Sugar baby – 5. rész

“– Dalma, hogy s mint? – nézett rá a férfi minden érdeklődés nélkül.
– Remekül édesem, remekül. Talán segíthetek neked valamiben? A kis hölgy nem volt elég kedves?
– Szó sincs róla! A kis hölgy remekül végzi a munkáját – mondta a férfi melegséggel a tekintetében.”

A sorozat többi részét itt olvashatod

Dalma figyelmét nem kerülte el Alex érdeklődése a lány iránt. Keserűen meg is jegyezte magában, hogy minden férfi szemét. Azért is, mert jól áll nekik a kor,  azért meg pláne, mert senki nem veti meg őket, ha friss húsra vágynak.

Az olyanok, mint Alex, a sors kegyeltjei, mert szinte minden téren szerencséjük van. A pénz párosul náluk sármmal és ez igazán dühítő egy ötvenes nőnek, aki már minden módszert bevetett, hogy megállítsa az időt. Bezzeg nekik semmire sincs szükségük, mert az a pár ránc, meg ősz hajszál még előnyösebbé változtatja a külsejüket.

 
 

Még nagyon régről ismerte Alexet, volt köztük egy párhetes semmitmondó viszony. Igaz, hogy számára nem volt jelentéktelen az a pár hét, de a férfi gyorsan dobta, mert állítása szerint zavarta, hogy túlságosan különbözik az értékrendjük. Könnyű annak nem szeretni vagy mellőzni a pénz gondolatát, akinek mindig tele a zsebe, és soha nem kell a hó végén számolgatnia a napokat. Nem volt ő pénzéhes, csak tudta, hogy ha adva van egy férfi, akinek lehetősége van többet nyújtani, akkor azt ki is kell használni. Ez volt a hibája, amire ő nem tekintett hibaként. Az élelmes nők így csinálják.

Azontúl, hogy az új lány szép volt, Dalma szerint nem volt benne semmi különös. Minden lány szép a húszas éveinek elején, hiszen selymes a bőre, és ha kicsit is odafigyel magára, akkor pontosan annyira átlagosan mutatós, ahogy a többi. Persze nem értette Alexet, de ez már így van azoknál a nőknél, akik nem látnak tovább önmaguknál.

– Csak szólj, ha valami kell. Bármi! – mondta végül, és az utolsó szónál úgy elnyújtotta a hangját, hogy Izabell azt hitte, kibuggyan belőle a nevetés. Ilyen kéretlenül felkínálkozni rég látott már egy érett asszonyt.
– Mindenképp! – mondta a férfi, de arca rezzenéstelen maradt.

Dalma végre magához tért a könnyű bűvöletből és elköszönt. Izabell mély levegőt vett, és épp mondani akart valamit, amikor odalépett hozzá egy terebélyes asszony.  Kérte, segítsen neki megtalálni a gluténmentes szendvicseket.

Persze rámosolygott és már terelte is a körkörösen futó asztalsor felé, amelynek közepén helyezkedtek el finom ezüsttálcán azok, amelyekre a hölgy vágyott. A tálca fülén egy apró bézs színű szalag jelezte, hogy azok a szendvicsek mások, mint a többiek. A hölgyből ömlött a szó, és elmesélte, hogy le van nyűgözve, mert profi előadássorozat részese lehetett, sőt maga a fogadás is pompás.

Izabell kényszeredetten hallgatta, közben egyszer-egyszer próbált Alex felé nézni, de az hirtelen eltűnt. Az est folyamán többé nem futott össze vele. Sajnálta, hogy a véletlen találkozás alatt esélye sem volt beszélgetni vele, pedig semmire sem vágyott jobban, mint a közelében lenni.
Hiába sorolta magának, hogy iszonyúan öreg hozzá, hogy nem lehet közös jövőjük, meg ő nem akar sugar baby lenni, nem tudott másra gondolni, mint a férfi kedves tekintetére.

Az est ezt leszámítva remekül sikerült. Nem borított ki semmit, nem esett el, a lába kibírta a magas sarkúban való ácsorgást. Hajnali kettőkor feloszlott a tömeg. Úgy tűnt, mindenki elfáradt és hazafelé készülődik. A fények elhalványultak és az utolsó vendégek távozása után, amikor átöltöztek, Dalma mindenkinek mondott egy-két jó szót vagy kritikát. Érdekes módon Izabellnek nem. Se jót, se rosszat.
Azt mondta, másnapra utalni fogja a fizetségüket. Megköszönte a munkát és elbocsájtotta a csapatot.

