Kik nevelnek bántalmazót?

A 11 éves – iskolatársa által – súlyosan megvert kisfiú édesapjával beszélgettem

11 éves kisfiú képét látom, fején kötés, bevérzett szeme rémisztően pufók, hátán a boxer nyoma hagyott furcsa félköríves lenyomatot. Megverték.
Amikor 11 éves vagy rettegsz, hogy a barátaid majd kicsúfolnak a fogszabályzód miatt. Majd amikor 20 éves vagy rettegsz, hogy nem vesznek fel az egyetemre és mi lesz az álmaiddal, majd 28 évesen hogy nem kapod meg a várva várt előléptetést,

 
 

aztán 35 vagy 40 évesen hogy nem vagy ott.

Ott és akkor, amikor a gyerekednek szüksége van rád, amikor bajba kerül, amikor tényleg baj van. Egy szülő attól a pillanattól, hogy gyermeke van, a szívét a testén kívül hordja, és nem fél semmi mástól csak attól, hogy egyszer az életben, amikor tényleg szükség van rá, nincs ott. És hogy ez meddig tart? Élete végéig.

A kisfiú iskola után a barátaival kiült a játszótérre beszélgetni, nem volt meglepő hogy pár nyolcadikos srác is ott ül. Ez bevett szokás volt már így iskola után. Az egyik nagyobb srác barátnője is ott ücsörgött, beszélgettek, viccelődtek, minden rendben volt, amikor a kisfiú egyik barátja odasúgott neki egy mondatot a nagyobbik fiú barátnőjéről. A kisfiú hangosan elismételte a mondatot,  nem is értette, hogy mit jelent az hogy „ elveszek a lány szemében”.

Nem volt ideje már végiggondolnia, hatalmas ütéssel terítették le a következő pillanatban, mire átgondolta már a földön feküdt és a fejét, mellkasát érő ütéseket próbálta hárítani.

A boxer és az elborult elme nem kímélte a 11 éves kisfiú testét, valószínűleg a kempós múlt volt az, ami megmentette attól, hogy az ütések még nagyobb sérüléseket okozzanak.

Lerúgta magáról a támadót, majd visszarohant a 100 méterre található iskolába hogy segítséget kérjen. Az igazgatónő a fején vérző gyerekhez az anyát hívta (az apa a törvényes gondviselő) és nem a mentőket. Az anya felkapta a gyereket és a kerületi orvosi rendelőbe sietett vele, majd mivel a fejsérülése miatt félő volt a komolyabb probléma is, így a János kórházba irányították az egész felső testét sebekkel borított gyereket cipelő anyát. Az apa már itt találta meg gyermekét, és volt feleségét, aki csak pár mondatot tudott a történtekről, a többit a sokkos állapotban lévő gyerek mesélte el.

Az apa a kórházi látlelet felvétele után, a rendőrségen feljelentést tett, ahol közölték vele, hogy a gyermek mivel 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, így közvádas eljárás indul a 14 éves támadó ellen. A nyomozás során várhatóan igazságügyi szakértőt is bevonnak a vizsgálatba, aki megállapítja, hogy életveszélyes, illetve maradandó sérülést okozó kísérletnek minősül-e a támadás. A bizonyítást segíteni fogja a térfigyelő kamera felvétele is.

De a történetnek itt még nincs vége.
Miután a következő héten a kisfiú bement az iskolába (az iskola addig a szülőket vagy a gyereket nem kereste, hogy állapota felől érdeklődjenek) döbbenten vették tudomásul, hogy a támadó kamasz szintén az iskolában tartózkodik.
Miután a szülők rákérdeztek az igazgatónőnél hogy ez miként lehetséges, azt a választ kapták, hogy

mivel a támadás nem az iskola területén történt, hanem közterületen, így nem áll módjukban az esettel kapcsolatban bármilyen döntést hozni, az iskolának nincs köze hozzá. Így a támadót felfüggeszteni vagy az iskolából eltanácsolni sem tudják vagy szeretnék.

