Szeretek 21. Századi nő lenni!

0

Érezni azt a tartást, amit a két X kromoszómámban hordok, azt a belső erőt, ami láthatatlan, csak érzékelhető a másik nem számára, amellyel hatással lehetek, mert nem a szűk szoknya, a kiemelt dekoltázs, és tűsarkú cipő a kulcs hozzájuk, hanem az a fajta kisugárzás, amitől megáll az idő egy pillanatra a fejükben.

Hogy helyzettől és lehetőségtől függően lehetek harcos amazon, és gyenge, védelemre szoruló nő, és ez nem a végletek játéka, hanem egy ezer színű paletta bennem. Hogy pompázhatok brillben, földet seprő estélyi ruhában. Futhatom a maratoni távot sportcipőben, és lapátolhatom a kutyaszart bakancsban egy állatmenhelyen, úgy, hogy nőiességemben ez miatt nem esik csorba. Sőt.

Élem, és élvezem, hogy elérzékenyülhetek látványosan, és ezért senki nem koppint az orromra, hiszen ez is olyan természetes állapota a nőségnek. Hogy sokszínűek az érzelmeim, megjárhatom a lelkem legmélyebb, legsötétebb bugyrait, majd a földről felemelkedve, átalakulva, újra ragyoghatok, és a csillagokig emelkedhetek a boldogságtól. És a kettő közti úton a nőségem segít, a belső metamorfózis fájdalmának, és élvezetének minden cseppjét mohón kortyolom.

Hálás vagyok a lehetőségért, hogy életet adhatok (kötelezettség nélkül) és ma már kiállhatok mindazok mellett, akik nem ezt az utat választják, mert nincs sehova kőbe vésve, se szent írásként parancsba adva, hogy nekünk csak ez az egy lehetőségünk van, a nőként való kiteljesedésre.

Lehetek támasz, és lehetek az, akinek támaszra van szüksége, egy erős férfi mellett állva.

Vezethetek autót, repülőt, mehetek felfedező körútra, járhatom a világot, de lehetek egyszerű háztartásbeli, aki rózsát metsz a kertben. Írhatok zenét, és tombolhatok egy fesztiválon a közönség soraiban.

Lehetnek vágyaim, álmaim, eleven, kézzel fogható elképzeléseim a jövőmről, és van hozzá határozottságom, hogy mindezt véghez vigyem. Van elegendő erőm ahhoz, hogy azokat, akik nem hisznek bennem, és hátráltatni próbálnak, fél kézzel eltoljam, és olyan sebességre kapcsoljak, hogy csak a port törölgetik a szemükből, mire én már messze járok.

Szeretem felvenni a kesztyűt a nehézségekkel szemben, és két kézzel marokra fogni a torkát a problémának, és a jó ösztönök által vezérelve, az azonnali megoldást keresni. Nem hárítani, halogatni, hanem tenni, és buldózerként előre menni mindaddig, míg helyére nem kerülnek a dolgok.

Választhatok, és választok is. Ez nem kérdés.

Mert van, és lehet döntésem, hogy legyek nő ma, a 21. Században.

Hát nem gyönyörű?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here