Miért adjuk fel olyan gyakran a célkitűzéseinket?

A legtöbben tapasztaltuk már, hogy az Újévi fogadalmak ritkán tartanak ki január végéig – még kevésbé az év végéig.
Miért van ez így? Hogyan lehet biztosítani a céljaink elérését?

A válasz a célok kitűzésében rejlik, a feladás hátterében pedig leggyakrabban az alábbi 6 ok áll:

 
 

1. Nem „vettük meg” igazán

azaz, „Nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet. Kipróbáltam – de nem jött be. Ahogy sejtettem, egyfajta időpocsékolás volt.”

Az egyik legnagyobb hiba bármely változás vonatkozásában, hogy azzal az ígérettel „vesszük meg”, hogy „EZ majd segíteni fog …”
Amivel már az is probléma, hogy a fókuszt az „EZ” -re teszi és nem a személyre, akinek szól – azaz ránk. A változáshoz meg kell értenünk, hogy alapvetően MI magunk vagyunk azok, akik segíthetnek magukon vagy jobbá tehetik saját magukat, hiszen mi vagyunk a felelősek a saját életünkért – így a munka elvégzése is ránk vár!
Minél inkább hiszünk benne, annál jobban elköteleződünk a változás irányába, és annál inkább működik a folyamat. Amikor azt érezzük, hogy a „ránk van tolva” – mert ez valójában valaki más ötlete -, vagy csak úgy „na jól van kipróbálom” érzéssel állunk neki, annál kevésbé valószínű, hogy a folyamat működni fog.

2. Idő

azaz, „Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig tart. Nem vagyok benne biztos, hogy megéri.”

A célok kitűzésekor van egy természetese hajlamunk arra, hogy alábecsüljük az azok eléréséhez szükséges időt és úgy tűnik, hogy mindig tovább tart, mint gondolnánk. Amikor a célunk felé haladva az idő eléri azt – az egyénileg teljesen változó – kritikus szintet, akkor hajlamosak vagyunk feladni. Azok, akik nagyon elfoglaltak, és jellemzően türelmetlenebb típusúak még inkább idő-érzékenyek lehetnek – az átlaghoz képest is.
A változással együtt jár a viselkedésünk – és a rólunk másokban kialakult megítélés megváltoztatása is. A változás nem valósítható meg egyik napról a másikra. Jó tudni, hogy azok a szokások, amelyeket 30-40 (+ ) év alatt „fejlesztettünk ki”, nem tűnnek el egy hét alatt, a kívülállók számára pedig még több ideig tarthat, hogy észrevegyék és visszajelezzék azt – ami a kitartásunkat nagy mértékben támogathatja.

3. Nehézségek

azaz, „Sokkal nehezebb, mint gondoltam volna. Annyira egyszerűnek tűnt, amikor elkezdtük!”

A nehézségekkel kapcsolatban is vannak torzulások a célkitűzésekhez kapcsolódóan. Jellemzően még keményebb munkát is igényel, mint hittük. Ami egyszerűnek tűnik, az nem feltétlen könnyű is egyben.
Szeretnénk azt hinni, hogy ha egyszer megértünk valamilyen egyszerű koncepciót, akkor majd nagyon könnyen végrehajtjuk és el is érjük az eredményeket. Ha ez igaz lenne, akkor mindenki, aki megértette, hogy egészségesen kellene étkeznie és rendszeresen kellene mozognia, nagyon jó formában lenne. A megértés mellett a kihívás, maga A CSINÁLÁS.
A célkitűzésnél tehát fontos felismerni, hogy a valódi változás, valódi munkát igényel! Azért, mert rövid távon jó érzéseink lehetnek az olyan kijelentésektől, hogy „Ez könnyű lesz!”, vagy „Ez számodra nem jelenthet problémát!”, az hosszútávon még visszaüthet, amikor szembesülünk azzal, hogy a változás nem könnyű, és hogy problémák jellemzően lesznek.

4. Zavaró tényezők

azaz „Én nagyon szeretek dolgozni a céljaimért, de éppen egy óriási kihívással szembesültem. Talán jobb lenne, ha most megállnék és majd akkor csinálnám, amikor a dolgok nem ennyire bonyolultak.”

