Sugar baby – 1. rész

Izabell sokáig tett-vett céltalanul, amikor barátnője elment.  Hosszú ideje nem találkoztak, és most nagyon jól esett neki a beszélgetés. Azért is, mert magányos volt az utóbbi időben, azért meg pláne, mert nem volt kivel megosztania az érzéseit. Réka nem teljesen úgy reagált, ahogy várta, de hát azért barát a barát, hogy megmondja az embernek, hogy oltári nagy hülyeséget készül elkövetni, vagy már benne is van. És Réka nem tétovázott, nem öltöztette jelmezbe a mondanivalóját.

A sorozat többi részét itt olvashatod

– Sugar baby! – mondta őszintén. – Az leszel napok múlva. Számolj vele, tudsz-e ezzel a gondolattal élni!
– Jaj, ne legyél már ilyen kíméletlen, hiszen elmondtam mindent rendesen – tiltakozott.
– Igen, épp ezért gondolom, hogy belemész.
Izabell meghökkent. Több megértésre számított.
– Hiába nézel így rám, én nem az ellenséged vagyok. Kérdeztél, hát elmondtam az igazat. Valóban azt akarod hallani tőlem, hogy egy apánk korabeli férfi megfelel majd neked? Kétszer annyi idős, mint te, és most bűnbánó tekintettel azt várod, hogy helyeseljek?

 
 

Igaza volt. És mégis fájt neki.

Huszonhárom éves volt, az egyetem utolsó évét kezdte. Hiába járt társaságba, olykor-olykor buliba, nem találta a helyét. Sokan ittak, füveztek körülötte, és a szexet besorolták a mindennapos fogmosás mellé. Mintha érzelmek nélkül töltötték volna a legszebb éveiket. Ezt a zombilétet nem szerette. Persze, jó lett volna megismerkedni egy helyes sráccal, de azok vagy kihaltak, vagy ő mozgott rossz körökben. A legtöbbjük állandóan játszott a neten, nulla életcélja volt, vagy szexelni akart, mert unatkozott.

Hiába gondolta mindenki, hogy ismerkedni fiatalon könnyű, no meg az egyetemen, de rohadtul nem volt az. Sekélyes lányok és gyerekes fiúk között unottan téblábolt. A nagy szerelem elkerülte, mióta másfél éve szakított Gergővel. Négy évig voltak együtt, és lassan kihunyt a láng. Olyan lassan és finoman, hogy nem kellett durván, bántón szakítaniuk. Csak megbeszélték, hogy legyen vége és ennyi. Nem hangzott el az ostoba maradjunk barátok-mondat sem, mégse távolodtak el teljesen. Gergő azóta már talált magának új párt, és boldognak látszott. Minden álságosság nélkül örült ennek.

Ő viszont párszor randizott, volt egy-két rövidebb kapcsolata, értsd párhetes, de azon túl semmi.

Az egyik évfolyamtársa ajánlotta neki, hogy regisztráljon fel egy társkeresőre, mert igenis vannak jók. Legyen már nyitottabb, hiszen az utcán sétálva nem valószínű, hogy leszólítja valaki. Az csak a filmekben működik, tette hozzá, és az utcai ismerkedés semmivel sem jobb, mint a netes.

Nem tetszett neki az ötlet, mert az ilyesféle ismerkedést olyanoknak találták ki, akik már elváltak, vagy középkorúk, gondolta többször is. És az egész folyamat természetellenes.

Meg kellett adni a méreteit, mintha árulná magát, aztán pár rövid, frappáns bemutatkozást kellett rittyentenie.

A fénykép kötelező, hívta fel rá a figyelmét az a lány, aki szerint az egész egy jó buli, csak a humorérzéket nem szabad otthon hagyni. Fénykép nélkül felejtős vagy, ismételte többször is. A mai világban egy kép többet mond, és többet is hazudik minden szónál.

Izabell megfogadta a tanácsot, miután heteken át rágta a fülét, és folyton azt kérdezgette, vajon mit veszíthet. Tulajdonképpen semmit, mert a profil bármikor törölhető volt, bár nem könnyen.

Így egy áprilisi délutánon, két kidolgozandó tétel között felregisztrált egy menő oldalra. Egyetlenegy képet talált, amin megfelelőnek gondolta magát. Mosolygós volt rajta és a hullámos barna haja pontosan úgy állt, mint Katalin hercegnőé, akivel tele voltak a lapok, nap, mint nap. Többen mondták neki, hogy hasonlít rá, bár neki sötétkék szeme volt. De alkatra és hajszínre valóban megegyezett vele. Ahogy millió lány a világon.

Az első napon nyolc üzenet várta. Ez nem volt meglepő, mert mindenki a friss halat szeretné kipecázni.

A keresendő férfiak alsó korhatárát huszonöt évben szabta meg, nem szeretett volna fiatalabbal találkozgatni, azok éretlenek és gyerekesek voltak túlontúl gyakran. A felsőt pedig nem korlátozta, bár nevetve gondolt arra, hogy talán majd öregapók írnak neki. Ez a végtelen naivság lett a veszte.

