Pszichológus válaszol- „… úgy érzem, hogy mostanában semminek nem tudok igazán örülni”

0

Kedves Dorka! 

32 éves vagyok, két csodálatos gyermekem van, férjemmel kiegyensúlyozott házasságban élünk, immár 6 éve. Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy úgy érzem, hogy mostanában semminek nem tudok igazán örülni. Annak ellenére, hogy végülis minden rendben van az életemben, mégsem érzem magam energikusnak és lelkesnek a hétköznapokban. Az elmúlt éveimet javarészt a gyermekeim nevelésével és a háztartás vezetésével töltöttem. A kisebb gyermekem nemsokára óvodába megy, én pedig visszatérek a munkába, talán akkor ez változni fog?

Válaszát előre is köszönöm!

Évi

 

Kedves Évi!

Először is nagyon jó az, hogy felismerte a problémát. Sokan évekig élnek lehangoltan, sokszor észre sem veszik, hogy a hétköznapjaikból kikopik a lelkesedés és a lendület. Mindenképpen nagyszerű, hogy Önnek ez viszonylag hamar feltűnt, hiszen a pszichés jóllétünk és belső harmóniánk nagyon fontos „munkaeszközünk” a mindennapokban. A gyermekeinek úgy tudja a legmegfelelőbb gondoskodást biztosítani, ha lelkileg (és fizikailag is) kiegyensúlyozott tud maradni.

Szintén fontos kérdés a szociális kapcsolatok minősége. Az anyaság első éveiben sok nő él meg – nem feltétlenül tudatosan – elszigeteltséget. Most, hogy a kisebbik gyermeke óvodába készül, az otthoni évek véget érnek, ez Önnek újabb változást jelent az életében. A munkájáról bővebben nem írt, de a munkahelyéhez fűződő viszonya is fontos tényező lehet a lehangoltsága hátterében. Szívesen megy vissza arra a helyre dolgozni? Nem lehetséges, hogy ez nyomasztja?

Mindenképpen azt kellene átgondolni, hogy ez az állapot mikor kezdődött? Köthető-e bármilyen konkrét eseményhez? Esetleg észrevétlenül alakult ki a lehangoltsága?

A levelét olvasva az jutott eszembe, hogy milyen sokan nem gondolnak bele abba, hogy a gyermeknevelés valójában mekkora feladat! Csodálatos dolog az életben, tele kihívásokkal és örömökkel – ettől viszont még hatalmas felelősség, a mindennapi fáradtság mögött megbújik a „láthatatlan munka”. Nem csoda tehát, ha elfárad. Nyomasztó társadalmi elvárás nehezedik ránk azzal kapcsolatban, hogy egy nőnek hogyan kell éreznie magát az anyaszerepben (nyilván fantasztikusan!), de nagyon kevés szó esik arról, hogy ez milyen változásokat okoz az életben. A fáradtság egyben azt is jelzi, hogy valamit nagyon jól csinál.

 

Üdvözlettel:

Kajos Dorka

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here