Sugar baby – 13. rész

“– És Éva?
Alex odahajolt hozzá és szenvedélyesen megcsókolta. A csók a bokájától a hajszála tövéig megbizsergette. Olyan elemi erővel csapott le rá az érzés, hogy biztos volt benne, ez nem lehet tévedés.”

A sorozat többi részét itt olvashatod

– Éva? – kérdezett vissza Alex.
– Igen. Az, akivel találkoztál a szálloda halljában.
A férfi meglepődött.
– Te tudsz róla?
– Igen, de egészen véletlenül láttalak meg titeket. Éva elmesélte utána, hogy fel akar szedni téged, mert nagyon bejössz neki.
Alex hangosan nevetni kezdett.

– Az a csaj egyszerűen nem normális… Még soha nem találkoztam senkivel, aki ennyire rámenős lett  volna. Egy szemernyi visszafogottság sem volt benne.
Izabell nézte a nevető arcú férfit és nem tudta, mit higgyen. Érezte csókja szenvedélyét, de a szó az szó, a csók meg egészen más.
Mégsem akart féltékeny lenni, meg faggatózni, bár lehet, hogy ezzel kicsit elkésett.
– Azt mondta nekem, hogy veled van találkája. Pontosan akkor, amikor velem – mondta kicsit feszengve.
– Az a nő bolond! Gondolhattad volna, hogy nem küldök érted kocsit, ha mással randizok. Azért ez elég nagy luxus lett volna, meg ostobaság is a részemről.

 
 

Alex átható tekintettel nézett a lányra, és az jutott eszébe, hogy soha senkinek nem magyarázkodott eddig. Tette, amihez kedve volt, élte független életét, és egyetlen egy alkalommal sem félt attól, hogy elveszít valakit. Talán azért nem, mert még nem szeretett igazán. Negyvennyolc éves volt, elvált és egy kisfiú édesapja, de ott a fűben, azon a tavaszi napon kamaszabb volt egy szerelmes kamasznál. Mégse szégyellte magát, mert talán eljött az idő, amikor végre szeretni mert. Hosszú évek múltak el úgy, hogy a nők, akik körülötte voltak, vagy hazudtak, vagy a pénzére hajtottak. Ha valamelyikről azt hitte, talán más lesz, előbb-utóbb hatalmas csalódást okozott. Volt, aki megcsalta, de olyan is, aki majdnem tönkretette anyagilag egy rossz befektetés ötletével. Mindet túlélte, mindet feledte.

Erre ez a szép, barna fiatal lány olyan érzéseket kelt benne, amilyenekről még sejtelme sem volt eddigi élete során. És ki mert mondani mindent, amit gondolt. Nem félt kérdezni, nem játszmázott, és nem hazudta, hogy nem fontos neki a férfi. Minden egyes rezdüléséből az jött át, hogy kellenek egymásnak, hogy lehet köztük valami egyszerűen természetes szerelem, amelyről a legtöbben úgy hiszik, csak a költők fantáziájában él.

Jól esett neki hallgatni Izabellel. A szeme, az illata és egész lénye elvarázsolta, bár tagadhatatlanul nagy volt köztük a korkülönbség. Még az is megfordult a fejében, hogy ha lenne közös gyerekük, ő már biztosan nem lenne fiatal apa, és talán a nagypapának nézné az óvónő.

– Mire gondolsz? – kérdezte nagy sokára a lány. – Nem bántad meg, hogy megkerestél?
– Egy pillanatra sem… Tudtam, hogy ezt kell tennem. Így korrekt és nem akartam, hogy mindenféléket gondolj rólam.
– Akkor is érzem, hogy van valami, ami nem hagy nyugodni.
– Igen. Téged akarlak minden gondolatomban. De…
– Azt akarod tudni, hogy én is így gondolkodom-e?
– Igen… Ez is bennem van. Valahogy eddig ez nem volt teljesen egyértelmű.

Izabell kacagni kezdett.

– Á, nem… Olykor szoktam csókolózni idegenekkel. Néha csetelek is velük, majd randira megyek, de szigorúan azért, mert nem kedvelem őket.

