Patrick Swayze

Tizennégy éves voltam amikor először láttam a Dirty Dancing című filmet. Volt egy jelenet, amiben  Jennifer Grey egy ajtó mögül kukucskál a nagyterembe, ahol épp eligazítás folyik a személyzet részére. Ekkor lépett be Patrick Swayze, a jóképű tánctanár és felnőtt animátor szerepébe bújva napszemüvegben, hanyagul a válla fölött átlógatott bőrkabátjával.

 
 

Azt soha nem fogom elfelejteni.

Emlékszem Jennifer arcára ahogy eljátszotta azt a pillanatot ahogy meglátta a srácot.
Hát körülbelül én is így emlékszem magamra, amikor megláttam először abban a filmben és abban a jelenetben. Kis fruskaként talán akkor éreztem először azt a rajongást, azt a csodálatot, amit egy (kis)lány tud érezni egy férfi iránt.

Nem tudom elmondani hányszor néztem meg újra és újra a filmet. A régi idők VHS kazettái egy idő után feladták a harcot és az elnyűtt szalagok a video fejek közé beszorulva végezték általában. Tizennégy évesen profi módon szereltem meg a lejátszót, és szabadítottam ki a mágnesszalagot, hogy újra láthassam kedvencemet kétezerötszázhatvannegyedszerre is.
Nem tudtam megunni.

Aztán jött az Országúti Disco, újabb sokk, és a plátói szerelmem újra felizzott, itt már 17 évesen tudtam nagyjából mi történik a pajta tetején a padlásszobában. Jesszusom de irigyeltem a színésznőt. Aztán jött a Ghost amibe a szívem majd beleszakadt, és hiába mantráztam hogy ”te hülye, ez csak egy film”, újra és újra együtt sírtam Demi Moore-ral a végén, ahogy elbúcsúzik szerelmétől.

Innentől már amit tudtam azt felkutattam Vele kapcsolatban, megnéztem minden filmjét ami elérhető volt akkor számomra, és rajongásom csak fokozódott, hogy tudtam micsoda szerelemben él akkor már sok éve feleségével Lisa Niemi-vel. Mert igen, ez a férfi, akiért milliónyi nő rajongott, 18 éves korától együtt volt későbbi feleségével, akivel harminckilenc évet éltek együtt. Szerelmük gyümölcse soha nem születhetett meg, valamiért az égiek nem ajándékoztak a házaspárnak gyereket. De ez nem gyengítette meg kapcsolatukat, sőt, inkább még jobban összekovácsolta Őket.

Aztán jöttek a pletykák depressziójáról és alkoholizmusáról, majd robbant a bomba és kiderült, hogy rákkal küzd. Hasnyálmirigy. Az egyik legagresszívabb. Hiába volt minden kezelés, minden igyekezett, a rák két év alatt legyűrte és felfalta. Láttam utolsó képeit, de nem akartam tudomásul venni, hogy azt a férfit látom, aki egykoron egy pillantásával, egy mozdulatával a rajongójává tett.

Nem. Én úgy akarok rá emlékezni ahogy anno, a kilencvenes évek elején egy VHS kazettáról lejátszott filmben, egy napszemüvegben, a titokzatos kis félmosolyával besétált sokunk szívébe.

Tíz éve nem vagy köztünk. Remélem, ott ahol vagy, tovább táncolsz, és dúdolod a She’s like the Wind-et.

Fotó: Internet 

1 hozzászólás

  1. Ez nagyon szep leiras volt – koszonom a tobbi olvaso neveben is. A vegen megkonnyeztem. Sose felejtjuk! 250 -szer is meg fogom nezni a Dirty Dansing-et, mert nem lehet megunni!

Hozzászólás a(z) Surajev Ildiko bejegyzéshez Mégsem szólok hozzá

Please enter your comment!
Please enter your name here