Sokáig feküdt tompán és üresen. Bámulta a plafont, aztán lecsukta a szemét és próbált nem gondolni semmire. De minél jobban igyekezett, annál kevésbé sikerült neki. És ebben a lelkileg lepusztult, kiégett állapotban, amelybe került, hirtelen eszébe jutott valami. Lassan felült, szeme már kevésbé lüktetett, bár nem tett rá jeget. A fiai régi telefonjai megvoltak. A … Bővebben: A szerelem almafája 10. rész – A megmentő