Szerelemlámpa némi dzsinnel

0

Mint mikor az ég megnyílik, és a felhők közül kibukkan a nap. Olyanok Harcos Andrea lámpái is. Nevéhez méltó utat járt be, mire a Love Lamp megszületett. Harcolt önmagával, a helyzetével, de elérte, amit akart.

Megszabják a vásárlóid, hogy milyen lámpát készíts nekik, vagy elfogadják, hogy az intuíciód mondja meg, milyen lámpa készüljön egy adott személynek, egy adott helyre?

Mindig van egy alapelképzelés, ami miatt beleszerettek a Love Lampbe. De általában engedik, hogy az intuícióm fonalát kövessük, akár magánszemély, akár cég a megrendelő. Az egész alkotói folyamat legfontosabb pontja, hogy ráhangolódjak az adott személyre, és pont neki, és csak neki készítsem el az adott darabot.

Amikor tervezel, látod a fényt is hozzá? Az egészet egyben látod?

Igen. A formát, a méretet, mindent, így a fény hőmérsékletét meg szoktam érezni, tudom, hogy milyen kell, de volt, hogy hagytam, hogy meggyőzzenek. Pár hét múlva aztán hívtak, hogy inkább cseréljük ki arra, amit az elején láttam. 

Ehhez különleges látásmód kell. A fényt és a formát egyszerre látni nem egyszerű.

Egyébként is furcsán látom a világot. Nekem természetes, hogy nem hétköznapi módon látok. Már kicsi korom óta az volt a természetes, hogy én érzem az embereket. Talán a fényszobraimmal is ez a helyzet. Ezért tudok egyedileg, egyénre tervezni.

Nagy újrakezdő vagy. Régen a nők nem kezdhették újra, vagy csak nagyon ritkán. Most teljesen új dolgokba foghatunk bármikor. Mi motivált, inspirált téged, hogy egy teljesen más útról letérve lámpákkal foglalkozz?

Nagyon szép és izgalmas út volt ez. Kislány korom óta nagyon szerettem kézzel dolgozni. Anyukám női szabó mester, apukám eredetileg bőrdíszműves volt, tehát nekem a kézzel készített dolgok mindig fontosak voltak. Semmiből valamit alkotni az anyatejjel jött. Egész felnőtt koromban a médiában mozogtam, újságíróként dolgoztam, aztán televíziósként, majd végül saját filmgyártó céget csináltunk a férjemmel. 5 évvel ezelőtt alkottam meg az első lámpát, saját használatra. Hogy mi motivált? A szex. Egy nehéz kapcsolaton voltam túl, és azt éreztem, hogy a bennem minden szinten elnyomott nő – akit persze én nyomtam el magamban – ki akar szabadulni. Ennek nagy része a szexualitás, a teremtés, a lángolás volt. Szerettem volna ehhez egy olyan szentélyt csinálni a hálószobámból, ami lehetőséget ad arra, hogy ez megtörténhessen. És ezt a hangulatot egy odaillő lámpával kívántam megteremteni. Három hónapig kerestem, és már a pénz se érdekelt volna, csak hogy meglegyen a megfelelő darab. De nem találtam. Aztán három hónap után, megállapítottam, hogy még nem készítették el a számomra megfelelőt. És ez annyira felhergelt, hogy megcsináltam azt, ami a fejemben volt. Miután kész lett, a barátaim elkezdtek nyúzni, hogy Harcos, te filmeket gyártasz, amikor ilyen lámpát is tudsz? A fiú pedig, akinek a szerelemlámpát készítettem, közben a férjem lett.

Már akkor is láttad, tudtad, hogy mit akarsz.

Igen. Kézzel készítettem az elsőt is, bár abban még kisvasút volt a trafó, és a fújásnál belekerült egy-két muslica és szempilla is. Azóta persze fejlődött a technikám – nevet.  Nekiláttam, a fejemben volt mit akarok és egy hét alatt kész lett.  Éppen olyan, amilyennek elképzeltem. Imádtam ezt a teremtői folyamatot! Fényt hozni az életünkbe. Akkor döntöttem el, hogy ezt szeretném csinálni.

Voltak akik nem hittek benned? Akik azt mondták, nagyon jó kis hobby ez, csináld csak, na de megélni, vagy hosszú távon ezzel foglalkozni…

Persze! A mai napig kapok ilyen kommenteket, hogy „milyen ügyesen barkácsolsz”, meg tippeket, hogy miként lehetne ezt jól megcsinálni… De ezeken csak kacagok. Inkább próbálom nyitni a világukat, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ne azzal foglakozzunk, amit imádunk csinálni.

A magad feje után mész?

Igen. Mindig nagyon erős hit volt bennem abban, amit éppen csináltam, de az, hogy nem foglalkozhatok azzal, amivel szeretnék, nagyon kifárasztott. Volt egy pont három éve: az első madridi látogatásom alkalmával, amikor valami átfordult bennem. Ott az emberek olyan közel vannak egymáshoz, önmagukhoz. Ami olykor csak abban nyilvánul meg, hogy reggel felkel, és úgy dönt: ma jó napja lesz. És mosolyog. És rád köszön a bárban, és jó étvágyat kíván. Érdek nélkül. Nagyon komoly sokként ért, hogy emberek így élnek abban a gyönyörű, narancssárga napsütésben Úgy jöttem haza, hogy én Madridban akarok élni, és lámpákat akarok csinálni. Nagyra nőtt bennem ami korábban elnyomott volt és képes lettem volna akár a saját házasságomat feláldozni, hogy azt csinálhassam, amit akarok. De hála a férjemnek, erre nem volt szükség, mert támogatta az „őrületemet”. Végül nem költöztem oda, de sokat megyünk Madridba, és csinálhatom a lámpáimat. Ma már a hivatásomnak élek

Mit gondolsz a sorsodról?

