Szubjektinder- Letesztelve!

0

Mikor az ember egyedül marad, ilyen vagy olyan oknál fogva, elhatározza, hogy mostantól aztán, de tényleg, neki ugyan senki nem kell. Aztán megy az idő, és mikor x. alkalommal egyedül ül a szobájában az ölében tálcával, rajta a vacsora, és rádöbben, hogy miért nem esik jól a vajas kifli csupán a tévéje vagy valamelyik sorozata társaságában, és ha magába néz is csupán zombiüzemmód leledzik a lelkében, elgondolkodik…

 Azért jó lenne, ha valaki leharapná annak a bizonyos kiflinek a csücskét, amire ő megjátszott duzzogással reagál, vagy netán a tél közeledtével jó lenne egy nagyobb méretű marokban melengetni fázós ujjait. Mi mást is tehetne az ember lánya, mint felregisztrál oda, amelynek hallatán az összes barátnője hányja a keresztet, és locsolgatja a telefonjára a szenteltvizet: a Tinderre.

Én sem tettem másként, bárhogy is próbáltak lebeszélni róla, hiszen a 21. században már nem divat elejteni a zsebkendőt, és várni, hogy a kiszemelt lovag felvegye, sőt bálok sincsenek már, ahol a sarokban ülő hölgy kezéből valami snájdig pasi kiverje a pertrezselymet, és táncba vigye.

Érdekes kaland vette kezdetét.

Feltöltöttem néhány képet, megadtam a paramétereimet, mint valami eladó ingatlanét, csak négyzetméter helyett magasságot köbméter helyett pedig kiló-számot adtam meg. Ha a belső dolgaimat kellett volna egy ingatlanéhoz hasonlítani, akkor azt írtam volna: az egyik szoba nyugatra néző, kissé hűvös, a másikba egész nap besüt a nap. A konyha felszerelt (tudok főzni) és az egész háztartás szintén (takarítok, mosok, vasalok). A bérleti díj: normális viselkedés, az élethez, és hozzám mint nőhöz, férfiként való hozzáállás, és ne legyen skalpvadász.

Nem telt el öt perc, és beindult a pörgés.

Első körben húzgáltam a felkínált férfiak tömkelegét. Ebbe bele kell jönni, mert több napos rutin kell hozzá, mint később rájöttem, hogy az ember ujja megszokja, merre van a jobb meg a bal, ugyanis felsikítottam amikor egy szimpatikusnak tűnő pasas képét simán elhúztam balra, és csak reméltem, hogy újra elém dobja a rendszer.

Egy hét múlva a következő konzekvenciát szűrtem le az egész tindertündérkedésről:

Parádésan bekategorizálhatóak a férfiak, ha a társkeresésről van szó. Sanda gyanúm, hogy ezzel ők is pont így vannak, de jelen esetben az én szubjektinderemet teszem közzé:

Kategória: FÉRFI

Alkategóriák:

A beköszönős fajta: az ég egy adta világon nem akar semmit, csupán kényszeresen reggel és este beköszön udvariasan, és egy árva szóval többet nem szól hozzád.

A laza vagyok haladjunk: ez a típus köszönés és legfeljebb bemutatkozás után rögvest a számod után ácsingózik. Barátnők tapasztalatai alapján elmondható, hogy ezek az alanyok csupán szórakozásból telefonálgatnak, soha el nem jutsz a randiig velük, és ha visszautasítod némelyiket, hajlamos éjjel kettőkor felhívni, hogy ugyan már te miért vagy ilyen, mi az oka amiért nem, és az istennek se tudod megmagyarázni olyan módon, hogy megértse, ergo hamarosan letiltod a számát, mert a reggel öt mégiscsak korán van ahhoz, hogy magyarázkodj neki. Mert hív. Ez hív.

Aztán van az a fajta, akiről először gyanítod, hogy normális. Pár nap beszélgetés, utána telefonszám csere, és….na itt jön a bajság. Magáról beszél úgy cirka másfél órát, aztán gyorsan elköszön, mert sürgős dolga van. Te meg csak nézed bután a telefonod kijelzőjét, pislogsz párat, és lassan a szádhoz emeled, és remélve, hogy még egy hangfoszlány eljut a füléig, belesúgsz: köszi én is jól vagyok.

A következő “kategória” a nyunnyogós típus. Ő szívesen használja az “éldegélsz, kirándulgatsz, sétálgatgatsz, eszikélsz, iszikélsz ” szavakat, amitől minden egészséges felnőtt nőnek lábrázása támad, és lelki szemei előtt látja, hogy pár hónap után egy bevásárolóközpontban “sétálgatgatva” apuci finoman megsimogatja a fejed, hogy milyen szépen elnyaliztad a fagyikádat, és nem is eszikélted le magad. Kuka, kézmosás.

És persze összefut az ember lánya a duzzogós típussal is. Aki rád köszön, és ha urambocsá’ nem köszönsz vissza neki secperc alatt, akkor elhord mindenféle ostoba nőnek, akinek nem volt gyerekszobája, és nem tudja mi az etikett, az illem és a kellem, és különben is, nem érdemled meg őt. Talán nem kell ecsetelnem, mi lett a sorsa.

Aztán szép számmal vannak azok, akik olyan képet tesznek fel, ahonnan ordít, hogy levágták az egykori barátnőt, de besündörög néhány hajtincs a képbe, vagy éppen egy könyök, netán egy fül. Annyi horgász a világon nincs, mint amennyit a Tinderen talál az ember, és még nem ejtettünk szót a szomszéd tulajdonában lévő A8-as előtt pózoló halandóról.

Nem egyszerű az ember lányának a dolga, ha társkeresésre adja a fejét. De lássuk be Uraim, nektek sem könnyű. Oda kell lépni a virtualitásban, meg kell szólítani bennünket, és ahogy az életben is van olyan pasi, aki csak makogna zavarában, ez átjön írásban is, és fenn kell tartani a nők érdeklődését valami módon.

Egy hét után úgy döntöttem nem adom fel…ha a 21. század ezt a lehetőséget nyújtja arra, hogy egyszer egy szép napon a Múzeum körúton találkozzak a pontenciális jövendőbelimmel, akkor élek vele.

Csak türelem legyen, és korlátlan internet.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here