá a gyerek számára az alkalmazások.     Mondjuk csak reggel 8 és este 8 között. Beállítás után pedig hetente kapom és nézem az emailt arról, hogy milyen alkalmazásokat használ a gyerek, illetve van egy riasztó funkció is, ha esetleg olyan tartalomra keres rá, ami tiltott tartalom.
  • Alapvetően ezt a kettő megoldást javasolom, ez évi 10-15.000 Ft évente 10-20 eszközre.              Hozzáteszem, hogy sokan gondolhatják úgy, hogy ez túlzott beavatkozás a gyerek életébe, viszont ezzel nem értek egyet. Ahogyan az ember nem engedi egyedül a gyereket az utcán ameddig nem kísérte eleget és bizonyosodott meg róla, hogy tud közlekedni, ugyanúgy a kibertérben sem engedhető el a keze, csak amikor már tudja, hogy milyen veszélyekkel néz szembe.
  •  Ehhez persze a szülőnek is szükséges a megfelelő tudást felszívni és tudom, hogy ez látszólag fájdalmas, de valójában számtalan elérhető anyag és foglalkozás van ebben a témában. Ez utóbbi már csak azért is nagyon fontos, mert lehet miénk a legbiztonságosabb technikai megoldás, de ha a felhasználó nyitva hagyja az eszközét vagy mindenre rákattintgat, mindent letölt és telepít akkor semmit sem fog érni.
  • Eddig zömmel a számítógépes játékok, alkalmazások közben felbukkanó azonosíthatatlan chatelőkről és reklámokról, ajánlásokról beszélgettünk. A játékokat elsősorban fiúk játszák. Ezek szerint a lányok kisebb veszélynek vannak kitéve?
  • Szó sincs erről! Sőt! A lányok egy része is játszik, de valóban a nagyobb része chate-el, Instagrammozik, közösségi médiázik. Hatalmas veszélyt jelent, hogy fotózzák magukat, az ismerőseiket, a környezetüket és azt vadidegen emberekkel osztják meg. Gondoljunk csak bele, hogy a fiatalok milyen viselkedési mintázatok alapján próbálják magukat is „nagynak” feltüntetni ezeken a platformokon. Ez ha lehet még a korábban említett veszélyeknél is komolyabb
  • Akkor is ha zárt profilja van például az Instagramon?
  • Azt szoktam erre mondani, hogy ahogyan az internet, úgy a social media is a bizalmon alapul. Igaz, hogy zárt a profil és mondjuk 50 ember láthatja, de abban az 50 emberben meg kell bíznom, hogy egészen biztosan nem mutatja-e meg másnak, nem küldi-e tovább vagy tölti-e le. Ez igaz a chatre és minden másra is. Hány és hány emailadatbázis szivárgásról lehet olvasni egyre gyakrabban? Képzeljük el amikor ugyanez mondjuk az Instagramnál vagy facebooknál történik vagy az ismerősünkkel akinek a postafiókjában ott vannak érzékeny adatok, esetleg rólunk.
  • Emellett természetesen az Instagram alkalmazottak is hozzáférhetnek az adatokhoz, stb. És ennek az egész veszélynek a „láthatatlansága” ami kicsit érzéketlené teszi az embert a veszéllyel szemben. Mikor személyesen tartok előadást gyerekeknek (illetve felnőtteknek), akkor hogy a láthatatlan fenyegetettséget kézzelfoghatóvá tegyem, azt szoktam kérni az ott jelenlévő már a közösségi médiát aktívan használó lányoktól, hogy adjon egy képet magáról nekem. Általában kuncogás a válasz illetve, hogy nem tud adni mert nincsen nála.
  • Ekkor mondom neki, hogy képzelje el, hogy van egy fénykép magáról a táskájában, odaadná-e? Szinte 100%-ban az a válasz, hogy nem ad, mert nem ismer. És mikor megkérdezem, hogy akkor miért teszed ki az Instagramra illetve mindenhova, akkor az a válasz, hogy „az egészen más”. Azt kell megérteniük, hogy nem más. E tekintetben javasolt úgy viselkednünk és működnünk a neten, ahogy a való világban, de legalábbis tudatosan hozzuk meg a döntést, hogy nem úgy viselkedünk. Ez a fajta tudatosság hiányzik jelenleg.
  • Említette azt, hogy a 14-18 évesek telefonjába már nem nagyon tudunk belenézni. Csak remélhetjük, hogy amit addig megtanítottunk, az működik. Van esetleg mégis olyan, amire ennek a korosztálynak érdemes felhívni a figyelmét?
  • Ugyanazt javaslom nekik mint a felnőtteknek, mert az emberek két dolgot felejtenek el az interneten azonnal: olvasni és gondolkodni. Olvasás alatt azt értem, hogy elolvasni a felhasználási feltételeket, a jogosultságokat amiket az appok kérnek, stb. Gondolkodás alatt pedig azt, hogy józan paraszti ésszel végiggondolja, hogy ami ingyen van, ott általában a felhasználó a termék, illetve egy picit megérteni, hogy ezek a rendszerek hogyan működnek és milyen összefüggésrendszerek vannak ami őt is érinti, hogy megértse azt amit elolvasott.
  • Illetve még egy: A szerelmes tinédzser – mint tudjuk – különleges státuszú. Nem egyszer tesz olyasmit, amit átgondolva ő maga is tud, hogy butaság volt. Például intim helyzetben fotót készít magáról és átküldi a szeretett lánynak vagy fiúnak, aki aztán bárkivel megoszthatja ha véget ér a szerelem. De ne is tételezzük fel a rosszindulatot, elég ha csak vírusos a telefonja és szétküldi még vagy 100 emailcímre magától. A legfontosabb, amit újra és újra hangsúlyozni szeretnék: a teljes védelmet az jelenti, ha ezek a képek meg sem születnek.                                                                            
  • És senki semmi olyasmit ne küldjön át, osszon meg senkivel, amit titkolni szeretne, vagy rosszul érintené, ha kikerülne akár az Index címlapjára.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here