Fociszüzességem elvesztése – Majoros Hajnalka tollából

Azt mondják Róma a szerelem fővárosa, Petivel nekünk pedig egyértelműen örökre az marad.

Mikor még senki sem tudta, hogy mi már egy ideje együtt vagyunk, egészen Rómáig repültünk, csakhogy elbújhassunk a világ elől.
Persze alapjáraton nem volt egyszerű a mi esetünk, de szerettük volna, ha kettesben meg tudjuk élni a pillanatainkat.
Mondanám, hogy jól kifundáltuk és sikerült is, és, hogy 1200 km elég volt ahhoz, hogy végre elbújjunk a kíváncsiskodó sajtó elől, de nem így történt.
Induláskor hajnalban a reptéren, mintha Angelina Jolie és Brad Pitt kapcsolatának a lebuktatása zajlott volna, úgy törtek ránk a hazai fotósok, újságírók.
Ekkor Petinek egy új arcát fedezhettem fel, azt, amikor a magánéletére törnek.Ez pedig nem éppen a kedvesebbik énje volt.
Csakhogy én imádtam, mivel kettőnket akart védeni. Szerelmesek voltunk, de kellett még egy kis idő ahhoz, hogy kimondjuk “igen együtt vagyunk”.
Ezért a végtelenségig tagadtuk ezt a románcot, nem mintha a kezemmel eltakart arcom elég lett volna, ahhoz, hogy ne ismerjenek fel, de mi még nem álltunk készen arra, hogy a világ elé lépjünk.

Pár nap szerelmesen, kettesben – végre nemcsak a négy fal között, hanem az utcán sétálva – és már a következő úti célunkat tervezgettük. Elhatároztuk, hogy Barcelonába megyünk. Az induláskor itt is, csakúgy, mint korábban, megint ott álltak a fotósok, mi pedig már kicsit rutinosabban külön mentünk becsekkolni.
Jót nevettünk rajtuk, ők pedig biztosan rajtunk. Csakhogy már nem izgattuk magunkat azon, hogy ki mit ír, vagy ki mit gondol. Már csak az számított, hogy mennyire jól érezzük magunkat egymással.
Annyira jól, hogy azóta majdnem 10 év telt el, és most elhatároztuk, hogy visszamegyünk Barcelonába, hogy a szerelmünk hajnalán eltöltött időkről nosztalgiázzunk, hogy ugyanazon a romantikus helyen együnk, és sétáljunk….
Ja, nem.. nem igazán csak ezért…

Focimeccsre érkeztünk.
Bajnokok Ligája elődöntőre, Barcelona – Liverpool.

Na aztán itt nekem véget is ért a tudomány azt hiszem.

Igazából az, hogy engem a “fociszakértőt” elhozott Peti egy meccsre, ez számomra felér egy újabb lánykéréssel😊 Vagy legalábbis olyan, mint amikor egy fiú már odáig jut egy lánnyal, hogy bemutassa a szüleinek.
Tehát jelzi, hogy komolyak a szándékai 😊
Amúgy mindig is kíváncsi voltam, hogy élőben milyen lehet a világ legnépszerűbb sportja, de azért sosem törtem magam, hogy lássam, hogy ez élőben milyen lehet.

Egy ideje téma volt, hogy esetleg elmehetnék egy meccsre, de úgy voltam vele, hogy nem erőltetem, mégiscsak ez egy haverokkal való kikapcsolódás. Én sem ráncigálnám el egy divathétre. Inkább lehet, hogy megkérném szerezzen belépőt egy Victoria’s Secret bemutatóra. Most pedig reménykedem, hogy ezt el is olvassa. 😃

Végül eljött a focimeccses “lánykérés”, és én igent mondtam. Arra a meccsre ami aztán tényleg nagyon izgalmasra sikeredett.

Az utazásunk napja előtt, nem is azon gondolkoztam, hogy melyik ruháimat vigyem magammal, hanem, hogy hogy szerezzek-e be egy Liverpool mezt, hiszen Peti a Barcának drukkol. Elképzeltem, ahogy leülünk egymás mellé, rajta a Barca feliratú mez, én meg szép lassan leveszem a pulcsim, ami alatt ott villog a csodálatos Liverpool mezem.

Jelentem, nem voltam elég tökös hozzá.

Szerintem életem első és egyben utolsó meccse lett volna, mert vagy Peti nem veszi poénnak – és talán még idő előtti válás is lett volna belőle-, vagy a mellettem ülő szurkolók húztak volna fel nyársra.

Így maradt a jó kis Barcelona mez keresése. Én úgy tudtam egy “alap” amúgy a gránátvörös színük van, és nem értettem miért lehet kapni ennyi féle színben. Az eladótól megtudtam, hogy ha idegenben játszanak akkor más színű a mezük. Oké tehát mindegy melyiket választom, mert nincs jelentősége, ezért maradtam a szép türkiz színnél, amit végül kb. úgy választottam ki, mint ahogyan  Peti bemehet egy kozmetikai boltba, és rámutat, hogy azt a szép piros rúzst szeretné.

Az esti szettem meg is volt. Farmerrel és sportcipővel.

Elindultunk a Camp Nou stadionba, de azt az elképesztő hangulatot tényleg nem tudtam elképzelni, ami ott élőben fogadott. Hihetetlen mennyiségű ember, egészen pontosan 99.000, olyan fények, hogy biztos nem kellett beauty ring camera sem, egy jó selfi elkészítéséhez.
A legjobb hangulat érdekében rengeteget skandáltuk a szövegeket, amik nem voltak annyira bonyolultak, így talán nem lógtam ki a sorból. Tulajdonképpen csak utánoztam mindenkit.
Amikor kellett felálltam, ha kellett énekeltem, ha kellett a székünkön lévő összetekert kék színű papírt tartottam az égbe.

Amire először azt hittem, hogy azért kell, hogy még hangosabban tülköljünk vele 😊

Nem, ennek a kék papírnak ennél fontosabb szerepe volt.

Szektoronként 3 féle színű papír volt mindenkinek a székére rakva, amit meccs közben, ha mindenki egyszerre feltartott, akkor csodálatos Barca mez színeiben pompázott az egész stadion.
Azt is élőben láthattam, amikor Messi megszerezte az 599. és a 600. klubgólját is, mindezt úgy hogy egy rendkívül látványos, 26 méteres szabadrúgásból született. Jelentsen ez bármit is 😊

Látványos lehetett persze, csak nem nekem, mert amíg a szurkolók már messziről előre látták az esetleges gólokat, addig én csak kapkodtam a fejemet ülve a kis helyemen.
Így mielőtt a labda a hálóba került volna, már fényévekkel előttem felálltak az emberek és kiabáltak, örültek, ölelkeztek, ami miatt én egyetlen gólt sem láttam.
Lehet, hogy Peti is ezért nézte vissza utólag annyiszor a telefonján a gólokat, mikor hazaértünk? 😊
Vagy egyszerűen csak azért, mert annyira remekül játszott a Barca csapata.

Azóta persze kedden lezajlott a visszavágó és minden másként alakult….., de az élmény már elvehetetlen tőlünk.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here