Természetesen ezt a szülők nem akarták annyiban hagyni, hiszen a gyerekük

most egy épületben tartózkodik azzal, aki megtámadta, és szünetekben a gyerek nem volt hajlandó még a folyosóra sem kimenni.

Így a Budai Tankerületi Központba mentek segítségért, ahol közölték velük, hogy nem áll a jogkörükben a témában bármilyen döntést hozni.
Nem maradt más, mint vissza az iskolába, ahol kérték, hogy pár napon belül függesszék fel a támadást okozó gyermek jogviszonyát az iskolával és tanácsolják el.

Az iskola nem nyilatkozik és elzárkózik a témával kapcsolatban bármilyen döntést hozni, az igazgatónő nem az iskola problémájának tartja a történteket.

A támadás óta több szülő is jelezte, hogy fél a gyereke bemenni az iskolába, és voltak olyanok is, akik nem hajlandóak addig bevinni a gyereket, amíg a felsőst el nem távolítják az iskolából, vagy mindenki számára megnyugtató döntés nem születik.

Az eset több kérdést is felvet számomra.

Hogy lehetséges az, hogy egy iskola nem gondolja úgy, hogy ha egy diákja a másikat az iskola előtt 100 méterre a többi diák segítség nyújtásának, és persze a kisfiú lélekjelenlétének köszönhetően nem ver agyon, az nem rá tartozik.

 

Miként gondolja azt, hogy ez a gyermek képes nap mint nap egy épületben, egy folyosón tartózkodni azzal, aki nekiesett és péppé verte az arcát?

Milyen pedagógus az, aki nem látja a felelősségét abban, hogy a helyzetet teljesen reménytelenné teszi a megvert kisfiú számára, aki azt látja, hogy az iskola tétlenkedése és struccpolitikája elfogadottá teszi az őt ért támadást, hiszen nincs következménye?

És kérdezem én, hogy milyen szülő az, aki nem gondolja úgy a mai napig, hogy nem kell bocsánatot kérnie a megvert kisfiútól és a szüleitől akár gyermeke nevében is, ha már a nevelésük nem tartott odáig hogy felelősségvállalást tanítsanak a gyermeküknek.

A támadó szülei amúgy ügyvédek, de gondolom ez sem most, sem a későbbiekben nem bír semmilyen előnnyel vagy hátránnyal.

Hova is gondolnánk!

A kisfiú apja és bátyja – aki amúgy 19 éves és harcművészeti oktató – nagyszerű higgadtságról tettek tanúságot az esettel kapcsolatban. Nem hagyta el az édesapa száját egyetlen becsmérlő vagy trágár szó az esettel kapcsolatban miközben beszélgettünk, és nem szeretnének mást, mint igazságot a kisfiúk számára. Kérdésemre hogy miként tovább, azt a választ kaptam, hogy nem szeretnék elvinni a gyereküket az iskolából, hiszen két idősebb testvére is már ide járt. De ha nem történik semmi az ügyben napokon belül, akkor kénytelenek lesznek ők kivenni a fiúkat az iskolából, mert nem akarják félelemben tudni nap mint nap.

Csak kérdezem én, milyen üzenete van egy gyerek számára, hogy miután megverték, még ő az, akinek mennie kell. Milyen üzenet ez a többi szülőnek, és milyen üzenet ez a támadást elkövető fiú számára? És miért van egy 14 éves gyereknél boxer?
És mondja meg valaki kérem, hogy mi történik velünk és a gyerekeinkkel?!

A fotókat szülői hozzájárulással tesszük közre.

 

 

 

 

 

1 hozzászólás

  1. Ez az érdemtele eljárás országos probléma és egyre több békésen nevelt gyermeket érint.
    Valakinek óriási és tartós médiabotrányt kellene belőle csinálni ahhoz, hogy érdemi változás történhessen. A többi csak haszontalan puffogás.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here