Sugar baby – 2. rész

– Most nézd meg! Nagyon jól néz ki! Kedves és intelligens minden sora.
– Igen. És negyvennyolc éves, több, mint kétszer te,  meg gazdag. Sugar daddy. Süt róla.
– Lehet – egyezett bele a lány. – De engem vonz.”

A sorozat többi részét itt olvashatod

Izabell Rékán kívül nem mesélt senkinek a férfiról. Rühellte volna hallani a kétszer annyi, mint te mondatot, ami persze ott zakatolt a fejében.

Tíz napja leveleztek. Alex elmesélte, hogy azért nem tesz fel rendes képet magáról, mert elege van a komolytalan próbálkozásokból. Nem mesélt részleteket, csak annyit tett hozzá, hogy volt egy-két kellemetlen pillanata, így jobbnak látta, ha inkognitóban marad. Esze ágában sem volt Izabellhez hasonló fiatal lányokat szédíteni, de valahogy így alakult, és ő nem mondott nemet. A lányok mindig lényegre törőek voltak, felsorolták az elvárásaikat, aztán kiderült róluk, hogy üresfejűek, és pár mondat után nem tudtak közös témát találni. Azt gondolták, ha szexet nyújtanak, ha fiatal a testük, akkor minden rendben lesz. Alex nem erre vágyott.

 
 

Volt egy nyolcéves fia, aki akkor fogant, amikor váltak. A felesége tett egy utolsó próbát, hátha magához tudná láncolni, de nem jött össze. Így most Bence apa nélkül nő fel, azaz találkozgatnak, de mindketten tudják, hogy ez nem az igazi. A hétvégi apáknak kötelezően programot kell szervezniük, pedig jó lenne csak otthon heverni a szőnyegen és autómárkákról beszélgetni. A volt feleség többet nem engedélyezett, csak a kétheti láthatást, bár Alex titkon néha megvárta az iskolánál a fiát, és a babyszittert is belevonva elmentek fagyizni vagy egy játszótérre. Hazugságszagú volt a helyzet, de Bence anyja meggyőzhetetlen maradt. Nem akarta látni Alexet, és ha tehette volna, biztosan eltiltja tőle a fiát, akit ő egy elgyengült pillanatában kért világra.

Izabell meglepve olvasta ezeket a sorokat. A férfiak nem szoktak így megnyílni egy idegennek. Amikor ezt megemlítette, a férfi helyeselt és csak annyit tett hozzá, hogy ő maga sem érti azt a fajta bizalmat, amit a lány felé érez. Izabell lassan megértette, hogy a gazdag külső, a menő kocsi és a jól szabott öltöny mögött igenis lakhat szomorú szív. Ostoba dolog azonnal ítélkezni, hiszen sokan mutatnak erőt kifelé, nehogy a külvilág még több követ dobjon rájuk.

Ő is elmesélte, hogy anyja gyenge, szülei rossz házasságban élnek. Apja mindenkit bírál, ócsárol, és szavaival földbe döngöl. Ahonnét ő jött, ott az apja korlátlan hatalommal rendelkezik. Mindenki behódol neki, inkább félelemből, mint tiszteletből. Van egy húga, aki még otthon él, de a poklok poklát éli meg minden nap. Ő már nagyon korán kiszabadult a családi házból, és inkább csak ünnepekkor jár haza, akkor is a lehető legrövidebb időre. Viszont az egyetemet szereti, élvezi a tanulást.

Alex sosem beszélt a pénzről, de a történeteiből kiviláglott, hogy bőven van neki. Nem úgy tekintett rá, mint egy olyan eszközre, amivel mindent megvehet. Csak egy lehetőség volt, amivel biztosította a kényelmét. Megdolgozott érte, nem akarta szégyellni magát miatta.

