Sugar baby – 6. rész

“A lakásban első mozdulata a laptopja volt. A telefonja még az est elején lemerült. Nem volt türelme várni, amíg egy picit is tölt. De a laptop nyitva állt és azonnal láthatta, hogy hat üzenete van. Hat semmitmondó üzenet a társkeresőn, és egy sem Alextől jött.”

A sorozat többi részét itt olvashatod

Tízkor ébredt. Erőnek erejével ágyban tartotta magát még negyed órán át, és azt mondogatta magában, hogy nem lehet első mozdulata a várva várt üzenet vagy levél utáni kapkodás. Egymilliószor hallotta anyjától kiskorában, hogy a férfiak vadászni szeretnek, és nem az elejtett zsákmányból lakmározni. Meg kell hagyni nekik az élményt. Ez akaratlanul is bevésődött az agyába.

Ő viszont már ott elrontotta, hogy felregisztrált a társkeresőre. Érdekes, hogy ezeknek az oldalaknak soha nem az a neve, hogy szerelemkereső, hanem, hogy társ. Mindenki a magány elől menekül és a társat ezerféle módon lehet értelmezni.

 
 

A nehezen telő tizenöt perc után azonnal konstatálta, hogy semmiféle üzenet nem várja. Egy szál sem. Sóhajtott és kivánszorgott a konyhába. A lába mégiscsak megérezte a hosszú álldogálást, nehezen engedelmeskedett.

Csak délre kellett bemennie az egyetemre, így még volt ideje készülődni.

Az egyetem rideg kőfalai között elsőként Évával futott össze. A szőke lányon nyoma sem volt az előző esti munkának. Minden hajszála ragyogott és úgy állt, mintha egy hajlakk reklám élő arca közeledett volna felé. Izabell zavartan gondolt a maga egyszerű copfjára. Aztán megrántotta a vállát. Ez van, ilyenek a hétköznapok, kivéve azoknak, akik olyan energikusak és fittek, mint Éva.

– Helló, élsz még? – kiáltotta messziről a szépség. – Valljuk be, azért nem haltunk bele a munkába.
Izabell nevetett.
– Semmiképp, de azért nem bánom, hogy tornacipőben lehetek – válaszolta könnyedén.
– Képzeld, alig tudtam aludni, mert egy különleges tervet eszeltem ki. Elegem lett a folytonos hostess munkából…
– És? Mi a terv? Éjjel nem nyertél a lottón!
– Ez igaz, de a lottó házhoz mehet, ha az ember lánya ügyes. Gyere, menjünk be, elmesélem, mert úgyis késik az öreg.

Leültek a hatalmas aula utolsó sorainak egyikébe, és Évából ömölni kezdett a szó. Izabell ezen azért is csodálkozott, mert eddig nem voltak barátnők. Furcsa volt neki ez a nagy bizalmaskodás.
– Két hatalmas ötletem is van! Az egyik, hogy keresek egy oltári gazdag pasit és mindent megteszek, hogy a pénze jó helyre kerüljön, azaz rám költse! – Hangosan felnevetett, erre néhányan feléjük pillantottak.
– Ez menne?
– Persze, csak ne legyen túl öreg és túl büdös.
– Hm.
– Most mit hümmögsz! Amióta világ a világ, a nők éltek ezzel a lehetőséggel. A férfiaknak fiatal csaj kell, puha bőr, kemény fenék, nem? Akkor fizessék meg! Ha lottyadt fejű nőt akarnak, akkor ott a feleségük.
– Nem is tudom… Ez durván hangzik.
– Izabell, fejezd már be, ezt a szent lány-hozzáállást. A világon minden és mindenki megvehető. Én csak élni akarok a lehetőséggel.
– Oké, oké, értem. Csak meglepődtem. Lesz gyomrod hozzá?
– Jaj, kislány, nem hetvenévessel kezdek, hanem korrekt ötvenessel maximum. Tele van a város menő vállalkozóval, akik biztosan tartanak szeretőt. Én teljesítem a kívánságaikat, ők meg az enyémet. Ez így működik.
– És mi van a szerelemmel?
– Az tabu! Az első dolog, hogy tilos beleszeretni a kiválasztottba.
– És ha ők szeretnek beléd?
– Ez nem a Pretty woman. Szeretnénk, de nem az. Azok a férfiak ahhoz vannak szokva, hogy, ha valamit megunnak, gyorsan dobják. Valószínűleg velem is így tesznek majd, de én teszek róla, hogy ez sokára legyen. Addigra meg túl leszek pár nyaraláson, ékszeren és egyebeken. Egy jó táskára régóta fáj a fogam. De órára is, és amit kinéztem, potom fél milla.

