A két nő hosszan hallgatott a vérfagyasztó csendben. Mi lehet borzalmasabb annál, ha valakit faképnél hagynak az oltárnál? Talán az, ha kiderül róla, hogy szélhámos. Hogy mi motiválhatta Ádám-Barnát, arra a két barátnő nem tudott választ találni.
Leültek a kanapéra, és egymásra néztek. Brigi sírt, Olíviának hányingere volt.
– Most mondd meg, hogy tehette ezt velünk? Szerinted, tudta, hogy ismerjük egymást? –Ezeket a kérdéseket az ex-menyasszony fogalmazta meg elsőként.
– Nem tudom, lehet, hogy kezdetben nem sejtette, de elég gyorsan rájöhetett.
– Akkor miért nem öntött tiszta vizet a pohárba? Miért kellett veled is kikezdenie?
Olívia úgy érezte, menten hányni fog, de nem a fánk utóhatásaként, hanem az idegességtől.
– Tudod, éreztem, hogy valami nincs rendben. Folyton eltűnt, aztán úgy került elő, hogy mindig megmagyarázta vagy épp támadott valami miatt. Mindig azt gondoltam, bennem van a hiba. Hogy nem vagyok elég jó…
Brigi csendesen sírdogált…
– A pénz miatt tette – jelentette ki végül. – Élvezhette is, de az biztos, hogy az önérzetén kívül a pénz volt a mozgatórugója összes lépésének.
– Tőlem sose kért. Sőt, mindig gavallér volt.
– Még túlságosan a kapcsolatotok elején voltatok…Várt vele. Csak azt nem értem, mi lett volna, ha elvesz…Hogyan tartott volna két vasat a tűzben?
– Édesem, nem akarlak megbántani, de…
Brigi már zokogott.
– Nem is akart elvenni! Jesszusom, hogy erre nem jöttem rá eddig! Csak a pénzt akarta, amit apától kérhetett…
A két nő lesújtva gubbasztott a szoba sarkában, ahová beszökött az igazság, amellyel egyikük sem tudott szembenézni.
– A fánk! – kiáltott fel Olívia. – Volt benne valami, amitől rosszul lettem. Te is kaptál, te vajon miért nem lettél beteg?
– Ne feledd, én nem ettem belőle. Te viszont azért kaptad, hogy ne tudj eljönni. Hogy még véletlenül se fuss össze vele…
– Ezt akkor se értem…Ha nem akart elvenni téged, miért félt a velem való találkozástól?
Brigi lassan abbahagyta a sírást, és zsebkendő után kutatott a szemével. Látott egyet az asztalon, így felállt, elvette.
– Talán valami biztosíték lehettél neki…Ha netán apa csak ma adja oda kölcsönt, akkor még itt kellett volna lennie…És akkor esélyes lett volna a találkozás.
– Feljelented?
– Nem.
Olívia meghökkenve nézett Brigire. Hogyhogy nem? Mi ütött bele?
– Nem értelek… – közölte ridegen.
– Tudod, én nem is tudom, hogy mondjam meg neked, de…én…
– Te szereted őt? Normális vagy? Komolyan beszélsz?
– Nem tudom megmagyarázni, de képtelen vagyok ellene tenni. Ha eszembe jut, milyen kedves volt hozzám, el akart venni és…
Olívia szája tátva maradt.
– Én nem tudok mit mondani. Mintha nem te lennél! Mintha nem téged csapott volna be valaki! Lelépett a pénzeddel, a násznép még nem ment haza, a szüleid agyvérzés szélén állnak, te pedig szerelemről papolsz? Meg vagy bolondulva?
Olívia felállt. Úgy érezte, hogy ami abban a pillanatban a szobában történik, nem valóságos. Egyszerűen nem lehet igaz.
– Tudom, mire gondolsz. Én se értem, de most nem gyűlölöm, és biztos vagyok benne, hogy te sem.
– Idefelé valaki leszorított bennünket az útról…Meg is halhattunk volna. Biztos vagyok benne, hogy Ádámnak köze van ehhez – felelte kisvártatva.
– Rémeket látsz kedves barátnőm… Ha Barna maga az ördög lenne, akkor se hiszem el, hogy képes lenne ilyesmire.
– Téged nem zavar, hogy velem is lefeküdt? Az se, hogy úgy viselkedett velem, mintha szeretne?
– Nem tudtam róla, csak most meséled el… Sejtettem, hogy nem volt egyszerű a kapcsolata veled, de biztos vagyok benne, engem valóban el akart venni.
– És miért nem teszi? Hol van most? Talán Dubaiban költi a pénzed más nővel? Én nem értelek téged.
