Táncolni az esőben

0

Mi, magyarok, szeretjük azt hinni, hogy nekünk van a legrosszabb helyzetünk a világon. Csak nekünk nincs pénzünk, csak a mi apánk iszik, és csak a mi párkapcsolatunk bukdácsol.

A sor hosszan folytatható, de az irigység valahogy mindig ott bujkál, mintha a génjeinkbe lenne kódolva, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is. Létezik sajnos egy nagy igazság:

Olyan sosem lesz, hogy minden jó.

Ha ezt elfogadod, boldog ember lehetsz. Mert mi is a legtöbb ember problémája? A tökéletes boldogságot, a lehető legjobb körülményeket hajszolja, csakhogy mindenre nincsen ráhatásunk. Nem lesz soha olyan napod, mint a reklámokban. Nem fogsz egy luxus hálószobában a spanyol pasid mellett a wellness szállodában ébredni. A valóságban egy kissé pocakos, kopaszodó alak fekszik az ágy másik végén, és nem vár minden nap svédasztalos reggeli, csupán egy halom mosatlan és egy “anya, kakilni kell”.

Úgyhogy ha már fejben elengedted a tengerparti nyaralót, hátradőlhetsz, mondván, oké, jó lesz a középszerű élet. Ja, mégsem. A java csak ezután jön: mindenkinél ott lóg a levegőben egy hatalmas kereszt, ami bármi lehet, csak a képzeleted szabhat határt. Egy gigantikus tartozás életed végéig, egy alkoholista apa, de lehetsz rákos beteg is. A kínálat végtelen.

Fontos tudatosítani, hogy nemcsak neked pocsék.

Ezt persze nehéz elhinni. De tudomásul kell venni, hogy az élet igazságtalan. Nehezíti a dolgodat továbbá, hogy a nagy traumákat mindenki próbálja palástolni. A barátnőd most posztolta ki, hogy karácsonykor megkérték a kezét? Azt biztos nem írta mellé, hogy lapátolhatja haza a lecsúszott családjának zsákszámra a pénzt külföldről.

Egyik legkeményebb dolog, amit tehetsz, ha megtanulsz úgy is mosolyogni, ha éppen összeomlik a világod. Az önsajnálattal az a probléma, hogy bár jogos, de nem segít. Ráadásul ha elsüllyedsz a depresszió mély posványába, a maradék színeket is elhalványítod. Pedig az élet két pólusú, igenis csodás dolgok várnak rád, kortól, helytől, mindentől függetlenül. Ha észreveszed.

Introvertáltként tudom, hogy ez egyedül viszont nem megy. Ez a másik nagy munka, segítséget kérni. Pedig hidd el, ha elkezdesz beszélni a problémáidról, hipp-hopp kiderül, hogy nemcsak te vagy nyakig a kakiban. És ez mindent megkönnyít, neked is, a beszélgetőtársadnak is.

Egy idősebb munkatársamnak például fiatalon meghalt a lánya. Mégis minden nap, akár reggel hatkor is vidám volt. Ezek után ciki lett volna mellette bármi miatt panaszkodni. Ő mondta, hogy a boldogsága egy döntés volt. Nem a mélydepressziót, az önsajnálatot vagy a vegetálást választotta.

Szóval tudom, hogy van bajod elég. Azt is tudom, hogy igazságtalanul szenvedsz. De azt remélem, hogy a te fejedben is tiszta: ez egy döntés. Jó, meg egy halom munka, segítségkérés, és beismerés, hogy te is csak egy sebezhető ember vagy. De utána végre jöhet a sok rossz mellé a tuti is. És újra látni fogod a színeket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here