Szándékos véletlen 12. rész

– Elnézést, – mondta – vissza kell mennem.
– Várja a barátja? – kérdezte a férfi.
Lilla szeme kikerekedett.
– Igen, ahogy önt a menyasszonya! – mondta negédesen.
Azzal sarkon fordult a sietve kilépett a szerencsétlen találkozásból. Szentségelve, pezsgőben tocsogó cipővel beviharzott a nagyterembe, ahol a kétszáz ember között menten kiszúrta Attilát, az expasiját.

A sorozat előző részeit itt olvashatod

Most mit tegyen? Oda nem mehet hozzá, hogy megtépje. Jelenetre senki nem kíváncsi. Viszont mégiscsak ott állt, és egy feketehajú csontsovány nővel cseverészett. A hogy került ide kérdés csak ekkor vetődött fel benne. Az biztos, hogy nem dolgozik a cégnél. Valószínűleg kísérőként érkezett valakivel. Talán a fekete piszkafával. Mielőtt azonban tovább morfondírozott volna, megjelent Éva.

– Te meg hol a jó égben voltál? Már a rendőrséget akartam riasztani. Az egyik pillanatban még pezsgő után kajtatsz, a másikban meg szellemet játszol – mérgelődött. –  Látom, innivalót meg nem hoztál.
– Ácsi, ácsi, ne harapd le a fejem, inkább távozzunk angolosan!
– Magadnál vagy? Nemrég jöttünk! Alig várom, hogy végre felfigyeljen ránk valaki!
– Éva, neked mindig a pasikon jár az eszed?

 
 

Éva felnyerített. Néhányan feléjük is fordultak a harsány reakció hallatán. Köztük Attila is, aki egyenesen Lillára nézett cseppet sem barátságos tekintettel.
– Menjünk innen! – suttogta Lilla. De kolléganője addigra már egy dagadt pasi karjába csimpaszkodva vonult ki a teraszra.

A pezsgős cipőben ázó lány megütközve követte a gyorsan változó eseményeket. Gyorsan letette a poharat, és sietve elhagyni készült a kellemetlen helyszínt. A szeme sarkából még látta, hogy Attila elindul feléje. Cipője nem tűnt alkalmasnak a futásra, ezért kiérve a főlépcsőhöz, lekapta, és máris gyorsabban iramodhatott lefelé.

Ki gondolta volna a nap elején, hogy Hamupipőkét fog játszani?

Ahogy a kapuhoz ért, tapasztalhatta, hogy itt nem futkoshatnak csak úgy ki-be az emberek. Hamupipőke nem veszítette el most a cipellőjét, hiszen fogta a kezében, és éjfél sem volt. Mielőtt azonban szólhatott volna az őrnek vagy portásnak, vagy ki tudja, hogy nevezik, észrevette, hogy közeledik valaki a félhomályban. Nagyon gyorsan beugrott az egyik bokor mögé, remélve, hogy nem látszott messziről, merre is tűnt el.

Két férfi közeledett. Elmélyedve vitatták a tőzsde aznapi állását. Nem Attila volt egyik sem. Ő nem jött utána, mint hitte. Ostoba dolog volt azt gondolnia, hogy bántani akarja? Vagy fenyegetni? Lehet. De az sem volt benne a pakliban pár hónapja, hogy egyszer majd meglopja őt.

Lilla nem tudta, mit tegyen. Az egész este maga volt a pechszéria.  Azzal kezdődött, hogy elfelejtette, aztán megjelent Péter, majd kihallgatott egy beszélgetést, és végül Attila, no meg most a bokorban kuksolás. A mesebeli hercegnőkkel ilyesmi soha nem történik. Belefáradt. Érezte, ideje hazamennie. Másnap szombat van, legalább egy kicsit pihenhet.

Egy frászt, vágott bele azonnal a gondolat.

Veronika és a társa valamit terveznek Darvasék ellen, és neki figyelmeztetnie kell a férfit, csak még nem tudja, hogyan. Érdekes, hogy az igazságot elmondani mindig nehezebb, mint egy jól kitalált hazugságot görgetni magunk előtt. Talán mert az igazságnak súlya van, a hazugság meg lebeg az orrunk előtt, és gyorsan szertefoszlik csúnya nyomot hagyva maga után.
Nem maradt más megoldás, mint hívni egy taxit, aztán valóban hazamenni. Ez tűnt a nap legjobb lezárásának.

Másnap reggel Pömszli macska a fejére mászva ébresztette.
Lilla nem volt elragadtatva ettől. A macskát megörökölte az előző lakótól, és csak ember, azaz állatbaráti szeretetből nem szabadult meg tőle. Akaratos kis dög volt. Olykor elviselhetetlen. Feltápászkodott és a konyhaszekrény aljából konzervet vett elő. Pömszli hálásan dorombolt a bokája körül.

