Este kilenckor kapta az üzenetet, de még be akarta fejezni a vacsorát meg az esti rutint - egy kicsit kényszeres volt, bár ő mindig csak azt mondta: rendszerető - aztán nyugodtan elolvasni a sorokat, meg a sorok közötti gondolatokat...
- Szerinted ez milyen lesz? – mutatom oda Lillának a legutóbbi fehérneműs szerzeményemet, egy fekete csipkés bralettet hozzá tartozó kis alsó résszel. Az egész selyembe ölelt sejtelem, flört és kacérkodás. Úgy gondoltam, hogy a születésnapomra meglepem magam egy boudoir...
A vasaló forró gőze újra és újra arcul csapta, amint a férfi ingét vasalta. Nem bánta, sőt, hagyta, hogy ilyenkor új irányba terelődjenek múltban révedező gondolatai. A szexen agyalt éppen. Jó volt vele lenni. Pontosabban: ő volt az első...
Ahogy nézte Lillát, felsejlett előtte az elmúlt majdnem harminc esztendő. Mindig is ismerte. Az életének olyan részeibe is belelátott, amelyekbe még a férje sem. Tudott az elsumákolt abortuszáról, a csúnya szerelmi kapcsolatáról Álmossal, aki egyszer megütötte.
Ott volt Borcsi születésénél....
Már reggel hőség volt, az iroda padlótól plafonig feszülő üvegfalát ráadásul egész délelőtt tűzte a Nap, így kora délutánra már mindenki kissé feszült, és nem kissé izzadt volt. János nem tartotta magát piperkőcnek, de azért párszor kiment a mosdóba,...
Mire betöltötte a harmincötöt, egy egész fióknyi lomot őrzött az exeitől. A “lomos fiókot”, - ahogy szemforgatva hívta, amikor félévente odatévedt a szeme - még arra sem méltatta, hogy kidobáljon belőle mindent. Jelképe volt ez annak a sok kudarcos...
Szia, Kedves!
Gondoltam, írok neked (hú, emlékszel, régen még leveleztünk is?!), így talán könnyebben össze tudom szedni a gondolataimat…
Friss házasként nem értettük, mit lehet veszekedni azon, ki hol nyomja ki a fogkrémet. Aztán persze rájöttünk, hogy ez csak egy sokat...
- Hová megyünk? – érdeklődöm némi izgatottsággal.
- Majd meglátod – kacsint vissza rám, mintha valami kémfilmben lennénk. Úgy, mintha ez a gesztus lenne az a titkos egyezményes jel, amit akkor kell bedobni, ha éppen szorongat az ellenség és nem...
Fekete férfi vázas bringája szinte világított a sok kopott tanyabájk mellett, amikor “leparkolt” a gyógyszertár előtt. Kikerülte a bejáratnál cseverésző néniket, és beállt a sorba. “Vidéken” ez már csak így megy, ezt is meg kell szoknia. Fél éve hangolódik...
Az összes utcai tábla közül az “Ez a ház eladó” -t szerette a legjobban. Erről tudott a legtöbbet gondolkozni sétálás közben. Amint meglátott egy új “Eladó” táblát, elfutotta a testét az a jóleső bizsergés. Elválnak? Összeköltöznek? Meghalt a nagymama...
