Ringasd el magad!

Ó, a jó öreg túlterheltség… egy kezemen meg tudom számolni, hány embert ismerek, aki még nem találkozott vele. Hidd el, néha neked is kijárna a jóból, a világ nem fog összedőlni, csak mert olykor szusszansz egyet.

Mi a baj a túlterheltséggel? Túl azon, hogy senkinek sem élete álma napi 12-13 órát dolgozni, ha sokat tepersz, úgy kiégsz, mint egy olcsó villanykörte. Nem véletlen fogynak úgy a gyógyszertárak polcairól a nyugtatók, a magnéziumtabletták és a gyógyteák.

A tespedés helyett teperés alapvetően egy jó gondolat, de csak bizonyos szintig. Oké, elfogadjuk, hogy a mai világban mindenre tegnap a határidő, de a saját testi és lelki egészségedért te vagy a felelős, nem kenheted a főnöködre. Ha visszagondolsz az elmúlt pár évedre, mit csináltál? Hajtottál, mint a gép, szünet nélkül. Csoda, hogy nem kattantál meg.  Viszont ha belegondolsz, mindig van hova teperni. Egy előléptetés, egy jobb ajánlattal kecsegtető cég, vagy egyszerűen egy befejezetlen takarítás. Sosem lesz végső állomás.

Lenyomni egy sprintet néha kell, máskülönben sehogy sem jutnál előre. Viszont a távfutóktól sem várjál el, hogy végig maximális erőbedobással szedjék a lábukat! Van, hogy “meg kell nyomni”, de fizikai képtelenség folyton ugyanazt a tempót tartani. Ha nem iktatsz be egy kis  szünetet, ha hétvégén is dolgozol, ne csodálkozz, hogy egy idő után nem pusztán elfáradsz, hanem kimerülsz.

Jön az első törés, te meg szépen leesel arról a vágtató lóról. A szomorú az, hogy ilyenkor mindenki ugyanonnan akarja kezdeni, ahol abbahagyta. Tegyük fel, hogy mielőtt kiégtél, több hasznos, betett szokással gazdagítottad a mindennapjaidat: eljártál úszni, rajzoltál, olvastál, minden nap ettél gyümölcsöt és zöldséget, ésatöbbi. Ha épp csak kikászálódsz egy krízisből vagy egy kiégésből, újra kell építened a hétköznapjaidat is. Bizonyára valakinek ez könnyebben megy, de azért nem ez a jellemző.

Ha ismét fel akarod építeni a jobbik feled, kezdd valami egészen egyszerűvel: locsold meg otthon a növényeket, vagy minden nap egyél meg egy almát. Szép lassan, fokozatosan jöhet a többi régi szokás is. Ez a regenerálódás időszaka, nem várhatod el magadtól ugyanazt a teljesítményt.

Végezetül pedig: tanulj meg nemet mondani! Mindig adódik majd egy jobb lehetőség. Egy jobban fizető állás, ami „csak” egy kicsit van messzebb. Pont annyira, hogy mire hazaesel a munkából, ne legyen erőd a gitárleckékhez, amit már olyan régóta el akarsz kezdeni. Ha folyton a karriernek, az újabb lehetőségeknek fogsz élni, nem lesz kivel megosztanod az életed – a legdrágább dolog pedig nem a pénz, hanem az idő. Az előbbit felhalmozhatod, az utóbbit legjobb esetben is csak átélheted, és az évek száma csak korlátozott számban elérhető.

Tudom, nehéz letérni a pénzhajhászás útjáról, mikor körülötted gyakorlatilag mindenki ennek él. A pénz biztonságot nyújt – de hatalmas árat kell fizetni érte. Neked kell fejben kompromisszumot kötnöd, mi az, ami belefér, és mi az, ami már nem – de muszáj meghúznod egy határt, különben elhalad melletted az élet.

 

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here