“Engedem, hadd menjen!” – 20 év anorexia-bulimia után

A két legklasszikusabb evészavar (anorexia, bulimia) úgy hiszem, nem szorul bemutatásra. A bulvártól az orvosi szaklapokig rengeteg találatot dob elénk Google barátunk is, ha megkérdezzük ezekről, az öngyilkosság után a legnagyobb halálozási rátát mutató pszichiátriai zavarokról

 
 

Betegség? Áldozat szerep? Divathóbort? Jó dolgában azt se tudja, mi baja legyen? Van gyógyulás? Nincs gyógyulás? – számtalan kérdés és attitűd tolakszik be ugyanazon kalap alá.

Most egy belülről láttató nézőpontot szeretnék mutatni néhány morzsa erejéig. Amolyan “coming out” – jelleggel, 20 év saját bőrös tapasztalata alapján.

Az egyik válaszom az, hogy gyógyulás egyszerre van és nincs.  Győztesként kikerülni azonban mindenki számára lehetséges. Úgy ezekből, mint bármely más, negatív címkével illetett állapotokból.

Felismerve a tanításokat, melyeket a próbatétel(ként megélt életesemény)ek tolnak az arcunkba, hogy “vedd már észre! Érted van minden!!!”, egy sokkal teljesebb élet lehetősége mutatja meg magát. A választás pedig ebben áll: kérem, vagy nem kérem? Megyek vagy maradok? Felvállalom, összeszedem a bátorságom, hogy végre történjen már valami, hogy felismerjem, mivégre is ez az egész, vagy túlságosan félek a változástól és túlságosan kényelmes az önsajnálat ahhoz, hogy bármit lépni merjek?

Hosszas vívódás, sebnyalogatás után úgy döntöttem, megengedem magamnak, hogy megnézzem, ki vagyok én mindezen tünetek és áldozatiságba vetett hit nélkül.
Könnyű volt? Nem.
Elsőre sikerült? Nem.
Tünetmentes vagyok? Igen.
Meggyógyultam? Nem tudom.

Mindenesetre jobban érzem magam, és teljesebbnek az életem, mint valaha, és ugyanaz az ember, mint mindennek előtte, már soha többé leszek. Azt hiszem – ugyan semmit nem bánok utólag visszatekintve – még szerencse.
Egyszer talán megírom az egészet, ha úgy kell lennie. Hátha adhatok vele valami értéket a világnak.
Egyelőre még csak egy eleje van, meg egy vége.
Szeretettel mindenkinek, aki szeretné.

Egy regény eleje és vége

Az eleje

Azt hiszitek, hogy mindig a nyeszlett, vézna modellcicák lesznek divatban??
Hát, én azt. De nem hiszem, hanem tudom. Nem is tudom, hanem élem. Bőrlégzéssel szívom be napjában sok ezerszer egymás után azt, hogy másképp nem lehet. Élni, érvényesülni, szeretni, alkotni, semmit.

Mit bámulsz? Mindjárt feltakarítok, na. Undorító, mi? Ne aggódj, a hájas segged is az.
A csempéről legalább egy mozdulattal eltűnik minden. Meg a WC csészéről is. Szappan, fogkrém, szájspray, parfüm, aztán helló. Mintha mi se történt volna.
Senki nem sejti. Te se tudnád, ha nem kémkednél utánam. Utállak. Tönkreteszel. Meg akarsz ölni.
Én még egyszer fényben fogok állni! Isten engem úgy segéljen!

Felejtsd el a pszichiátert, meg a sok idióta ötletedet! Eszem ágában sincs megváltozni. A változás neve: Halál. Így élek, és így is fogok. Ha a fejed tetejére állsz, zsarolsz, fenyegetsz, és rózsaszín takonnyal bevont patkányok potyognak a zuhanyrózsából örökkön örökké, akkor is, érted??

Soha többé nem akarlak látni. Tűnjön el az utamból mindenki!
És sz@rok a sok “miért”-re, nem érdekel!! Az anyám miatt? NEM!! Az apám miatt? NEM!! A szerencsétlen pedofil fickó miatt? NEM!! A szurkálós banda miatt? NEM!!

Hanem tudod miért?? MERT MEGTEHETEM!!!

A vége

Na, jó. Felmegyek a padlásra. Most. Iszonyú sok a pókháló. Meg a lom. Ezer éve nem járt itt senki. És pont most kell az elemnek is feladnia a zseblámpában. Meg se fogom így találni. Pedig nem kicsi. Már fáj a szemem az erőltetéstől. Talán az ott?

Ó!! Igen!! Tényleg, az alkoholos filc, amit még a Vadaskertből hoztam el. Azzal írtam rá ezt az esetlen feliratot: “még hátha”.
Magamhoz ölelve a hatalmas, poros zsákot, rohanok ki a kertbe.
Milyen szerencse, hogy pont múlt héten volt az a sütögetés. Pedig semmi kedvem nem volt bájcseverészni Tamás hülye haverjaival.
De legalább itt maradt ez a remek tűzrakóhely.

 

Kiborítom a zsák teljes tartalmát. Inkább nem nézem meg. Így biztosabb.
Direkt vettem hosszú gyufát, mert a rövidet utálom.
Mindig megégetem vele az ujjam.

Szóval így múlik el minden. 20 évnyi bezsákolt élet, komplett XS-es ruhatár.
Na, égjetek gyorsan! Mindjárt felébred a kislányom.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here