Szerelem egy nárcisztikussal- Interjú Dr. Bánki Györggyel

0

„A nárcisztikus manipulatív és könyörtelen a céljai elérésében”

Szerelem egy nárcisztikussal címmel tart előadást Bánki György pszichiáter november 6-án a Lurdy Moziban. Ennek apropóján beszélgettünk vele a nagyszerű nárcizmusról, mi másról?

 

Megfogalmazná az olvasóknak közérthetően, hogy mi is valójában a nárcizmus?

A nárcizmus egy meglepően tág fogalom, az egészséges önbecsüléstől a szélsőséges elbizakodottságig sok mindent illethetünk vele. De nárcisztikus alatt legtöbbször egy olyan sebezhető személyiséget értünk, aki túlkompenzál, mások fölé helyezi magát, hajlamos elnyomni a környezetét, nem törődik a rábízottak igényeivel, és igen manipulatív vagy könyörtelen a céljai elérésében.

Azt látjuk, hogy a nárcizmus egyre népszerűbb téma. Önnek mi a véleménye erről?

Maga a kóros nárcizmus nem új, de valóban egyre több szó esik róla. Részben mert bizonyos mérések a kóros nárcizmusra emlékeztető tulajdonságok intenzívebbé válását mutatják az újabb generációkban, aminek az okait, a társadalomra gyakorolt hatását jó lenne érteni. Részben mert szeretnénk megfejteni, hogy a személyes életünkben mi okoz szenvedést, és hogyan oldhatjuk meg.

Hozzávetőlegesen mennyi nárcisztikus ember élhet az országban? Boldog emberek ők?

Hogy nálunk mennyi embert lehetne ide sorolni, nem tudom, szigorúan véve egy százalékra teszik a kórosan narcisztikusakat. Bonyolult kérdés, attól függ, hol húzzuk meg a határt. Ez valójában nem egy boldog létállapot, hanem súlyos emberi szenvedés, ami gyakran mások szenvedéséhez is vezet.

Van valami „nárcizmus gyorsteszt”, amivel kideríthető valakiről, hogy nárcisztikus?

Nincs ilyen. Néha korán gyanús lehet pár nagyon ellentmondásos benyomás, amit esetleg elnyomunk magunkban, máskor hosszú idő, mire világossá válik, hogy ez lehet a probléma lényege.

Lehet nárcisztikus felnőtté nevelni egy gyereket? Mi az a kor, amikor már nevezhetünk valakit nárcisztikusnak? Ez „felnőtt betegség”, vagy jelen lehet már egészen fiatalkorban is?

Némi alkati örökség mellett alapvetően egy, a feltétel nélküli szeretetet nélkülöző, ugyanakkor sokszor szépnek hazudott gyerekkor alapozza meg a felnőttkori nárcizmust. De gyerekeket, kamaszokat nem stigmatizálunk ilyen személyiségzavar-forma diagnózisokkal.

Van-e olyan foglalkozás, ahol kifejezetten jellemző ez a személyiségzavar?

Olyan pályák szólítják meg gyakran a narcisztikust, ahol a nagyszerűség, a kiválóság, az ünnepeltség, az előjogok vagy valamilyen hatalom lesz remélhetően az ember osztályrésze. De ez sem ilyen egyszerű, hiszen sokan a fantáziájukban élik meg a nagyzásosságot, és elbújhatnak például egy íróasztal mögé, hogy ne sérüljenek. Szóval a legmagasabb közjogi méltóságtól a legelvonultabb foglalkozásokig bármit választhatnak.

Fotó: ihrendezvenykozpont.hu

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here