Az első telefonbeszélgetés majd egy órásra sikeredett. Izabell ezer éve nem nevetett annyit, mint a férfi sztorijait hallgatva. Mindketten megállapították a másikról, hogy remek hallgatóság, és inspirálják egymást. Sem írásban, sem szóban nem volt botrányos a köztük lévő huszonöt év. Csak maga a tudat. Alex már túl volt az egyetemen, amikor Izabell világra jött. A lány apja csak egy évvel volt idősebb nála. Ezt a békát nehéz volt lenyelni.

Réka, aki hallgatta barátnője lelkendezését, egy szóval elintézte a lányt: apakomplexus.

– Komolyan nem veszed észre, hogy mit csinálsz? Nem látod az egész folyamatot?
– Réka! Te el akarod rontani az örömöm? Mi zavar a legjobban?
– Miért akarnám elrontani? A barátnőm vagy. Csak szeretném felnyitni a szemed.

Izabell elfintorodott.

– Mi van, ha én nem akarom, hogy felnyisd?
– Semmi. Vár rád egy nagy pofára esés. Ez zavar. Sétálsz bele valamibe, amiről mindenki tudja, hogy nem vezet sehová.
– Még nem is találkoztam vele! Egyszerűen csak meghallgatjuk a másikat és nevetünk egymás poénjain. Ez akkora baj?

Réka felsóhajtott. Látta, hogy Izabell semmit nem ért, nem is akar érteni.

– Nem az a baj, hogy most eljátszadoztok szóban. A baj ott kezdődik, hogy te már most komolyan veszed az egészet.
– Nem hiszem, hogy ennyire ostoba lennék. Adva van egy jóképű férfi, akinek két nagy hibája van: öreg és gazdag. Mindkettő hatalmas vétek az emberek szemében. Én meg csak örülni próbálok, hogy van valaki, akivel minden egyes perc kellemes így látatlanban.
– Rendben. Hagyjuk. Nem akarom az én megmondtam előre mondatot kimondani nem sokára. Márpedig attól tartok, hogy fogom.
– Talán bízd rám! Nem tudhatod te sem, mi lesz az egészből.

Réka más módszerhez folyamodott. Úgy érezte ideje durvább vizekre evezni.

– Ugye azt mondtad, holnap találkozni fogtok?
– Igen.
– Hol is?
– Nem tudom. Alex azt kérte, legyen meglepetés. Kocsit küld értem.

A barátnő felkacagott.

– A jó ég áldjon meg! Hány hozzád hasonló lányt ismersz, aki belemegy ebbe? Kocsit küld? Fantasztikus! Talán nem tudnál két lábon vagy járművön menni? Mit képzel?
– Ez csak kedvesség a részéről. Azt mondta, a meglepetés része.
– Fogjuk rá, hogy ez egy mesebeli találkozás lesz… De most, még így a hétköznapokban, amikor a földön vagy, elgondolkodtál azon, hogy akár egy sorozatgyilkos is lehet?

Izabell erre nem tudott mit mondani. Volt benne valami igazság. Eszébe jutott a jóképű Ted Bundy, aki több tucat fiatal lányt ölt meg Amerikában, és a pontosan azért dőltek be neki, mert intelligens és jóvágású volt. Egyik sem hitte, hogy a férfi szörnyűségekre képes, sőt volt olyan, aki önként sétált be hozzá a börtönbe, mert a gyilkos megnyerő stílusa elvarázsolta.

Réka látta, hogy kezd észre térni. Mégsem beszélt hiába. Megnyugodott és elköszönt.

Izabell elkeseredve rogyott a kanapéra. Már majdnem bedőlt a tündérmesének. Semmi elővigyázatosság nem volt benne. Kinyitotta laptopját és egy rövid üzenetben lemondta a találkozót. Nem indokolta meg. Aztán várt.

Alex nem hívta fel, nem is írt neki.

Két óra elteltével csengettek.

Egy virágfutár hosszúkás dobozt nyújtott át a meglepett arcú lánynak. Fehér rózsa volt benne. Mellette egy levélkén ennyi: Bizalom

Előző rész
Következő rész

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here