Izabell nem szörnyülködött. Miért tette volna? Éva csak kimondta, amit más gondol, vagy tesz. És ő igazán nem szólhatott semmit, hiszen Alex is pontosan olyan sugar daddynek látszott, amilyennek újdonsült barátnője ezeket lefestette.
– És hogyan tovább, most, hogy így előre vetítetted az elkövetkező időszakot?
– Egyértelműen a net fog segítni.
– Azt mondtad, van egy másik terved is. Remélem, az kevésbé hajmeresztőbb!

Éva ekkor a táskája után nyúlt. Kivette a telefonját, mielőtt azonban bármit is mondhatott volna, megérkezett a professzor, akinek előadásain muszáj volt figyelni, mert keményen rászólt az alvókra, és meg is kérdezte tőlük, vajon mi a francot keresnek az óráin, ha szunyókálnak. A hallgatók tartottak csípős nyelvétől, és a beadandó dolgozatok számától, amit ilyen alkalommal büntiből kaptak. Persze mindenki, kivétel nélkül.

– Hajmeresztő! – kuncogott Éva. – Esküszöm, senki nem használ ilyen szavakat már, csak te! És, nem, nem az! Szerintem tuti, csak kellene a segítséged.
Izabell szája tátva maradt a csodálkozástól.
– Az enyém? Én ugyan miben segíthetek neked?
– Figyelj! – suttogta. Azzal a telefonján megjelent egy fotó, amely Alexet és Izabell ábrázolta a tegnapi fogadásról.

A lány szíve akkorát dobbant, hogy azt hitte, kívülről is látszik. Egy pillanat alatt kiszaladt minden vér az arcából.
– Te lefotóztál?  – kérdezte óvatosan.
– Elhiheted, hogy nem téged! Azt a pasit, akivel beszélgettél. Szerintem ő tökéletes lenne sugar daddynek.
A válasz néma csend volt. Mit mondhatott volna erre?
– Szerinted? – türelmetlenkedett Éva.
– Úgy hallottam, hogy Dalmának is volt köze hozzá.
– Ugyan, ezeréves sztori. Vagy csak Dalma szerette volna. Sose tudjuk meg, legfeljebb, ha egyikünk pofátlanul rákérdez.
– Én hogyan segíthetek ebben neked?
– Arra vagyok kíváncsi, hogy ismered-e? Úgy tűnt, mintha nem akkor láttad volna először.

Izabell agyán ezer gondolat futott át. Ha őszinte lesz, akkor elveszik a varázs, amelyet a férfival kapcsolatban érez, vagy Éva kigúnyolja. Nem akarta elmondani neki, hogy ismeri, és azt sem, hogy egy ideig bontakozott közte és Alex között valami. De ha nem mondja el, akkor meg tétlenül figyelheti az eseményeket. Mi tegyen?

A professzor szigorúan feléjük nézett, és egy fiú rájuk pisszegett. Nem azért, mert annyira stréber volt, inkább a beadandó feladatokat akarta elkerülni.

Előző rész
Következő rész

fotó: Pinterest

 

 

 

 

 

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here