Pszichológus válaszol- „Megláttam a szekrény mögé esett csíkos zoknit és összetörtem”

0

Kedves Dorka!

Anna vagyok, 26 éves. Négy hónapja szakítottunk a barátommal, s habár eleinte nagyon nehéz volt, másfél hónap után elkezdtem jobban lenni, a munkára és a barátokra koncentrálni, s ettől úgy éreztem, hogy elkezdtem talpra állni. Tegnap viszont megtaláltam egy csíkos zoknit a kanapé mögé esve, ami nagyon rosszul érintett. Mindig nevetett rajtam, amikor ez a zokni volt rajtam otthon, hiszen már kopott, nyúzott darab, sokat viccelődtünk rajta annak idején. Ezzel együtt több közös élményünk is felszínre tört, azóta pedig alig találom a helyem. Normális az, hogy megláttam a szekrény mögé esett csíkos zoknit és összetörtem?

 

Kedves Anna!

Néha egészen apró dolgok képesek beépülni a mindennapjainkba, szinte észre sem vesszük, hiszen nem tudatosan, hanem élményszinten válnak az életünk részévé. Legyen az egy mozdulatsor, egy bensőséges, mások számára nem feltétlenül érthető szójáték vagy párbeszéd, vagy akár egy tárgy – például egy csíkos zokni. Más számára az csupán egy csíkos zokni, Ön számára viszont tele van jelentőséggel és élményekkel. A kérdésére válaszolva: teljesen érthető, hogy Önt rosszul érintette ennek a csíkos zokninak a váratlan látványa.

Egy szakítás után jól megfigyelhetőek a gyászfolyamat szakaszai. Először jön a sokk, a tagadás, a villámcsapás. Ezt követi a harag szakasza, melyben a másik fél szükségszerűen leértékelődik, hiszen ennek nyomán leszünk képesek feldolgozni a veszteséget. Ezt követheti az alkudozás, amikor az előző szakaszok ellenére felébred a vágy arra, hogy a félresiklott kapcsolatot megmentsük. Át kell esni ezen a fázison ahhoz, hogy utána meg tudjuk élni a tényleges fájdalmat és veszteséget. Azt gondolom, hogy Önt ez az élmény kissé beletaszította ebbe a depresszív állapotba.

Anna, az a jó hír, hogy a szomorúság nem tart örökké! Egy természetes folyamaton megy keresztül, melynek egy nagyon tanulságos, és fontos állomása az, hogy most megtalálta ezt a csíkos zoknit.

A szomorúság most kell. Kell ahhoz, hogy elérkezhessen az elfogadás, minden apróság a helyére kerüljön a fejünkben, az együtt töltött idő kapjon az emlékeinkben egy szép csomagolást, és felkerüljön egy képzeletbeli polcra. Idővel a csíkos zokni is oda fog kerülni erre a polcra.

Üdvözlettel:

Kajos Dorka

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here