Szándékos véletlen 7. rész

A sorozat előző részeit itt olvashatod

A kékinges, aki aznap fehéringes volt, úgy nyalábolta fel, mint egy könnyű zsákot. Lilla azonnal megérezte parfümje illatát. Milyen hülyék is a nők, gondolta. Lehet, hogy eltört a keze, ő meg pasikat szaglászik. Mégis nagyon jól esett a lelkének, hogy egy morcos, szintén káromkodós pasi karjaiban a kocsijához viszi. Arról nem is beszélve, hogy a lábának semmi baja nem volt. Mielőtt azonban elolvadt volna, eszébe jutott, hogy előző nap átverte, és még ki is nevette.

Egy robosztus, fekete autó mellé érve kibújt belőle undok énje.
– Tegyen le, nem a lábam sérült meg! – mondta nem túl kedvesen. A férfi azonnal teljesítette a kérését. Szinte lepottyantotta.

 
 

Remek, gondolta a lány, így jár, aki folyton pattog.

Az autóból váratlanul kipattant a sofőr és kérdőn nézett rájuk.
– Lajos, vigye kérem a hölgyet a legközelebbi kórházba! Nekem tárgyalásom van.
– Igen, uram, de mit mondok az apjának, hová lett a kocsija?
– Ne mondjon semmit, majd én elintézem. Higgye el, nem fogja hiányolni az autót egy rövid ideig. Én most nem érek rá a kisasszonyt szállítgatni.

A sofőr bólintott. Kinyitotta a hátsó ajtót, és Lilla szó nélkül beszállt. Karja piszkosul fájt és vérzett. A gyomra meg enyhén összerándult a csalódottságtól. Őt, a csomagot lepasszolták, gondolta magában. Mert Darvas Péternek nincs se kedve, se ideje vele törődni. Elvégre ő csak egy kolonc. A francos francba!

Még látta, amint a férfi felveszi a táskáját a földről, és elindul az üvegpalota tágas bejárata felé. Még tíz óra sem volt, de már elkezdődött a napi kálvária. Nézte a ruháját, ami tönkre ment. A haja borzas volt. A lába sáros volt a frissen locsolt fűtől. Ennél keservesebben már nem is indulhatott a délelőtt.

Lajos a visszapillantóból méregette. Csinos volt, de semmi több. Soványka, elöl és hátul sem gömbölyödött kellőképpen. A szemében volt valami csendes kétségbeesés. Nem, semmiképpen sem az esete, de az biztos, hogy a főnök fiának sem az ilyenek jöttek be eddig. Pedig látott ő már egy-két bombázót a Darvas villában. Mindegy is, hisz neki nem az a dolga, hogy ítélkezzen, csak a lányt kell beszállítania a kórházba.

Mondjuk azt is ritkán hallja az ember, hogy valakit fényes nappal biciklivel elgázolnak. Ez tetszett neki. Úgy látszik, néha ott fenn is el-eljátszadoznak a földi sakkfigurákkal. Ezen jót mosolygott miközben a városi forgalomban lassan araszolt előre.

Lilla látta, hogy a sofőr méregeti. Azt is észrevette, hogy somolyog. Ettől még szánalmasabbnak érezte magát. Igyekezett nem sírni, mert az még rosszabbá tette volna az amúgy is nehezen induló napot.
– Megjöttünk, hölgyem – szólalt meg Lajos váratlanul. – Segítsek kiszállni?
– Nem kell, köszönöm! – Lilla nem értette, hogy miért hiszik, hogy nem tud járni, ha a kezére esett.
Rendben, akkor a parkolóban várom.
– Higgye el, nem szükséges. Majd visszamegyek villamossal.
– Eszébe ne jusson! A főnök a fejemet venné érte.

A lány elmosolyodott. Na, persze. Okvetlenül ezzel lenne elfoglalva az ifjabbik Darvas. Érezte, hogy a sofőr ismeretlenül is megkedvelte. Vagy legalábbis megszánta. A parkolóból gyorsan besietett az árnyas fákkal ölelt kissé omladozó falú épületbe. Tipikus kórházszag terjengett mindenhol. Nem voltak sokan. A nővérke unott arccal mustrálta és várakozásra biztatta.

