Biztos, hogy mindig meg kell bocsátani?

A megbocsátás komoly gyászmunka. A megbocsátás azt jelenti, hogy önként lemondunk a haragról, bosszúról, és elengedünk minden sérelmet az ártó féllel szemben. Ez azonban nem megy könnyen, főleg, ha a másik fél valami igazán kemény dolgot követett el, például szexuális bántalmazás, vagy évekig tartó anyagi kizsákmányolás.

A megbocsátás egy lassú folyamat. Ha valakinek, például a legjobb barátunknak vagy kolléganőnknek, esetleg családtagunknak azt tanácsoljuk, azonnal bocsásson meg, arra bátorítjuk, hogy adja fel érzéseit, és fojtsa el dühét. Ez azonban szégyenhez és önmarcangoláshoz, majd teljes tanácstalansághoz és elkeseredéshez vezet. Azaz, azt, akinek azt tanácsoljuk, bocsásson meg, egy mély szakadékba lökjük, merő jó szándékból.

 
 

Mit tegyünk hát, ha valakinek tényleg segíteni akarunk, és azt szeretnénk, hogy egyszer képes legyen őszintén megbocsátani valakinek, aki ártott neki?

  • Ismerjük meg a helyzetét. Például tudjuk meg, hogy az, akitől a sérelmet elszenvedte, mutat-e megbánást? Sokkal könnyebb megbocsátani annak, aki őszintén sajnálja a történteket.
  • Érezzük át a helyzetét, és ha úgy látjuk, a tanácsok helyett csak sírjunk együtt vele, a beszéd helyett hallgatással “álljunk mellette”.
  • Viseljük el, ha sír, dühöng, vagy esetleg még minket is letorkol. Aki meg van bántva, sokszor másokat bánt. Tehetetlenül vergődik, mint egy sérült állat, és, ha közel megyünk hozzá, megharap.
  • Fogadjuk el, hogy a megbocsátás gyászmunka. Senki sem irányíthatja vagy gyorsíthatja a folyamatot, csak az, akit megbántottak. A megbocsátásnak fázisai vannak, amelyen át kell haladnia mindenkinek, hogy aztán felszabaduljon és megerősödve tovább tudjon haladni az útján.

    fotó: Pinterest

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here