Keresd magad!

Woman and her reflection

Miért van az, hogy sokan igyekeznek mindenkinek megfelelni, miközben saját maguknak nem tudnak? Miből és honnan eredhet ez a megfelelési kényszer? 

 
 

Mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy nem felelhetünk meg mindenkinek és nem szerethet minket mindenki! 

Találkoztál már olyannal, hogy nem mertél kilépni egy rossz helyzetből mert azt hitted, hogy nem járhat neked jobb? Vagy, hogy elutasítottad a jót, pl: egy mindig is vágyott munkát, mert azt gondoltad, hogy alkalmatlan lennél rá? Volt már olyan, hogy mikor végre összejöttél a kiszemelteddel, akkor nem hitted el, hogy valóban kellenénél neki?

Na de miért?!
Nagy valószínűséggel önértékelési probléma áll a háttérben. Ez nem a te hibád és szerencsére orvosolható!

1. Meggondolatlan kijelentések

Amikor picik voltunk úgy szívtunk magunkba minden információt, mint egy szivacs, illetve mindent szó nélkül elhittünk, lásd: Mikulás és húsvéti nyuszi.
A szüleink és a szívünkhöz közel állók a példaképeink voltak és az

esetek többségében a még kialakuló nézeteinket és személyiségünket befolyásolta a tőlük kapott neveltetésünk.

Vannak hál’istennek olyanok, akik tudatosan nevelnek és sajnos olyan is akad, aki meggondolatlanul ostromozza a gyerek lelki világát, bár nem minden esetben tudatosan, de ez nem is számít, mert a lényegen nem változtat. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni. Elég csak egy olyanra, amikor a gyerkőc leejt valamit és amikor az a tárgy eltörik, akkor a szülő rárivall, hogy: de béna vagy te kis hülye.

Mivel a gyereknek a szülő a mindene, a példája ezért elhiszi magáról, hogy béna és, hogy hülye is hiszen a szülő szava szent. Van olyan, akire ez nincs hatással, de az én tapasztalataim alapján ez nagyon ritka. Ők a szerencsésebbek.

2. Testvéri megkülönböztetések:

Idesorolhatjuk még a (szintén nem lényeg, hogy tudatos-e vagy sem) testvérek közötti megkülönböztetést. Akarva,  akaratlanul is féltékenységet és komplexust szülhet az, ha az egyik a testvér párból sokkal de sokkal jobban van dicsérve, szeretgetve, rosszabb esetben még össze is hasonlítják kettőjüket. Bár ahogy idősödik az ember talán meg tudja érteni, hogy egy ilyen helyzetben a szülő a “hibás” és korántsem olyan biztos, hogy ő valóban kevésbé szerethető lenne.

Azt azért szem előtt kell tartani, hogy a szüleink csak azt tudják/tudták adni nekünk, amit ők is kaptak. Egy szeretetszegény, agresszív, megkülönböztető családban felnőtt ember ritkán tudja megfelelően kimutatni a szeretetét. Tehát ha esetleg mások lettek volna a körülmények, akkor ő maga is máshogy viselkedne.

3. Túlértékelés:

Értem én ez alatt azt, hogy amikor a szerető szülők átesnek a ló túloldalára és a gyerkőcöt otthon folyamatosan stuffolják azzal (pl.: 1. osztályba vagy oviba menet előtt), hogy ő mindenben a legjobb, ő a tökéletes, a legszebb, a legokosabb és végül, amikor már kellőképpen elhitte, akkor csalódik egy nagyot. Csalódik, mert amikor bekerül egy közösségbe, nem ezt a visszajelzést kapja és összezavarodik, mert mégsem ő a legeslegjobb mindenben. Ezután érthető, ha egy gyereknek megrendül a bizalma is, hiszen ő hitt anyunak és apunak is.

4. Családi minták:

Láttunk és hallottunk már bizonyára olyat, hogy egy nő benne marad egy megromlott, agresszív és megalázó kapcsolatban csak azért mert anyáink azt vallják, hogy “a nőnek az a dolga, hogy tűrjön és boldoggá tegye a férfit mindig minden körülmények között”. 

Valószínű kilépne már az a szerencsétlen a kapcsolatból, ha nem löknék vissza az ősök, hogy: Bírd még ki egy kicsit. Minden rendben lesz.

Sajnos nem mindenki olyan erős, hogy csapot papot ott tudná hagyni azt a kapcsolatát ami már hónapok vagy évek óta mérgezik, csak azért, mert nincs, aki mellette lenne és fogná a kezét, támogatná. Csoda hát, ha ezek után ő maga is elhiszi, hogy ennyi az, ami jár neki és egy centivel sem több?

A megoldás?

Először is azt tudom tanácsolni, hogy írd össze egy papírra, hogy te miért szereted magad és mik a te személyiség-beli értékeid. 

Másodszor pedig a már jól bevált a tükörbe mondott: szeretem és elfogadom magam. Hiszem, hogy a legjobbat érdemlem mindenből. 

Állj oda a tükörhöz és figyeld meg, hogy hogyan reagálsz arra, amikor azt mondod, hogy szereted magad. Talán még el sem hiszed, amikor ezt mondod. Sebaj! Gyakorlás kérdése csupán és úgy amblokk az egész életedre hatással lesz.

Harmadszor pedig azt, hogy kezdj el önfejlesztő könyveket olvasni. Talán még most legyintessz is rá, pedig hidd el, hogy olyan mondatok lehetnek benne amik teljes egészében bontják le rólad az önértékelési probléma láncait.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here