Sajnos hajlamosak vagyunk alábecsülni a zavaró tényezőket és az egyéb „versenyben álló” céljainkat, amelyek bármikor megjelenhetnek. Amire biztos számítani lehet az az, hogy „azt nem tudhatjuk, hogy milyen krízis jelenik meg a folyamat során, de abban biztosak lehetünk, hogy valamilyen, sőt néhány, meg fog jelenni!”
Érdemes előre feltérképezni milyen zavaró tényezők bukkanhatnak fel, és bizonyos mértékig előre felkészülni rájuk, így azok időben beépíthetővé válnak a folyamatba. Ezzel egyben reális elvárásokat is támaszthatunk a változással kapcsolatban, és kisebb valószínűséggel mondhatunk le róla.

5. Jutalmak

azaz „Miért dolgozzak keményen, miért éri meg ennyi energiát beletenni? Minden eddigi erőfeszítésem ellenére sem értem el azt, amit akartam!”

Hajlamosak vagyunk csalódottá válni, amikor a célunk elérése, nem azonnal érvényesül valamilyen más szempont vonatkozásában is pl. egy fogyókúrázó, aki leadott már pár kilót, feladhatja a további erőfeszítéseit, ha nem kap azonnali, pozitív visszajelzést más, számára fontos személytől.
Magunkénak kell, hogy érezzük a saját fejlődésünkre szánt, hosszú távú befektetés értékét és nem másoktól függővé tenni annak értékelését. Ha azt gondoljuk, hogy a változás gyorsan, rövid távon eredményhez juttat bennünket, akkor csalódás lesz a „jutalmunk” és feladhatjuk, amikor ezek az előnyök nem azonnal tapasztalhatók.
Amikor úgy látjuk a változási folyamatot, mint egy hosszú távú befektetést a SAJÁT életünkbe – akkor sokkal valószínűbb, hogy „megfizetjük az árat”, vagyis megteszünk mindent, ami a siker eléréséhez szükséges.

6. Fenntartás

azaz „Azt gondolom, hogy tényleg jobb lettem, lefogytam … stb, de azóta leengedtem. Mit kellene tennem – ezen dolgozni az életem hátralévő részében?”

Amikor már mindent megtettünk a kitűzött cél elérése érdekében, akkor kell szembenézni azzal a realitással, amit ennek a megváltoztatott viselkedésnek, életmódnak, formának a fenntartása jelent.
Pl. a diétázók egyik első reakciója, miután elérték a kívánt súlyt, hogy azt gondolják: ”Ez szuper! Akkor most már újra ehetek! Ide a pizzát és a sört, ünnepeljünk!” Természetesen ez az a gondolkodásmód, ami a jövőben újra súlygyarapodáshoz, illetve yo-yo effektushoz vezet, és meglehetősen gyakori a fogyókúrázók körében. Az egyetlen módja annak, hogy pl. testmozgás segítsen nekünk formában maradni, ha szembenézünk a valósággal: „ezen kell dolgoznom életem hátralévő részében!”
A legtöbb hirdetés vagy reklám tökéletes példát mutatnak arra, hogy mit ne csináljunk a célkitűzésnél. Az üzenet szinte mindig ugyanaz: „Hihetetlenül kevés pénzért – forradalmi terméket vásárolhatsz – hihetetlenül könnyű és szórakoztató felhasználással. Maga a termék csodálatos eredményeket produkál és szinte semennyi idő alatt olyan eredményt érhetsz el, amilyet szeretnél!”
Ergo nem kell folyamatosan, éveken át tenni és betartani mindazt, amivel az adott eredményt elértük, hanem ez már így marad az életünk hátralévő részében … hát nem!

A valóságban nincs „könnyű megoldás” – a valódi eredmények valódi erőfeszítést követelnek – a gyors megoldás pedig ritkán értelmes megoldás!

Király Gertrúd
Király Gertrúd vagyok, vezető- és szervezetfejlesztéssel foglalkozom. Saját tapasztalatom is megerősítette azt a hitemet, hogy a változáshoz önmagunk működésének megismerése és tudatosítása az első lépés. A döntés, hogy mit kezdünk vele, szintén nálunk van. Ahhoz, hogy tényleg a saját életünket élhessük, a determináló viselkedésektől, gondolatoktól és hiedelmektől meg kell szabadulnunk. Valahol itt kezdődik az autonómia.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here