Családjában példa sem volt hasonló ismerkedésre, de hogyan is lett volna, hiszen az internet világa nem is olyan régen szivárgott be az emberek mindennapjaiba. Bár a kisváros, ahol felnőtt, nem volt szent, és nemcsak csodás szerelemben éltek az emberek, valahogy az efféle ismerkedést biztosan elítélték volna.

Bezzeg nagynénje vasárnap délutánjait nem, pedig ott is hasonló zajlott évtizedek óta. Csak nem nevezték néven a gyereket. Mégis más volt az egész, hiszen abban volt valami személyes, még ha vadidegenek is jöttek össze találkozni. Kéthetente három férfit és három nőt fogadott Bea néni, és őket próbálta összeboronálni némi segítséggel. Mindezért persze pénzt kapott, sőt a sikeres randik után sikerdíj járt neki. Az egész család ámulattal vegyes irigységgel figyelte.

Izabellen ez nem segített, mert a kora nem illett bele az ott ismerkedők sorába. Mindenki ötven felett volt, de hetven feletti is akadt köztük.

Maradt az internet, ami ciki, nem ciki, adta magát.

Az első napok termése között akadt tizennyolc éves is, aki, mint mondotta, szereti az idősebb nőket. Ezen hangosan nevetett. Viszont kettő azonnal küldött képet a nemi szervéről, egy kiosztotta, mert szerinte csak ostoba lehet, ha ilyen csinos pofival nem talál párt. Ahogy múltak a napok, egyre több kellemetlen meglepetés érte. Hamis profilok, kölcsönkérő levélírók, fiatal szeretőt keresők írogattak neki. Egy idióta még örökbe is akarta fogadni, mert ugyanazon a napon volt a születésnapja, mint az édesanyjának, és ez nagyon megtetszett neki. Elképesztő volt a férfiak megnyilvánulása is önmagukról. Majdnem mind az élet császára volt, vagy lepedőkirály. Kalandokat kerestek és a legtöbb közölte, hogy esze ágában sincs nősülni. Két hét elteltével végre egy olyan srác írt neki, aki korban illett hozzá, és nem is nézett ki rosszul. Rövid levelezgetés után megadta a telefonszámát. Picit akadozott az első beszélgetés, de ebben nem volt semmi meglepő, hiszen nem ismerték egymást. Másnapra azonban megbeszéltek egy randit méghozzá egy belvárosi cukrászdába. Kellemes hely volt, elfogadható árakkal. Izabell belement, és nem kis izgalommal indult élete első ilyen típusú találkájára.

A srác nem különbözött a fényképtől, amit küldött, és ez már jó jelnek látszott. Azonnal közölte, hogy tetszik neki Izabell, mert szereti azokat a lányokat, akik szoknyában járnak, és nem hordanak óriási bakancsot.

Miközben leültek az egyik félreeső asztalhoz és rendeltek, a lánynak feltűnt, hogy a srác gyakran az órájára néz. Zavarta ez a fajta tapintatlanság, de figyelmeztetnie kellett magát a nyitottságra és a humorra, amellyel kezelheti a helyzetet.

Az enyhén unalmas beszélgetés után, amely alatt a srác megevett három krémest és két kávét is ivott, Izabell lassan elveszítette a humorát. Főleg miután a fiú hatodszor is az óráját bámulta.

Szólni akart neki, de végül hallgatott. Inkább elnézést kért és a mosdóba ment. Másfél óra a semmiért, puffogott.

Mire visszaért, újdonsült randi partnerének híre-hamva sem volt. Káromkodott egyet magában, majd kifizette a számlát. Azon gondolkodott, felhívja-e, de inkább hagyta. A tanulópénzt megfizette. És jöttek a következők:

Egy férfi a heresérv műtétjét részletezte neki, egy másik húsz kilóval és tíz évvel volt idősebb, mint a képen, de volt olyan is, aki el sem jött. Egy ostoba amerikai vígjátékban ez az egész vicces lett volna, de május elején, amikor még a virágszirmok is szerelmesek voltak a napsütésbe, Izabell elkeseredett. Már-már alig válaszolt az üzenetekre. Egyre azonban igen.

Nem hosszú, de egy alaposan összerakott, jó stílusú levelet írt neki valaki, aki a képen csak egy áll volt. Egy őszes szakállal díszített áll, egy kék ing és egy zakó. Ennyi látszott belőle. Lehetett volna egy magazin képe is, de nem az volt. Alex néven írta alá a bemutatkozást. Határozott mondatai, kellemes érdeklődése jól esett a lánynak. Érezhetően volt tapasztalat a sorai között. És az egy hete tartó levélváltás során két fontos dolog is kiderült: a férfi gazdag és jóval idősebb a lánynál. Kétszer annyi volt, mint ő.

És az i-re a fényképe tette fel a pontot. Valójában borostás volt, elegáns és sportos. Sütött róla a hanyag elegancia.

Izabell elragadtatva mutatta meg a barátnőjének.
– Most nézd meg! Nagyon jól néz ki! Kedves és intelligens minden sora.
– Igen. És negyvennyolc éves, több, mint kétszer te,  meg gazdag. Sugar daddy. Süt róla.
– Lehet – egyezett bele a lány. – De engem vonz.

Következő rész

fotó: Pinterest

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here