Anya lettem! De hogyan….? Amikor korábban jön a baba.

Mikor kislány voltam mindig azt mondtam 11 gyereket szeretnék, hogy meglegyen egy focicsapat, de legalább hetet mint a kis törpék. Mire felnőttem már lejjebb adtam, azonban szép nagy családról álmodtam, így három gyerkőc volt a terv, de ma már nem látom ilyen felhőtlenül a jövőmet!

Anya lettem, méghozzá igen váratlanul. Zamira a terhességem 30. hetében megszületett.
A mai napig keresgélem a szavakat, mikor egy beszélgetés során ez a téma merül fel, mert úgy érzem, elítélnek az emberek. Sajnos sokan azt hiszik, ha egy baba nem időre születik, akkor az anyuka a hibás! Biztos ivott, cigizett, netán drogozott is, vagy ki tudja még mit gondolnak az emberek!

De van ezen kívül még ezer más ok, amiért egy pici baba hamarabb a világra jöhet! Nálam ez terhességi toxémia volt, ami már magában is elég nagy tragédia, főleg ha ezután még úgy érzed, hogy nem teljesítetted, amit a társadalom elvárna tőled!

Én is szerettem volna nagy pocakos képeket, babaváró bulit, és egy hónapot, amikor csak magammal és a bennem növekvő új kis élettel foglalkozom. Ez azonban nekem nem adatott meg, amiről nem én tehetek, mégis ezt érezteti velem szinte mindenki, addig amíg el nem mesélem a történetünket.

De kinek van kedve ezerszer átélni ezt a borzalmas emléket,?! Hát köszönöm, nekem nincs! Arról már nem is beszélve, hogy a kislányomat császármetszéssel hoztam a világra, ami sok ember számára nem minősül szülésnek.
Bár természetes úton nem szültem, de a kórházban töltött egy hónap alatt találkoztam pár friss anyukával, és szerintem, aki választhatott volna, biztos nem veti alá magát önként egy rizikós nagy műtétnek, amit császármetszésnek hívnak.

Hogy miről is van szó? Konkrétan átvágják az egész hasfalad, izmaidat, és kipakolnak mindent, hogy az a pici kincs megszülethessen. Amikor ott feküdtem kiszolgáltatottak a műtőasztalon, csak az pörgött a fejemben, hogy most nekem kell erősnek lennem, mert az én pici babámnak nem eshet semmi baja, és ezt túl kell valahogyan élnünk. Szerencsére igen határozottan közöltem az orvosommal, hogy addig engem nem műthet meg senki, amíg a párom nincs bent velem, így végül beengedték, és végig a fejemet simogatva támogatott, és próbáltunk egymásba lelket önteni. Egy normál császár után is megkapják az anyukák a picikéjüket, én sajnos ezt sem élhettem át, mivel koraszülött volt Zamira. Így a várva várt első pillanatot – amikor végre érezhettem a kis bőrének a melegét és illatát – csak a születése után hetekkel élhettük át.

Persze aki nem esett át a császármetszésen azt gondolja, hogy ezek az anyukák nem éreznek semmit a műtétből, nem kell órákig vajúdniuk, nincs fájdalom. Ez igaz, csak éppen végigasszisztálod, míg szétszednek belülről, és mikor elmúlik az érzéstelenítő hatása, amit egy hatalmas tűvel szúrnak a gerincedbe, utána jön csak az igazi megpróbáltatás! Mindezek mellett a toxémia miatt hónapokig magas volt a vérnyomásom, és akkorára dagadtam, hogy vénát se találtak rajtam. A szülés után körülbelül egy hónappal,  mikor emberek közé mentem, azt hitték, bántalmaznak otthon, mert az egész testem tele volt kék, zöld foltokkal a vérhígító injekció miatt, amit 6 hétig kellett szúrni. De a testi fájdalom eltörpül a szív és a lélek kínjai mellett, ami csak akkor vigasztalódik, amikor felsír a pici babád a születésénél, és az orvos azt mondja, most már minden rendben lesz anyuka!

A párom szerint én egy hős vagyok, szerintem pedig mi anyukák mindannyian hősök vagyunk. Teljesen mindegy, hogy császármetszéssel vagy természetes úton, simán vagy óriási szenvedések árán, de egy új kis embernek adtunk életet, ami önmagában is egy csoda!

Mai napig beleborzongok, ha mesélem a történetünket, de amikor a kislányom gyönyörű csillogó szemébe nézek, a legszerencsésebb nőnek érzem magam a világon! Egy biztos, ha előre tudtam volna, hogy min fogok keresztül menni, akkor is vállaltam volna, mert nincs csodálatosabb érzés, anyává válni és megtanulni feltétel nélkül, igazán szeretni és szeretve lenni! Nekem is van testvérem, és remélem a kislányomnak is megadatik majd egyszer ez a szép érzés és kapcsolat.