Beszéljünk az iskolai dress code-ról!

"Mint említettem, nincs iskolai dress code, és ez nem is akkora baj. Tulajdonképpen, bármiben járhat a gyerek, ha jól érzi magát benne. Mondhatnánk, hogy a kényelem elsődleges szempont, de ez nem igaz. Egyre inkább a márkajelzés veszi át a hatalmat. Hogy ez ellen kell-e vagy lehet-e tenni, nem is fontos kérdés. Az viszont annál inkább, hogy milyen ruhába engedik iskolába a szülők a gyerekeket. Ez kényes téma, erre szoktak sokan idegesen reagálni, mert hát nem tűrjük a korlátokat, és ugyan ne mondja már meg senki, miben legyen egy kislány."

Mondhatnánk, ilyen már nincs is. Rég kiment divatból a szörnyű iskolaköpeny, az egyenruhák kora meg hazánkban nem következett be. Mind tudjuk, hogy a kötelezőt utálni szoktuk, és lehetett az a világ legmenőbb köpenye is, legszívesebben kihajítottuk volna a kukába. Persze nem mindenki. Mégis volt haszna. Azon túl, hogy megvédte az alatta lévő ruházatot az udvaron, az ebédlőben, rajzórán, jótékonyan eltakarta a ruhák és ruhák közti különbséget.

Ma, amikor már iskolába is Gucciba járnak egyesek, ez nehezen kivitelezhető projekt lenni. Természetesen a hetvenes-nyolcvanas években, amikor fénykorukat élték az iskolaköpenyek, nem volt ekkora különbség a gyerekek ruházata között. Abban az időben még ki lehetett tűnni ésszel, de vagánysággal is, hogy finoman fejezzem ki magam. Ma már elég egy drága edzőcipő, vagy egy jó frizura, és az észbeli képességek menten háttérbe szorulnak.

 
 

Mint említettem, nincs iskolai dress code, és ez nem is akkora baj. Tulajdonképpen, bármiben járhat a gyerek, ha jól érzi magát benne. Mondhatnánk, hogy a kényelem elsődleges szempont, de ez nem igaz. Egyre inkább a márkajelzés veszi át a hatalmat. Hogy ez ellen kell-e vagy lehet-e tenni, nem is fontos kérdés. Az viszont annál inkább, hogy milyen ruhába engedik iskolába a szülők a gyerekeket. Ez kényes téma, erre szoktak sokan idegesen reagálni, mert hát nem tűrjük a korlátokat, és ugyan ne mondja már meg senki, miben legyen egy kislány.

A lányok előbb érnek, és azt is tapasztalhatjuk, hogy a mai másodikos, harmadikos lányok már sokkal fejlettebbek, mint a 20-25 évvel ezelőttiek. Kifejezetten sok a gömbölyded, (finoman szólva, elhízott), akik már cicivel rendelkeznek, ami gyakran átlátszik a ruha alatt. Ez ellen azonban sokan védekeznek trikókkal, gyerektopokkal, hisz a kislány is szenved teste változásaitól. Viszont ahogy beköszönt a jó idő, a lányok elkezdenek olyan topokban járni, amelyből csakhogy ki nem látszik a mellük. Ez alsóban és felsőben is megjelenik. Hihetetlen, hogy a szülő ennyire megengedő, hiszen gyereke közszemlére teszi a testét. A másik a rövidnadrág, amire talán azt mondhatnánk, meleg van, miért ne, de ez nem ennyire egyszerű. Nem sortokban járnak, ami talán otthoni, játszótéri viselet lehetne, hanem oly mértékben felvágott nadrágokban, amelyekből kilóg a fenekük. Érthetetlen, hogy egy mai kislány, vagy épp egy nagyobbacska miért járhat ilyesmiben, ami végképp nem iskolába illő öltözék. Mondhatná bárki, hogy elmúlt a konzervatív szemléletek időszaka, más világot élünk, de tényleg annak van létjogosultsága, hogy lányaink úgy nézzenek ki, mint holmi utcalányok? Aki úgy érzi, túlzás, sétáljon csak el bátran egy általános iskola udvara mellett, ahol az egészen kicsik derékmutogatós felsőkben, forrónadrágokban futkároznak, a felsős nagylányok pedig minden túlzás nélkül sokkal, de sokkal többet mutatnak meg magukból, mint amennyire  szükség lenne. A ruha, amelyről azt állítjuk, nem mértéke az embernek, pedig az, megmutatja, mit tartunk magunkról, gyerekeinkről. Hogy fel tudunk-e öltözni megfelelően színházba, tanévzáróra, vagy sporteseményre, elárulja a jellemünket, kultúránkat. Ha a gyerekeinknek, legyen az 9 vagy 13 éves, megengedjük, hogy bárhol, bármikor mutogassa magát, miért csodálkozunk később, ha ócska megjegyzéseket kap, ha atrocitások érik, ha a buszon vagy a villamoson megfogják a fenekét, végigsimítják a mellét?