Alex elkomorodott. A fűben gyalogoló hangyákat nézte és nem tudta, kimondja-e, ami valóban nyugtalanítja.
– Ne légy cinikus… Most még az elején vagyunk… Arra azért igazán kíváncsi lennék, miről beszélget most anyukád és a húgod. Vajon mit hisznek rólam?
– Azt biztos nem, hogy üzleti ügyben tárgyalunk a fűben…

Izabell tekintete átmelegedett, ahogy a férfi arcát nézte. Nagyon jól esett neki, hogy aggódik, hogy nem mindegy neki, mi lesz velük.
– Anya tudja, hogy értem jöttél. Láttam a szemén. A húgomat meg beavattam.
– Magasságos ég! Nem is tudom, mi rémít meg jobban. A tudat, hogy anyád miket gondol kettőnkről, vagy a húgod, akinek az apja lehetnék.
– A húgomat már megnyerted, ő látott képen. Anya meg szeretni fog téged, ha azt látja, hogy kettőnk közt minden rendben van. Ismerem őt. Lehet, hogy most nem repdes, előbb-utóbb megnyugszik. A nagyobb probléma…
– Apukád – vette át a szót Alex. – Lehet, hogy ő meg fog ölni.
– Ma biztosan nem, mert nem kell neki mindent tudnia. Majd anya lassan beadagolja neki. De mit is kell?

Kérdőn Alexre nézett és a tekintete tele volt szemtelenséggel.

– Mondták már neked, hogy elképesztően pimasz vagy? – kérdezte az fejcsóválva.
– Ó sokan, sokszor. Szerinted is?
– Igen, túlságosan is. Hogy mi lesz? Nem tudom. Rajtunk múlik. Én csak azt tudom, én mire vágyom.
– Én meg azt, hogy én mire.
– Halljam! De úgy igazán!
– Most a wellness-hétvégét várod tőlem? Azt szokták mondani a nők a köreidben?
– Nem. Még véletlenül sem.
– Akkor? Táska, óra?
– Melléfogtál! Dubaiba vágynak Vagy a Karib-szigetekre!
– Köszönöm az ötleteket! – nevetett Izabell jókedvűen. – Jegyzetelek! És te?
– Én mi?
– Te mire vágysz? Vagy teljesíted azonnal a kívánságokat?
– Nem vagyok dzsinn! Arra vágyom, amire mindenki. Hogy szeressenek és szeressek.
– Alex! Mondták mér neked, hogy te romantikus vagy?

A férfi elgondolkodott.
– Nem, mert nem is vagyok az! Csak te ezt hozod ki belőlem!

Izabell ellágyult. Ott ült mellette egy férfi, aki olyasmit vallott be, ami nem igazán szokásos egy első, nem hivatalos randin. Tudta, érezte a zsigereiben, hogy valami különleges van kibontakozóban, és ha ez meg is ijesztette kissé, el nem tántorította. Alex kora meg pláne nem.

A nap lassan lebukott a dombok mögött. Az alkonyati fényben mindketten eltöprengtek a délutánon és azon, mennyire szalad az idő, ha együtt vannak.

– Mennem kell! – állt fel váratlanul a pasi. – Holnap korán kelek, nagy projektbe kezünk.
– Máris elmész? – riadt meg a lány.
– Tudtommal te menekültél vidékre!
– Te meg utánam jöttél.
– Igaz… És most itt hagylak az oroszlánbarlangban, jó?
– Nem gondolod, hogy gyávaság megfutamodni?
– De, abszolút ezt gondolom. Azért is megyek el! – Nevetése messzire hallatszott. –  Ha megmenekülsz, akkor találkozhatunk.
– Ez nem korrekt.
– Tudom, de hagylak töprengeni. Ha kibírod a ma estét otthon, és nem szednek ízekre, akkor holnap látni akarlak! És attól a pillanattól kezdve veled akarok lenni, ha csak lehet. Ha te is akarod.
– Ki fogom bírni! Nagyon akarom!

Alex átölelte és megcsókolta először a haját, majd a szemhéját és végül az ajkát. Izabell testét forróság öntötte el. Hát ilyen is lehet egy csók? – kérdezte magában.

Alex úgy ölelte, úgy tartotta karjaiban, ahogy eddig még senki. Érezte, hogy ez nem futó kaland lesz. A férfi vágya teljes egészében beterítette.

Előző rész
Következő rész

fotó: Pinterest

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here