Éva odaperdült Izabell mellé és rákacsintott.
– Na, hogy ment? – kérdezte.
– Egészen jól. Azt hiszem!
– Hidd el, nagyon is rendben volt. Figyeltelek!

A lány kinyújtóztatta a vállát, nyakát és a kabátja után nyúlt.
– Akkor miért nem mondta Dalma?
– Azért, mert nem szeret dicsérni. Valószínűleg fáj neki a jó szó – mondta kacagva Éva.

Ezen mindketten kuncogtak.

– Láttam ám, hogy egy jóképű hapsi fel akart szedni – bökte oldalba könyökével. – Első este ilyen sikeresnek lenni, már szinte felháborító!
– Csak kedves volt. Nem akart semmit.
– Te hülyéskedsz? Mit gondolsz, Dalma miért ment oda hozzátok?  Csakis azért,  nehogy elhappold a pasit. Résen volt a banya!
– Ennyire bejött neki?
– Te még nem ismered az itteni viszonyokat, de annyit mondhatok, hogy ő olyan, mint egy polip. Mindenkit kilenc karral ölelne magához, akin nadrág van, no meg pénzes.
– Ennyire ki van éhezve?
– Jaj, babám, nagyon is! Egy ilyen korú nő mindenre kapható egy kis szexért, de azt beszélik, hogy ő régen sem volt más. Érdekes módon, mindenki tud róla egy-két pletykát. A lányok nem bírják magukban tartani, így mindenfélét beszélnek.  Lehet, hogy a fele sem igaz. De azért mindenki figyel, dumál és unalmában történeteket kreál.
– Nem szeretem az ilyesmit.
– Senki nem szereti, de mindenki csinálja! Ez van!

Éva kissé álszentnek érezte Izabell reakcióját. A 21. században ne játssza már el a csendes remetét senki, gondolta magában. Az sem kerülte el a figyelmét, hogy Alex hogyan nézett Izabellre és ő rá. Csak azért figyelt fel rájuk, mert amikor először meglátta a férfit, Karla azonnal odasúgta neki, hogy Dalma szeretője volt valaha. Így menten felkeltette az érdeklődését. A nők szeretik tudni, kitől érdemes elhappolni egy igazi férfit. És ebben eddig neki nem volt kudarca. Szőke volt, hosszúlábú és cseppet sem ostoba. Azonnal látta, hogy nem a banyától kell elszednie a jóképűt, hanem Izabelltől, aki épp szende szüzet alakított.

– Hazavigyelek? – kérdezte végül.

A másik fáradtan bólintott. Zsongott a feje az estétől. Rossz érzés volt, Alexszel egy normális mondatot nem tudott váltani. Az is lehet, hogy nem is lett volna miről. Vajon hová tűnhetett el, hiszen korai volt még hazamennie akkor?

Az üres városban Éva gyorsan hazarepítette. A kocsiban már nem pletykált, inkább semleges témát választott. De amikor megérkeztek, és már nyitotta volna a kocsi ajtaját, akkor hangzott el a furcsa, oda nem illő kérdés:

– Te szereted az idősebb pasasokat?
– Nem tudom, még sosem volt dolgom sokkal idősebbel – válaszolta őszintén.
– Nem biztos, hogy jó ötlet kezdeni velük. Mind az élet császárának hiszi magát, főleg, ha még gazdag. Amelyik meg nem, az azt hiszi, ágyra váltható a tapasztalata.
Izabell meghökkent. Mire akar célozgatni Éva?
– Ezt most miért mondod nekem? – kérdezte fél lábbal kilépve az autóból.
– Azért, hogy elgondolkodj rajta. Az olyan tapasztalatlanok, mint te, megszívják. Ebben biztos lehetsz.
– Köszönöm a tanácsot! – nevetett kényszeredetten Izabell. – Majd eszembe vésem.

Azzal elköszönt és már futott is be a kapun menekülve a fura beszélgetésből.

A lakásban első mozdulata a laptopja volt. A telefonja még az est elején lemerült. Nem volt türelme várni, amíg egy picit is tölt. De a laptop nyitva állt és azonnal láthatta, hogy hat üzenete van. Hat semmitmondó üzenet a társkeresőn, és egy sem Alextől jött. De hát egy szava sem lehet, hiszen nemet mondott, és nem várhatja, hogy térden állva rimánkodjon valaki a kegyeiért. Valaki, aki nem igazán illett hozzá, és akiről azt sem tudta, felvállalhatna-e.

Előző rész
Következő rész

fotó: Pinterest

 

 

 

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here