Röpke másfél óra alatt végzett. A nap legjobb híre az volt, hogy csak megrándult a keze, a röntgen nem mutatott törést. Tettek rá egy kötést, és szépen elbocsájtották.

Kifelé jövet jutott eszébe, hogy a biciklije csak úgy ott maradt a fűben, a gázolás ékes bizonyítékaként.

Mielőtt azonban ezt végérvényesen nyugtázta volna, megszólalt a telefonja.

Gábor volt az. A barát, aki mindig megérezte, ha baj van.
– Na cicóka, mit gondolsz, kivel futottam össze a Keletiben? – kérdezte vidáman.

Cicóka azonban nem gondolt semmit.
– Mondd már! – Lilla hangjában most nem volt sok türelem. Sajgott a karja és eszébe jutott, hogy a munkahelyén nem fogják túlságosan sajnálni. Nem ússza majd meg egy ejnye-bejnyével.
– Virággal.
– Jaj, Gábor, ne haragudj, de most semmi kedvem a szerelmi ügyeidhez, pokoli reggelem van, volt és lesz is attól tartok.
– Várj még! Ez most nem az lesz, amire te gondolsz…  Muszáj elmondanom!
– Rendben – adta meg magát. Megállt a kórház büdös folyosóján, és várta a nagy sztorit.
– Szóval összefutottam a csajjal. Elmesélte, hogy egyik nap volt benn náluk az exed. Thaiföldi utazásokról érdeklődött. Tehát már előre tervezte! Azt mondta, a pénz nem számít, menni akar. Mutatott is neki Virág jó pár lehetőséget.

Lilla nem értette. És? Most ebben neki mi a jó?

Az a szemét elvitte a pénzét és most el akar utazni belőle… Várható volt, hogy valamit kezd vele, nem a párnahuzatban fialtatja.
– Ezzel én mire megyek? Honnan tudhatnám, hogy valóban azt az utazási irodát választja? Ha igen, akkor mikor megy be? És ha fizetni is fog, hogy bizonyítom, hogy az én pénzem, és adják oda nekem? Az egész egy katyvasz.
– Azt hittem, örülni fogsz… jegyezte meg a srác kissé elkámpicsorodva. – De van egy tervem!
– Neked mindig van egy terved… Most ne haragudj, de mennem kell. Nehéz nap vár rám.

– Nem bízol bennem? Na, figyelj majd! Meg fogsz lepődni, milyen ravasz vagyok!

A lány felnevetett. Először jóízűen, szívből ezen a napon. Tudta, hogy Gábor valóban kigondolt valami nagyszerűt. Benne nem csalódott még soha. Talán sikerülni fog.
– De bízom! Csak most tényleg dolgom van! Inkább írj, ha van valami, mert a főnök leszedi a fejem, ha telefonálgatok.
– Úgy lesz, cicóka!
– És hagyd ezt a cicókát! Nagylány vagyok már!

Gábor nevetett és letette.

Lajos már messziről nyitotta a fekete batár ajtaját. Lilla beszállt és eldöntötte, jöjjön, aminek jönnie kell. Irány a cég és a lefejezés!

Azért a kékinges befészkelte magát a fejébe. Elképzelte, mennyi nő zsonghatja körül, hiszen iszonyú jóképű, menő kocsija van, és leszámítva az önteltségét, lehet, hogy jó fej is. Túl sok is volt a jóból, bosszantóan sok. A hollywoodi filmekben ezek a pasik mindig gátlástalanul törték össze a nők szívét. Ő sem lehet másmilyen.

De ez nem a filmvászon volt, nem Amerika, hanem csak egyszerűen Buda, ahol sokkal ritkábban történnek igazi csodák.  Lilla szíve meg nem könnyen eldobható plüss szív volt…

Elhessegette a férfiról szőtt nevetséges gondolatait, és megnyomta a lift hívógombját.

Pár másodpercen belül kinyílt az ajtó, és a lány gondolatainak főszereplője kilépett egy magas, hosszúlábú bombázóval, akinek nemcsak tekintete, hanem karja is a férfiéba csimpaszkodott.
– A rohadt életbe!– szaladt ki Lilla száján önkéntelenül.

Csütörtökön folytatjuk…

 

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here