Nem mintha egyetlen egy ilyen esemény is magyarázható lenne az efféle viselkedéssel. Nincs az a ruházat, az kihívó tekintet, amely megengedné a trágár beszólásokat, vagy hogy tovább fokozzuk: a szexuális zaklatást, erőszakot. A férfiak nem ösztönlények, nem vadállatok, de akad köztük pár, aki kihívó ruházatot biztatásnak veszi. Nemcsak a kamaszok, fiatal felnőttek vannak kitéve folytonos beszólásoknak, szexuális tartalmú közeledéseknek mind a médiában, mint a közösségi hálón. Az egészen kicsi lányok is. A pedofília nem elvont, légből kapott jelenség. Akkor is nehéz megvédeni a gyerekeinket, ha résen vagyunk, de ha teret engedünk a testi kivetkőzésnek, akkor még rosszabb helyzetbe kerülhetnek gyerekeink. Hány meg hány szülő nem tudja, hogy kivel és miről csetel a gyereke, és még ennél is többen hallgatják el ezeket. A lányok sok esetben szégyellik testüket, vagy a reakciókat, amiket kiváltottak idegenekből, de az is lehet, hogy büszkék rá. Gondoljunk csak bele, hogy azáltal, hogy nem merünk nemet mondani a gyerekünknek a kiválasztott ruhára, milyen lavinát indíthatunk el! Félreértés ne essék, nem csadorban kell járatni a lányokat, hogy ne érje őket támadás, viszont egy köztes megoldás nem ártana. Nem lenne muszáj úgy öltözködniük, hogy minden szem rájuk szegeződjön, mert nem ez a fontos. A gyerek maradhatna még sokáig gyerek, ha nem akarná a média, a társadalom, és a szülők is oly hamar elérni, hogy felnőjön. Vajon miért annyira fontos, hogy nagyok legyenek? Itt főleg a lányokról beszélünk, rájuk mindig nagyobb és több veszély leselkedik.

Igenis rajtunk áll, hogy merjük azt mondani, hogy ez a ruha való ebben a helyzetben, ez meg nem. Mondjuk, ahhoz a felnőtteknek is érdemes lenne elsajátítani némi öltözködési kultúrát. Ez erős kritikának tűnik, de nézzünk szét magunk körül: hány elegáns, csinos, jól öltözött ember ismerünk, aki öltönyhöz nem vesz fel tornacipőt, vagy fekete melltartót a fehér póló alá? Igen, divat volt nemrég, de már nem az, és nem is mindig muszáj vakon követni a divatot ahhoz, hogy egyéniek legyünk.

Vigyázzunk lányainkra, ne később álljuk értetlenül, ha kellemetlen támadások kereszttüzében találja magát. Az iskola az iskola, a kirándulás, a strand, a cukrászda megint más helyszín. Ne hagyjuk, hogy ez összekeveredjen!

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here