„…levehetném a szíjam, igen. Egyszerű lenne kihúzni a nadrágomból, marokra fogni a két végét, és odavágni vele, de nem lehet. Még rám hívnád a rendőröket, mint a múltkor. De akarom, hogy sírj. Hogy zokogva rogyj le a fotelba, és könyörögj, hagyjam abba! Ne szóljak, mert minden hang, ami kijön a számon, fáj neked! Élvezettel tölt el, hogy gyűlölsz, amiért ordítok rád, összerezzensz, mint a nyúl, én pedig élvezem, hogy hatalmam lehet feletted, hogy egészen kicsire zsugorodsz, mert gyűlölsz és szeretsz egyszerre, és nem szabadulsz tőlem! Ahogy elhagyja a számat a 
„Mit képzelsz ki vagy te? Mit gondolsz te féreg, kinek kellenél te? Nézz már magadra! Egy ilyen kinek kellene? Semmire sem vagy jó! Még főzni se tudsz, csak moslékot! Adj magadra, mert már rád se tudok nézni! A hátam közepére nem kellesz! Csak nyűg vagy a nyakamon! A büdös kölyköd is csak lehúz! Mindannyian csak élősködtök rajtam! Ne sírj, mert úgy megváglak….!” De nem ütlek meg, pedig annyira viszket a tenyerem, csak egy mozdulat lenne, és porrá zúználak, megtanítanám neked mi a pokol! Mert rendnek és fegyelemnek kell lennie, nem tűrök semmi rendbontást! Eltérsz a szabályoktól, már nem először, amiket én szabok meg! Hányszor kell még a képedbe ordítanom, hogy eljusson az agyadig, mi? Nem ordítottam eleget? Futnál, mi? Hahaha! De nincs hova menekülnöd előlem, nincs máshol az otthonod, tudom jól, itt kell hogy maradj! Hogy nem bírod az üvöltözést? Csak mondd, olajat öntesz a tűzre, egészen közel hajolok hozzád, 
meg az idióta kölyködhöz, mert ez nem az enyém, az biztos, ezért is megkapod még a magadét, ennyire hülye gyereknek nem én vagyok az apja! A füledbe ordítok, látom az arcodon már patakokban folyik a könnyed, de legyen így, ezt csak élvezem! A hatalmat, a felsőbbrendűséget, az erőt, ami az enyém! Mert én vagyok az isten, a ti istenetek ebben a kib….tt ötven négyzetméteren, és itt az lesz amit én mondok! Még, csak lássam a rettegést a szemedben, úgysem mersz felállni, ellenem szegülni, hiszen gyenge vagy, gyenge a lelked, az agyad, a tested, birtokollak, a tulajdonommá lettél, amikor kimondtad az igent!
…most mi van? Fel mertél állni? A szemedben sincs félelem… Mit csinálsz te hülye? Minek veszed elő a bőröndöt? Tedd vissza, vagy agyonverlek! Nem mész sehova, mert szétverem azt a mocskos….! ”
Ma Magyarországon minden ötödik embert bántalmaz valamilyen módon közeli hozzátartozója, vagy házastársa. Arról viszont nincsenek adatok, hogy hány ember szenved a verbális bántalmazástól, és az milyen hatással van a lelkükre, és milyen következményei vannak ennek a fajta abúzusnak. Ezt itthon még nem büntetik kellőképpen.
Írországban 2019. január elsejétől lépett életbe az új családon belüli erőszak elleni törvény amely szerint a fizikai erőszak mellett a lelki terror is bűncselekménynek számít. Ebbe beletartozik például a kontrolláló és irányító magatartás, az elszigetelés és fenyegetőzések.
(forrás: INDEX)