Haha, a sors szerintem imád engem! És minél hálásabb vagyok, annál több okot ad a hálára. Minden este felnézek az égre, és azt mondom, köszönöm! Bárki is legyen odafenn.  Az volt a legfurább, hogy amikor ez az egész megvalósult, az emberek azt kérdezgették, hogy hogy lehetek ilyen bátor. De nem bátorságnak éltem meg. Csak láttam az utat, és hajthatatlanul meneteltem végig rajta. Persze rengeteg erőfeszítést és áldozatot igényelt, de tudod, mi van? Amikor jó úton jársz, azt új jelzi az univerzum, hogy szépen görgeti előtted a vörös szőnyeget. Neked pedig csak végig kell rajta menetelned. Az is olyan érdekes, hogy még soha nem adtam egy tahónak fényszobrot. Csak jó emberek találtak meg eddig, pedig már 50 darabot készítettem.

Mi volt előbb? A fény, vagy az alakzat?

Nekem egyben volt egy kép a fejemben, hogy egy aranyló háromdimenziós kép legyen az, ami a falon van. Valaki azt mondta, hogy olyanok a lámpáim, mintha Isten bevilágítana az ablakon. Ez nagyon jól esett.  A fény, az otthon meghatározó eleme. Mindegy, milyen bútor van benne, ha rossz a fény. Az a pont pedig euforikus volt, amikor néhány hónapja rájöttem, hogy konkrétan fényt viszek az emberek életébe. Azóta még jobban felerősödött bennem a női intuíció. Hallom az érzéseimet, érzem az embereket.

Tehát nemcsak kívülről történt változás, hanem benned is.

Igen, abszolút. És azzal, hogy bennem változnak a dolgok, a környezetem is megváltozott. Új emberek jöttek az életembe, és azok az energiák megszűntek, amelyekre már nem volt szükségem.

A mandala lámpádat egy fogorvosi rendelőbe is kérték. A fényszobraid valamiféle hatást váltanak ki az emberekből?

Már az első konzultáció is egy nagyon meghitt esemény, de a vége elképesztő. Azt nem tudom megszokni. Az átadást úgy szoktam megcsinálni, hogy amikor csak tehetem, magam szállítom ki és szerelem fel őket. Az egész egy rendkívül intim esemény, hiszen beengednek az otthonukba, ráadásul addig nem jöhetnek be, amíg a helyén nincs minden. Aztán együtt kapcsoljuk be először. Ez az a pillanat, amikor olyan, mintha a fényszobor életre kelne. És ez olyan intenzív érzelmeket vált ki, hogy a legtöbben sírva szoktak fakadni. A mai napig megmagyarázhatatlannak tartom ezt, és minden egyes alkalommal nagyon megrendít. A szó legszebb értelmében.

Mit érzel, amikor ott kell hagynod egy lámpát? Hiszen nem egy kisipari terméket gyártasz, hanem művészeti alkotást.

Az elején nagyon nehéz volt, meg kellett tanulnom ezt kezelni. Az segített, amikor egy idő után elkezdtem visszajelzéseket kapni arról, hogyan váltak az alkotásaim az emberek hétköznapjainak részévé, nagy történések tanúivá. Született már több szerelem, sőt egy pici baba is a Love Lampek fényénél. A műveimben persze ottmarad egy pici belőlem, de sok-sok szálon fut tovább a történetük. És ez gyönyörű.

Akkor most úgy érzed, teljesen a helyeden vagy? A Harcos harca véget ért?

Oh, dehogy! Nem ért véget, még harcol, csak éppen a Békés Harcos útját járja. Igen, a lehető legjobb helyen tartok épp, de szerintem az az élet legcsodálatosabb része, hogy nem láthatod a végét. Hogy soha nem tudhatod, hol fogsz kilyukadni. Ez segít mindig a jelenben maradni.

Andrea lámpái önmagukért beszélnek. Mesélnek az útról, arról, hogy merjük megvalósítani az álmainkat, ha nem találjuk az életünkben mindazt, ami igazi örömöt jelentene nekünk.

Köszönöm a beszélgetést,
Szegő Lindi

Harcos Andrea munkái a következő oldalon találhatóak:

 

 

További Szegő Lindi interjúk:
Videointerjú SOHONYAI ATTILA költővel
Interjú ÁRPA ATTILÁVAL
Interjú POKORNY LIA színésznővel
Interjú KERESZTES ILDIKÓ énekesnővel
Egy aktivista mindennapjai – Interjú SCHRICK HENRIKKEL
Interjú egy operatív nyomozóval
Interjú KISS ENDIVEL
Interjú HEVESI KRISZTINA szexuálpszichológussa

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here