Szándékos véletlen 6. rész

A sorozat előző részeit itt olvashatod


– Hát ez meg ki volt?
– kérdezte Gábor.
Lilla bosszúsan felsóhajtott.
– Pillanat, innom kell még egy kávét, hogy el tudjam mesélni.

Aztán pontról pontra elmondta a tegnapot egészen a reggeli hívásig, amikor már megint belesétált valami hülyeségbe. Egyszerűen nem állt össze a kép. Kapott egy telefonszámot, amelyen előző nap egy kellemetlen fickó jelentkezett. Aztán kiderült, hogy hazug is, majd aznap reggel sem tudta orvosolni a baklövését, mert megint rossz számot hívott.

Ideje volt kideríteni, mi okozza a kalamajkát.

 
 

A második kávé mellé előkereste a névjegykártyát. És a talán varázsütésre megoldódott. Egy számot elütött… Nem 22, hanem 12 volt a vége.

Felsóhajtott újra. Ez a reggel a sóhajok reggele lett akaratlanul. Legalább ezzel a dologgal jutott valamire. A nyaralásra félretett pénze, amit oly lassan sikerült összekuporgatnia, valahol a volt pasijánál, a szemét tolvajnál rejlik. Egyszerűen nem volt képes felfogni, hogy tehetett ilyet. Ha két volna tőle, talán adott is volna neki, amekkora idióta. De így?

Egy biztos, nagyon jól ismeri őt, mert tudta, hogy nem tesz feljelentést.

És még mondja valaki, hogy a nőkkel baj van! A pasikkal van óriási gond, mert mind hazug, öntelt és hiú majom.

Gábor hümmögve hallgatta a lányt. Régóta ismerte, nem lepődött meg rajta. Sajnálta, hogy nehezen találja helyét a világban, de hát neki ez kellett ahhoz, hogy felnőjön. Viszont eszébe jutott a Kulcsos. Kulcsos onnan kapta a nevét, hogy minden pénzzel, droggal kapcsolatos problémát meg tudott oldani. Ha Lilla nem képes kiállni magáért, akkor ő majd tesz érte. A barátság erről is szólt.

Lilla miután kibeszélte minden keservét, készülődni kezdett. Várta egy nagy letolás a cégnél, egy hosszú, meleg nap és egy üres nyár. A fiút kitessékelte, aki nem is nagyon tiltakozott. Tele volt ötletekkel a feje. És a napba egy zárcserét is bele kell passzíroznia.

Lilla tudta, hogy nagy bajban van. Ezért ártatlanra vett a figurát. Egy könnyű, fehér ruhába bújt, alig tett fel sminket és haját lófarokba fogta. Hátha a kinézete enyhíti kudarcát.

Már fél kilenc volt, amikor ránézett az órájára.
– Szentséges szűzanya! – kiáltotta. A macskát finoman arrébb pöckölve repült is ki az ajtón.

A bogárhátú kissé porosan árválkodott a nyárfasor árnyékában. De a reggel még friss volt és illatos. Úgy érezte, lehet ebből egy jó nap. Nem lehetett.

A tragacs nem indult. Századszorra sem. Maradt a villamos és a busz. Nem akart bosszankodni, nem akart agyalni, ezért hogy most zen maradjon, eszébe jutott, hogy egy ilyen reggelhez a bicikli illik.

Visszament a kertbe. A hollandok is mindig bicajjal járnak, jutott eszébe. Ez nagyon tetszett neki. Kitolta a nem tegnapi biciklijét, és már jócskán belegyalogolva, azaz kerekezve az időbe, jutott eszébe, hogy nem hívta fel az idősebb Darvas Pétert. Megrántotta a vállát, olyan minden mindegy alapon, és tekert tovább. Nagyon kellett sietnie, mert a cég bár nem volt messze, azért a bicikli nem fénysebességgel gurul a fővárosi forgalomban.

Fehér ruhájában és lobogó copfjával olyan volt, mint egy gondtalan kamaszlány. Vagy olyan nincs is? Ezen a gondolaton nevetnie kellett. A sarkon befordulva messziről feltűnt az Omega logója. Tetszett neki. Egyszerű és mutatós volt. Minimalista.

A következő pillanat viszont nem került élete legjobbjai közé.

Valaki váratlanul kilépett elé a fák takarásából. Fékezni már nem tudott.
– A szentségit neki! – kiáltott fel az áldozat. De már mindegy volt, mert Lilla a bokrok között találta magát hason, ruhája a nyakában. Arccal a füvet szántotta, karja viszont a beton szélét érte.

Egy pillanatig azt sem tudta, él-e, vagy hogy miért fekszik a földön. De egy hang visszahozta a mába.
– Jól van? – kérdezte ingerülten valaki. – Tud beszélni?

Lilla lehunyt a szemét. Próbált semmire sem gondolni. A sors biztosan nem kedveli őt, mert a fűben hasalva, lassan mozgatva tagjait, vérző karjával a ruháját igazgatva, megismerte a kékinges hangját.
– Istenem! Mit vétettem? Miért kell ennek itt lennie – kérdezte sírásra görbülő szájjal önmagától.

Aztán nagyon lassan felült, és nem mondott semmit.
– El sem hiszem, a rohadt életbe! Megint maga? – Darvas Péter megütközve bámulta.
– Van magának szeme? Jó, hogy halálra nem gázolt a rozzant biciklijével!

Lilla fátyolos tekintettel rápillantott. Látta a férfi nadrágján a kisebb szakadást, amit ő okozhatott. A táskája a földön hevert. Egy barna, nem olcsó laptoptáska.

És ekkor némán sírni kezdett. A jobb karjából csendesen folydogált a vér, arca fűfoltos volt. Fehér ruhája piszkos, és ő maga pedig úgy szerencsétlen, ahogy van. Még hogy jó nap! Még hogy megúszhatja a bajt! A baj erősen kapaszkodott a kezébe, és úgy látta, nem engedi el még jó ideig.

A férfi leguggolt hozzá, és gyengéden megsimogatta a haját. Pontosan úgy, ahogy egy árva kiskutya fejét. Szemében szánalom ült. Látszott rajta, megbánta, hogy kiabált.
– Ne haragudjon! Nem akartam kiabálni, de önnél ügyetlenebb nőt még nem láttam – közölte kertelés nélkül. – Fel tud állni vagy hívjak orvost?
– Nem kell. Hagyjon békén!
– Azt akarja, hogy hagyjam itt a földön? Véresen. Magának biztosan agyrázkódása van.

Lilla majd felöklelte a szemével. A kinézete, sorozatos kudarcai, meg hogy képes bicajjal elütni valakit, mind-mind egy rakás szerencsétlenség látszatát keltették. És ebben az állapotában kell látnia őt a férfinak, akinek szemében el tudott volna veszni. Mint egy ócska lányregényben. Minden tragikusan komikus volt, de csak annak, aki nem élte át.
– Elboldogulok! – közölte. – Sajnálom, hogy elütöttem. A táskáját…

A mondatot nem tudta befejezni, mert úgy hasított karjába a fájdalom, mint egy tőrdöfés.
– Ez eltört – közölte a férfi magabiztosan. – Beviszem a kórházba.

Kedden este folytatjuk

fotó: Pinterest

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here