Nem hiszel az ordibálásban? Mi sem!

Asszertív kommunikáció néhány mondatban.

 
 

Te is hagyod, hogy a főnököd a fejedre nőjön? A családi vitákban azt se veszik észre, hogy az asztalnál ülsz?

Elkerülni a konfliktust ideig-óráig lehet, de ha a munkahelyeden 10 éve csak te túlórázol, az azért gyanús. Elrettent a gondolat, hogy fel kell emelned a hangodat, holott az akarat érvényesítéséhez nincs szükség agresszióra.

A kulcs az asszertivitásban keresendő. Ez röviden azt jelenti: nem hagyod magad legyűrni, viszont nem nyomod le erőből a másikat. Az akarat érvényesítése ettől függetlenül még nem lesz könnyű, de már messze nem olyan házakat döntögető szörnyként fogsz gondolni rá.

Ha már ötször idegbajt kaptál, mert nem mosogatott el a párod, első körben nyugtasd le magad: a felesleges tányérdobálás senkinek sem hiányzik. Próbáld lerövidíteni a bosszankodásra szánt időt, és megoldást keresni a problémára! Ezt legegyszerűbben úgy érheted el, ha veszel egy mély levegőt, és őszintén elmondod a másik félnek a problémád.

Ne lásd egysíkúan a vitapartnered cselekedeteit. Ne mondhatod azt, hogy „Sosem segítesz semmiben!”, mert ettől automatikusan csak védekezni fog, ráadásul valószínűleg nem is igaz. A „Nagyon bánt, hogy már régóta nem foglalkozol ezzel a problémával.” mindjárt máshogy hangzik, nem igaz?

Kérdezz! Egy adott szituációban jogod van tudni a háttérinformációkat. Sok esetben a partnered még örülni is fog, hogy érdeklődsz. Egy kérdőmondat ráadásul sokkal kevésbé agresszív, mint a felszólító mód.

„Most azonnal mész gályázni, elegem van belőled!”, vagy
„Segítenél abban, hogy jobban menjen ez a projekt?”

Melyik tűnik hatásosabbnak?

Minden „de”-t cserélj fel „és”-re. Egyszerű, de nagyszerű. Úgyis tudja mindenki, hogy egy mondatban a „de” utáni rész a lényeg, a többit sallangnak érzik. Az érthetőség kedvéért álljon itt ismét két példa:

„Tudom, hogy nagyon szeretnél egy kiskutyát, de lakásban tartani rossz ötlet.”

„Egy kutyának tér kell és tudom, hogy te is a legjobbat szeretnéd neki.”

Az elsőnél az az érzésed, hogy a másikat pont nem érdekli, mit akarsz, a másodiknál viszont figyelembe veszi az érzéseidet.

Ahhoz persze, hogy egy vita ne váljon „kinek van erősebb hangja” típusú ordibálássá, érzelmi intelligenciát igényel. Ne csodálkozz, ha egy szemellenzős, vaskalapos kőbunkónál nem érsz el vele sok sikert. Szerencsére viszont a többségnél beválik.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here