A fürdőszoba tükre azonban nem volt ennyire hálás. A kép, amit visszaküldött a feladónak, ijesztő volt. Nem mosta le a sminket este, így kellemes fekete folt jelezte a szeme alatt, hogy milyen lesz öregkorában. Vagy előbb.

Telefonján két üzenet várta. Mindkettőt Éva küldte, és haragosan elküldte a fenébe, mert nem hívta vissza, miközben ő aggódott érte. Tényleg… Róla megfeledkezett.

Miközben kávéja főtt, azon töprengett, vajon hogyan derítse ki, hol laknak Darvasék. Hogyan keresse meg Pétert, és adja elő neki, hogy a menyasszonya egy kígyó? Attól tartott, ha felhívja, szükség lesz egy újabb vaskos hazugságra. Mindez szombaton, egy fogadás után, amikor nem mindenki vevő az igazságra?

Kávés bögréjével leült laptopja elé, és elhatározta, kutatni fog a család után. Ki kell derítenie, mit követtek el, hogy egy fiatal nő ennyire bosszúra szomjazik.

A net rengeteg titkot őriz, ha nem is tudatosan. Egy sima kereséssel is millió információ hullt Lilla ölébe. A család múltjával kezdte. Nem is sejtette, hogy az Odeon cég története még a 19. századba nyúlik vissza. Igaz, hogy más név alatt, de Darvas és társa névvel már akkor is léteztek. Jól menő vállalkozás volt. Palotákat, módosabb családi házakat, kúriákat építettek, vagy épp újítottak fel. Az ország minden területén voltak kirendeltségeik, és a cikk szerint alig volt olyan terület, ahol nem terjeszkedtek. Erdélytől kezdve a Felvidékig, mindenhol, ahol minőségi munkát akartak, Darvasékat kérték fel. Természetesen a család meggazdagodott. Nyaralójuk volt az Adrián, a Balatonon és házaik szerte az országban.  Az első tíz család között voltak, aki autóval rendelkezett a régi Magyarországon. Még egy kép is szerepelt a cikkben, ahol egy bajuszos úriember feszített a csinos automobilban.

Lilla mosolyogva vette észre, hogy Péter nagyon hasonlít a dédapjára. Aztán az államosításnál 1949-ben mindent elveszítettek. Három évig vidékre száműzték őket. A család majdnem beleroppant, de valahogy talpra álltak. És 1989 után életre kelt az Odeon. A küzdeni tudás, a kitartás a vérükben lehetett, mert újra felvirágoztatták a régi céget, ha nem is úgy, és nem is olyanra, azért ma is a minőséget képviselték.

Ennyit adott a net, ami általánosnak tűnt, közelebb nem vitte a megoldáshoz. Mégis érezte a zsigereiben, hogy valahol itt lehet a megoldás kulcsa. Hosszú órákon át kutakodott, mire egy régi újságcikkben egy mondat megragadta a figyelmét:

“A tehetős Darvas és Társa cég, széthullása után az Állami Építőipari Vállalat fennhatósága alá került.”
Ártatlan bejegyzés, mégis valami azt súgta Lillának, hogy ezen a nyomon induljon el.

Már javában benne volt a délelőttben, amikor eszébe jutott, hogy anyját napok óta nem kereste. Vagy egy hete? Tudta, hogy ebből sok jó nem származik, de majd előveszi bűbájos énjét, és megússza a fejmosást.

Tárcsázta is a számot, de senki nem vette fel. Még kétszer próbálkozott, de semmi eredménye nem volt. Nem aggódott túlságosan, hisz anyja virágai között sokszor elfeledkezett az időről. Még egy kellemetlen hívás várt rá, mielőtt megfejtené az évszázad rejtélyét. Évától kell sűrű elnézést kérnie, amiért szó nélkül faképnél hagyta nem valami udvarias módon.
– Utálsz? – kérdezte óvatosan, miután az legalább tíz csengetés után felvette.
– Utállak, mert hajnalban telefonálsz – motyogta egy álmos hang.
– De hát dél is elmúlt!
– Lehet, de későn vergődtem haza.

Lilla meglepődött, mert kolléganője nem volt bulizós fajta.
– Ennyire jó hangulat lett, miután leléptem? – kérdezte nevetve.
– Csak tudnád!
– kacagott álmosan a másik. – Ugyan, ismered az ilyen fogadásokat!
– Akkor megismerkedtél valakivel! Fogadjunk!
– Nyertél! Egy nagyon nagyon jó pasival. Asszem, szerelmes is lettem.

Lilla felsóhajtott. Ezt a mondatot elég gyakran hallotta Éva szájából.
– Na, mesélj! Abba, akibe belekaroltál, amikor utoljára láttalak?
– Fogalmam sincs, te kit láttál velem, de az biztos, hogy a nagy Őm ismer téged.

Lilla megmerevedett. Torkán akadt a kérdés. Szűzanyám, gondolta rémülten.

Visszaszámlálás…
Még két rész… csütörtökön és szombaton.

fotó: Pinterest

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here