Későn jött áldás

“Van olyan, hogy valami vagy valaki túl későn érkezik meg? Vagyis, létezik, hogy az Univerzum, a Sors vagy Isten pár centivel elméri a dolgokat? Vagy csak simán mi, emberek adjuk fel idő előtt, mert nem győztük eleget várni a szerencsét, áldást, vagy bárminek is nevezzük?” – maga is meglepődött, milyen mélyre vezettek gondolatai… már rég nem hagyta magát lelki dolgokon őrlődni.

Elzavarta, elhessegette, kitiltotta a szívéből az érzelmeket. Csak ment, – illetve mentek, sodródtak – az úton, amelyet a család, a barátok, az orvosok, a jóakaró ismeretlenek egyengettek. A gyermekáldás felé, ami csak nem akart rájuk hullani.

A harmadik sikertelen lombikról szóló telefonhívás estéjét egyedül töltötte. Begyújtott a kis kályhába, lefeküdt a kanapéra, és bámulta a mindent megemésztő lobogást. Sanyi elment sörözni. Azt mondta, már hetekkel korábban lebeszélték a srácokkal. De tudta, hogy igazából ő csak menekülni akar. A gyász elől, a társas magány elől… előle.

Mire kitavaszodott, mindketten összerakták magukat. A születésnapjukon – két nap különbséggel születtek, ugyanabban az évben, ráadásul ugyanabban a megyében – egy újabb esély lehetőségéért kezdte nyaggatni Sanyit. Hogy a finom italok, vagy a meggyőződés mondatta-e vele, már kideríthetetlen. A lényeg, hogy a férfi rálett. Az utolsó, de tényleg az utolsó lombik. Megbeszélték. Megígérte.

A beültetésre viszont már nem ért oda – az a fránya dugó, tudod, kedvesem – és a várakozás napjait sem úgy töltötték, mint az első három alkalommal. Amikor kiderült, hogy áldott állapotban van, olyan mélységből kellett olyan magasságokba emelkednie, hogy percekig úgy érezte, a súlytalanság állapotában lebeg. Innen újra visszazuhanni elhordozhatatlanul nehéznek tűnt – Sanyi cuccait összepakolva találta a lakásban.

Jellemformáló hónapok következtek: munka, rosszullét, jóllét, magány, készülődés, orvosok, védőnő, berendezkedés az egyszülős létre. Mirjám születése előtt még beszélt Sanyival, ő azonban higgadt és távoli volt – testben és lélekben is. Bécsbe költözött.

Az áldás, amit együtt vártak, amiért együtt szenvedtek, logikátlanul és értelmetlenül lebegett a semmiben. Kapott egy életet, de elvesztett egy másikat. Későn jött… vagy csak ők adták fel túl korán? Később olvasott utána, hogy a drága dédije emlékére választott névnek van egy másik jelentése is. Mirjám, azaz: keserűség.

Szerző: Kalla Tímea

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here