Kedves Dorka!
Párkapcsolati nehézségeimet szeretném megosztani Önnel, illetve lehetőség szerint segítséget kérni. A férjemmel 26 éve vagyunk együtt, ez idő alatt három gyönyörű gyermekünk született. Legidősebb lányom 24 éves, középső fiam 19 éves, legkisebb lányom pedig jelenleg 14 éves. A férjemmel a kapcsolatom egyre inkább kezd elromlani. A házasságunk elején nekem nem tűntek fel azok a jellemzői, amelyek mára annyira zavarni kezdtek. Hamar megszületett az első gyermekünk, gyorsan telt az idő, tulajdonképpen nem is gondolkoztam azon, hogy hogyan telnek a hétköznapjaim. A szüleim, a családom korábban felhívták már a figyelmemet arra, hogy a férjem mellett mennyire megváltoztam, mintha állandóan egy szerepet játszanék, mintha folyamatosan arra figyelnék, hogy neki megfeleljek. A két nagyobbik gyermekünk már nem él velünk, hárman maradtunk a családi fészekben, mely egyre inkább darázsfészekké változik. A férjem által közvetített tévedhetetlenség, lenéző modor velem szemben, és az érzelmi közelség teljes hiánya engem elkezdett felemészteni.
Kedves Levélíró!
Leveléből arra következtetek, hogy egy hosszú gondolkodási folyamat vezetett a mostani állapotához. Természetesen nem ismerem a teljes helyzetet, s egy néhány soros üzenetből felelőtlenség lenne messzemenő következtetéseket levonni, de a leírtak alapján az Ön férje nárcisztikus jegyeket mutat. A nárcisztikus személyek általában manipulatívak, igyekeznek befolyásolni a környezetüket, elbizonytalanítani a másikat, ezek pedig kifejezetten megmutatkoznak a párkapcsolatban. Egy nárcisztikus személy nehezen, vagy talán egyáltalán nem tudja belátni a saját hibáit, ehelyett inkább a másik személy hiányosságait emeli ki. Ebből alakul ki egy alá-fölérendeltségi helyzet.
Egy nárcisztikus személy nehezen nyílik meg, saját magát nem adja ki. Az érzéseit elrejti, a fájdalmairól nem beszél, s ennek megfelelően a partner nehézségeit sem veszi kellőképpen tekintetbe. Talán ezért érezheti úgy, hogy nem tudja már megbeszélni a férjével a dolgokat.
A tévedhetetlenség látszata abból adódhat, hogy a férje nem tudja Önt vele egyenlőnek látni. A helyzetek javarészében az arra való törekvés az elsődleges, hogy ő maga profitálni tudjon belőle, bizonyíthassa, hogy mennyire remek és fantasztikus ember, nem pedig az, hogy Önnek mi a jó, mivel szerezhetne örömet, hogyan lephetné meg valamilyen kedvességgel.
Először is érdemes lehet megpróbálni megbeszélni a problémákat egymással, hiszen ennek esélyt adni nem kerül semmibe. Ebbe esetleg szakember segítségét is igénybe tudják venni, párterápia, mediáció segítségével. Én azt javaslom, hogy ha teheti, és biztossá válik abban, hogy ez a házasság többé már nem építő jellegű, akkor lépjen ki belőle, hiszen semmi sem ér annyit, hogy Ön saját magát feladja miatta.
Üdvözlettel:
Kajos Dorka
