Már nem gondolok rád. Ez amolyan féligazság, amivel nyugtatni szoktam magam. Gondolok, de nem fáj. Ez már közelít a valósághoz. Vajon két találkozás mennyire visel meg egy embert? Két találkozás után hihetjük, hogy számít pár együtt töltött pár óra? Valószínűleg minden perc számít, ha fontos vagy, ha a másik szeme felcsillan, ha meglát. Én nem akartam a veled való találkozást, mert kétségtelenül nem illettünk össze. Hogy lehet elhinni valakinek, hogy meg akar ismerni, ha húsz évvel fiatalabb? Á, ez nevetséges, gondoltam, megint egy skalpvadász, vagy egy anyakomplexusos kisfiú. Eszem ágában sem volt felborítani a jól kigondolt nyugalmamat, mégse hagyott nyugton a lehetőség. Ha egy férfi megengedheti magának, hogy jóval fiatalabb nővel kezdjen, akkor fordítva miért lenne baj? Talán, mert megítélnek? Nem számít, úgyse kürtölöm világgá, gondoltam, amikor belevágtam.
Én, az érett, felnőtt, felelősségteljes nő úgy indultam találkozni veled, mint egy ostoba csitri. Nyirkos volt a kezem a félelemtől, hiába akartam bátor lenni. Most mondjam azt, hogy elvarázsoltál? A férfiak azt mondják ilyen esetben, hogy megfiatalodnak, a nők azonban ennél sokkal árnyaltabban közlik, hogy megérintette őket valami. Te a mérhetetlen határozottságoddal, kedvességeddel, azzal az intelligenciával, amit egész életemben kerestem, megmutattad nekem, hogy mekkora baj, hogy öregszik az ember. Nem a ráncok meg egyéb külsőségek miatt, hanem azért, mert gyorsan rájön, hogy nem terem minden bokorban olyan srác, aki passzol hozzá majdnem mindenben. Olyan, akire felnézhet, mert okos, szellemes és lehengerlő. Viszont felháborítóan fiatal. És itt romlik el az egész. Az ember torka összeszorul, és tudja, hogy a helyzet reménytelen. Nem kezdhet bele semmibe egy ismeretlennel, aki előtt ott áll az élet. Erre azt mondja magának, nem baj, akkor addig lesz jó, amíg jó lesz.
Kimondhatatlanul jó érezni, hogy valaki úgy fogad el, ahogy vagy. Rád néz, és te meglátod magad a tekintetében, pedig menekülnöd kellene. Fogadkozol, hogy nem adod magad könnyedén, aztán mégis. Mert hinni akarsz az egészben. Hiába. Fájdalmas megtapasztalni, hogy a testünk öregedését nem követi a lelkünkké. Én veled abban a két alkalomban nem voltam öreg nő, hanem olyan nő voltam, akinek csillogott a szeme, vibrált a bőre, és vágyott az érintésedre. Vágyott és félt is tőle, hiszen, a húsz év az húsz év, nem lehetett letagadni.
Odaadtam magam, mert oda akartam. Én, aki máskor óvtam testem-lelkem, mert féltem a fájdalomtól. És az egész ennyi volt. Két alkalom, két este, és ebben fellobbant a láng, de pontosan úgy, ahogy a valódi lángok. Egy pillanatra, hogy utána azonnal kihunyjanak.
Már nem gondolok rád, mert nem mondhatom, mi lett volna, ha…Köztünk a lehetőségnek szikráznia se szabadott volna. Mondd, hogy lehet valaki ennyire ostoba? Még azt se mondhatom, hogy becsaptál, rávettél valamire, vagy hazudtál valami szépet. Te te voltál, és én elhittem, hogy a fiatal lelkem rátalált a kincsre.
Kincsek azonban nincsenek. Ha olykor előkerül is valami a föld alól, az poros, töredezett, ritkán fénylő. Ezt tudnom kellett volna. Hogy te mit kaptál kettőnkből, nem tudom. Hogy éreztél-e valamit, azt sem. De én feléledtem, hisz lelkem már hosszú ideje aludt. Képzeld, vettem magamnak pár csodálatos fehérneműt, elkezdtem fogyni és megértettem, hogy van még valami, amit tartogat nekem az élet. Egy kalandot, egy vidám nevetést, még ezer jó beszélgetést, csodás összebújást, és talán egy szerelmet, de nem veled, aki kisfiú voltál mellettem, de férfiasabb, mint sok más, akit ismertem.
Ezért hálás vagyok neked, de ezt sose tudod meg. Nem beszélünk, nem találkozunk, mert az a kapu, ami oly váratlanul kinyílt, be is csukódott azóta. Minden jót neked, aki többet tettél értem, mint a legtöbb férfi egész életemben. Visszaadtál valamit, amit rég elveszítettem, és el is felejtettem: a hitet, hogy nő vagyok, hogy élek, hogy még kellek, mert értékes vagyok. Hogy mindez pár röpke pillanatig tartott, nem számít. Volt és ezen van a hangsúly.
Köszönöm, hogy jöttél, elmentél és én elfeledhetlek. Hozzád hasonlót kívánok minden nőnek, aki már rég elfelejtette, milyen csodás NŐnek lenni.
Kép forrása: Pinterest