– Szeretnék egyedül maradni, ha nem bánod! Szólnom kell a szüleimnek, mindenkinek, hogy menjen haza, nem lesz buli…Szeretnék pihenni és nem gondolni a mára. Ne haragudj rám, de magamra tudnál hagyni?
Olívia továbbra is értetlenül nézett a megváltozott Brigire, de bólintott. Valami nem kerek ebben a történetben, ez járt a fejében. De mi is lett volna kerek ezen a nyomorult novemberi napon, amikor elmaradt egy esküvő, a vőlegényről kiderült, hogy egy csaló, házasságszédelgő és átver mindenkit, aki az útjába kerül? Még arra is képes lett volna, hogy benne nagyobb kárt okozzon, bár az autós dologban nem volt egészen biztos. Viszont a fánk nem lehetett véletlen. Hogy nem jött rá eddig? Hogy nem vette észre a jeleket?
Megfordult, és kisétált az ajtón, egyenesen haza, ahol úgy rogyott le a nappaliban, mint akin keresztülment egy tank.
Vajon Brigi miért nem hívta fel a vőlegényét az ő jelenlétében? Miért nem beszéltek vele együtt? Talán nem volt rá képes? Meglehet.
– Hát te meg miért jöttél haza ilyen gyorsan? – állt meg előtte az apja. – Azt hittem, a barátnődet pátyolgatod, bár megéri a pénzét az is.
– Jaj, apa, ne kezdd! Tudod, hogy nem szeretem, ha ok nélkül szapulsz valakit. Elég baja van Briginek így is. A vőlegénye cserben hagyta, sőt még le is lépett pár millával.
Az apa elnevette magát.
– Csak nem verték át az öreg sóher Vilmost? Pedig a pénz a mindene, no meg a lánya, de azért ő csak a második a sorban.
– Ne mondj ilyet! Mindig úgy láttam, hogy odavan Brigiért. Megbocsájtja neki az összes botlását.
A férfi leült, megsimogatta a szakállát, és hallgatott. Olívia anyja megállt a küszöbön és őket nézte.
– Baj van? – kérdezte, és a kockás konyharuhában megtörölte a kezét.
– Baj? Csak az van! – mondta Olívia. – Életemben nem éreztem magam ilyen pocsékul.
És eszébe jutott Ádám, akit egyszerűen nem tudott azonosítani Barnával. Nem volt képes elfogadni, hogy ekkora szemét. Ám fokozatosan összeállt benne az egész. Rájött, hogy semmit nem tud róla. Azt se hol lakik. A telefonja is változott. Az anyja sem volt kórházban, sőt az is lehet, hogy nem is él már. Soha nem mutatta meg a lakását, és a munkahelye is lehetett kitalált.
Az egész férfi nem létezett, úgy ahogy volt, mert Tóth Ádám a világmindenség legnagyobb szélhámosa volt, aki párhuzamosan két vasat tartott a tűzbe. De amíg vannak hülye nők, addig csalók biztosan lesznek, futott át az agyán. Már sírni sem volt kedve. Nem tudta eldönteni, kit sajnál jobban, magát vagy a barátnőjét.
– Nem kell annyira odalenned – jegyezte meg az öreg. – Mit szóljon Brigi apja, akinek bár van pénze, azért öt milliót ő se dobál ki az ablakon? De ahhoz képest, hogy milyen rafináltnak hiszi magát, simán átverte az a városi nyikhaj.
– Öt milliót? Nem kettőről volt szó? Nekem annyit mondott Brigi.
– Nem hinném, biztosan rosszul hallottad.
Valaki hazudik, gondolta Olívia. Valaki, aki talán megjátszotta magát, aki nem is annyira szerencsétlen, mint gondolta. Lehetséges lenne ez? Már nem tudta, de abban biztos volt, hogy el kell mennie innen.
Amikor azonban ki akarta keresni a vonat indulásának időpontját, megcsörrent a telefonja.
A volt férje kereste.
– Olívia, jó lenne, ha mielőbb visszajönnél! Betörtek hozzád. Az egész lakást felforgatták, egyértelműen pénzt kerestek. Mondd, hogy nem tartottál otthon semennyit!
– De igen! – felelte a nő elsápadva.
– Akkor tudnunk kell, elvitték-e! – mondta a férfi gúnyosan. – Hogy ti nők mekkora idióták vagytok! – tette hozzá és ebben volt felesége tökéletesen egyetértett vele.
A lakásban volt minden megtakarítása, mert arra készült, hogy valutát vesz belőle.
Kép forrása: Pinterest
