Mutasd, hogy neveled a gyereked és megmondom, ki vagy!

Felnőttként, vagy szülőként nagyon is fontos lenne a gyereknevelés összetett és megannyi tévképzettől, korszerűtlen gondolattól és mérgező gyakorlattól hemzsegő világának alaposabb megismerése. Alice Miller Kezdetben volt a nevelés című könyvének recenziója a Svájcban letelepedett, lengyel származású pszichológusnő gondolatait tolmácsolja azok számára, akik nem olvasták művét, de érdeklődnek e megkerülhetetlen téma iránt.

A gyerekkor forradalmian mélyreható és illúzióktól mentes megközelítésében élen járó Miller úgy fogalmaz, hogy könyvével a nyilvánosságot akarja szenzibilizálni a kora gyerekkori szenvedések iránt, mert „a gyermekek traumatizálásának pusztító következményei közvetlenül visszaütnek a társadalomra.” Egyszerre megdöbbentő, szíven ütő és mégis logikus, nyilvánvaló igazságokkal szembesülhetünk a Miller munkásságának esszenciájaként is felfogható 12 alaptézisét olvasva, melyek lényege alább olvasható.

 
 
  1. Minden gyermek azért jön a világra hogy nőjön, kibontakozzon, éljen és szeressen, és szükségleteit, érzéseit saját védelmére artikulálja.
  2. És ehhez minden gyermeknek szüksége van a felnőttek megbecsülésére és védelmére.
  3. Ha ehelyett frusztrálják, verik, visszaélnek vele, büntetik, manipulálják, elhanyagolják anélkül, hogy valaki közbelépne, akkor a gyermek integritása tartósan sérül.
  4. A sérülésre adott normális reakció a harag és a fájdalom. De mivel ez a harag a gyermek környezetében folyamatosan tiltott és a fájdalom magányosan elviselhetetlen volna, ezeket az érzéseit a gyermek elnyomja, a traumára vonatkozó emlékeit elfojtja és a támadóit idealizálni kényszerül, s így később már nem is fogja tudni mit tettek vele.
  5. A valódi hátteréről lehasított düh, tehetetlenség, szorongás és fájdalom mégis kifejezésre jut mások (gyűlölködés az „idegenek”, a „mások” felé, bűnözés, népírtás) vagy önmaga (alkoholizmus, kábítószerfüggés, prostitúció, pszichés betegségek, öngyilkosság) ellen irányuló pusztító akciókban.
  6. Ezen pusztító akciók áldozatai nagyon gyakran a korábbi áldozatok saját gyermekei. Tragikus módon sok ember öntudatlanul azért veri a saját gyermekét, hogy ne érezze, amit a szülei vele tettek.
  7. Ahhoz hogy bántalmazott ne legyen bűnöző vagy lelkibeteg, az szükséges, hogy életében legalább egy olyan emberrel legyen bizalmi kapcsolatban, aki egyértelműen tudja, kifejezi és átérzi : nem a bántalmazott, védtelen gyermek a hibás, hanem a környezete. (Alapvetően ez lenne a terapeuták feladata.)
  8. Egyelőre a társadalom a felnőtteket (szülőket) védi és az áldozatokat hibáztatja.
  9. Az újabb terápiás módszerek alkalmazása bebizonyította, hogy a gyermekkor elfojtott traumatikus emlékei a testben megőrződnek és tudattalanul maradva hatást gyakorolnak a felnőtt ember további életére. A gyermek a gyöngédséget is és a kegyetlenséget is a kezdet kezdetétől érzi és megtanulja.
  10. Minden abszurd viselkedés feltárja rejtett logikáját, gyerekkori traumáinkat sokszor felnőtt életünk torz viselkedésével “meséljük” el. (Pl. amikor a gyerekkorábban molesztált kislány felnőttként prostituáltként keres pénzt.)
  11. Ha érzékennyé válunk a gyermekkor eddig tagadott kegyetlenségei és ezek következményei iránt, akkor ez véget vethet az erőszak generációról generációra való továbbadásának.
  12. Akiknek integritását nem sértették meg gyermekkorukban, akik szüleiknél védelmet, tiszteletet és őszinteséget élhettek át, ők később is intelligensek, érzékenyek, beleérzők és fogékonyak lesznek, örömük lesz az életben és nem fogja őket semmi arra késztetni, hogy maguknak vagy másoknak ártsanak. Használni fogják a hatalmukat, hogy megvédjék magukat, de arra nem, hogy másokat megtámadjanak. A gyengébbeket, tehát saját gyermekeiket is megbecsülik és védelmezik, mert ez a tudás rögzült beléjük a kezdet kezdetétől. Mivel a legkorábbi fenyegetettség elhárítása nem lesz tudattalan életfeladatuk, így a reális fenyegetettségekkel racionálisabban és kreatívabban fognak tudni bánni.

Több száz évnek kellett eltelnie, hogy az egyház által elfogadott geocentrikus nézettel, illúzióval szemben az a tény, hogy a föld forog a nap körül és melyet Kopernikusz, majd később Galileo Galilei 1613-ban megfogalmazott az egész földön elfogadottá váljon. Alice Miller szerint ma hasonló helyzetben vagyunk a gyermekbántalmazások kapcsán, mint a heliocentrikus világkép elterjedésekor, de ennek a döntésnek sokkal nagyobb a tétje. Az illúzió vagy az igazság választása sokkal erősebben hat ki az emberiség életben maradására, mint a fenti csillagászati felfedezés, mert ez a tudás minden egyes embert érintés – ha eléggé elterjed – társadalmunk alapvető megváltozásához, főként az erőszaktól való megszabaduláshoz kell vezetnie.

Folytatása következik.

A cikk írója Biró Gabriella www.inspirator.hu

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here