Van élet a szerelem után?

A szőke herceg egyik napról a másikra kilép a tündérmeséből a hercegnőben egy világ omlik össze. Minden tökéletes volt. Nem volt gonosz mostoha, nem volt szörnyeteg, nem volt vízi boszorkány nem voltak ellenségek sem, ebben a mesében. Ám ha minden ennyire klappolt, hogyan lehet, hogy mégsem happy enddel zárult a történet?!

Mindig minden változik! Az élet folyamatosan megleckéztet, folyamatosan tanít. Sokszor nem értjük mi miért történik. Idővel választ kaphatunk a kérdéseinkre, csak jó lenne tudni miért nem azonnal!

Nagyon szerelmes voltam. Csak ő létezett számomra, csak vele tudtam elképzelni az egész életemet. Aki ránk nézett azt mondta, Mi vagyunk a tökéletes pár. Mi is így éreztük. Aztán szó szerint egyik napról a másikra kiszállt az életemből. Nem csak engem hanem mindenki mást is meglepett. Még maga sem tudta megindokolni a döntését…

Két évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy valaha túl leszek “életem szerelmén”, sőt még egy évvel ezelőtt sem. Szakítás után próbáltak vigasztalni mindennel. Kedvenc mondataim egyike volt az, hogy: jaj még annyi fiúd lesz… a szakításra nem is fogsz már emlékezni. Én persze ellenkeztem, hogy biztosan nem így lesz és mi van ha ezen sosem fogok túllépni.

Elárulom nektek nem is volt fiúm azóta és elég élénken emlékszem az elmúlt két év időszakára. Jól ismerem magam és tudtam, hogy nálam ez nem így lesz.
Minden egyes napot rendesen elszenvedtem. Nap mint nap vagy ezerszer pörgettem vissza a kapcsolatunkat elejétől egészen a végéig. Meg voltam győződve, hogy tökéletes és harmonikus volt az egész. Nem értettem miért lett vége.
Magamat hibáztattam, magamban kerestem a hibát miközben a “hercegemet” az egekig magasztaltam.
Több mint egy évig építgettem ezt a gyönyörű, ám mégis tragikus mesét a fejemben. Vártam, hogy felkeljek és minden a régi legyen. Teljesen a rabjává váltam ezeknek az érzéseknek.
Mondhatott nekem bárki bármit, én szemellenzővel jártam. Újra és újra falba ütköztem mert hagytam, hogy kihasználjon a szeretett személy.
Pár havonta felkeresett, játszott az érzéseimmel, én egyből ott voltam mellette még sajnáltam is mennyire rossz lehet neki nélkülem, persze emellett barátnője volt nem is egy. Általában ez a fellángolás 1-2 napig tartott nála.
Önbecsülésem egyenlő volt a -10-zel.

Egy szó mint száz, elég csúnya véget ért az a bizonyos tökéletesnek hitt kapcsolat.

Egyik nap valami isteni csoda folytán, vagy talán az idő angyala segített nekem, de azt mondtam NEM. Nem hagyom magam tovább kihasználni, nem leszek többé én a pót, a lábtörlő (igaz a mondás, a szerelem vak).
Akkor először léptem végre előre egyet, nem hátra. Megkönnyebbültem. De ez csak a kezdet volt. Ezt még sok-sok kis lépés követte.
Hirtelen nem a múltban éltem hanem a jelenben. Elkezdtem élni az életemet, végre nem rá, hanem magamra és a körülöttem lévő szerető emberekre összpontosítottam.

Idővel rájöttem mennyire nem volt tökéletes a kapcsolatunk. Én hittem annak, mert annak akartam. Utólag észrevettem az akkor felmerülő problémákat. Most már nem tudnék egy napot sem vele lenni. Egyáltalán nem ő volt a “hercegem”.
Amikor az ember benne van egy kapcsolatban ezt nem látja, még lehet utána se, de ahogy telik az idő egyre tisztább lesz a kép.
Örülök, hogy azóta nem volt senkim mert így teljesen kiismertem önmagam. Megtanultam egyedül élni, boldogulni. Sokat tanultam az egészből, nagyon jó lecke volt. Teljességgel állíthatom van élet a szerelem után!

Természetesen társas lények vagyunk. Mindenki csak azt szeretné, hogy szeressék és viszont szerethessen.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here